Tóni a kéken

2015. szeptember 5.

Tóni már hazai terepen túrázik - Gánt-Várgesztes - 21. nap

Az eddigi legnépesebb különítménnyel vágott neki a 19 kilométeres távnak Tóni, akit egy nagyon kedves meglepetés is ért.

 

A következő napokban Tóni már hazai terepen halad, hiszen lakóhelyéről, Császárról sokat túrázott a Vértesben és a Gerecsében. Nagyon nagy volt az öröme, amikor Horváth Zoli bácsi a KEM Megyei Természetbarát Szövetség elnöke fogadta őt Gánton. Tóni a Vulkán SE tagja, évek óta velük járja a természetet. Az egyesület mindenben támogatta Tónit a nagy tervében, a hátizsákját is tőlük kapta ajándékba, és az következő napok szálláshelyeit és a kíséretet is ők szervezték. Ez úton is szeretnénk újra köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett a Tóni Kéktúrájának a szervezésében a részükről.

 

Az eddigi legnagyobb kísérőcsapatot Horváth Zoli bácsi indította el Gántról. Gyönyörű erdőkön át vezetett az útjuk, Tóni örült, hogy találkozott a régi túratársakkal. Mindszentpusztán pecsételtek, és itt csatlakozott hozzájuk a császári iskolások csoportja is, nagy meglepetést okozva ezzel Tóninak.

 

 

A Som-hegy oldalában már együtt mentek tovább. Ez az egyik legszebb szakasza az útnak, vértesi Csáki vár romjai felé vezet. Megnézték az Oroszlán-kői-barlangot is. Kőhányáspusztán, az aprócska településen megpihentek, majd újult erővel futottak be Várgesztesre, ahol közös pecsételés és fotózás következett.

 


Kísérők : Váradiné Beer Aranka, Nagy-Szilitsán János, Gombos Jánosné, Hasenfratz Jánosné,Grósz Ferenc, Hámori József, Nagy László, Káposztás A. Péter, Matalin István János, Gaál László és végül de nem utolsó sorban a császári Zrínyi Ilona Általános iskola 6. osztáya Bíróné Marton Judit, Rosta István és Nagy Csaba vezetésével.

Toronyiránt és busszal az Alföldön - Furtától Körösnagyharsányig

Toronyiránt és busszal az Alföldön - Furtától Körösnagyharsányig

2016.06.17.

Furtán elköszöntünk Olgától, aki kikísért minket a falu határába, és bízva abban, hogy profi túrázókkal van dolga, útnak eresztett minket. Addig nem is volt baj, amíg az országúton gyalogoltunk, viszont amikor letértünk a földútra, elvesztettük a jelet, aztán az utat, mert mindent nyakig érő gaz borított.

 

→ Tovább