Tóni a kéken

2015. október 19.

Tónikám!

Egy héttel a befutó után írjuk Neked ezeket a sorokat nagy-nagy szeretettel. Egy olyan fiatalember soraival kezdjük, aki sajnos nem tudott kísérni téged, de talán a legszebbet írta neked a Kékről.

„Kék volt, talán igaz sem volt, avagy útravaló Tóninak a 0. napon.


Először is engedd meg, hogy így, ismeretlenül kívánjak neked nagyon jó utat és számtalan felejthetetlen élményt a Kéken. Miklós vagyok, egy a sok ezer kék(ex)utazó közül. Igen, számomra a Kék nem csak egy túra. A Kék maga az UTAZÁS, így, csupa nagybetűvel. Utazás szebbnél szebb helyeken odakint és utazás legbelül egyre közelebb kerülve magunkhoz.


Életem egyik legnagyszerűbb döntése volt, hogy elindultam barátaimmal a Kéken. Most úgy tűnik, kissé túlmisztifikálom az egészet, de majd Te is rájössz, hogy a Kék egy olyan csoda, ami szép lassan hatása alá vonja az embert. Aztán az utazó csak menni, csak menni akar, hogy kapjon belőle még többet. Minden Kék történet más és más. Az én Kékem csodálatos volt. A Te Kéked is egy egyedi történet lesz, és biztos vagyok benne, hogy hasonlóan fogod megélni. Közel hat esztendeje már, hogy barátaimmal felértünk az Írott-kőre. Minden pillanat felértékelődött azon az augusztusi napon. Minden valahogy hatványozottabban szebb volt.”

 

 

Amikor Rózsavölgyi Miki augusztus 14-én megírta Neked a fenti sorokat Nulladik napi köszöntő címmel, akkor mindannyian csak sejtettük, hogy ezt a csodát mi is meg fogjuk élni veled a Kéken. Így lett. Szinte megfogalmazhatatlanul jó érzés. Egy igazi kis Kék-sorsközösségé vált az a közel kétszáz ember, akik részt vettek a túrán. Etus napokig csinálta a statisztikákat, de még mindig nem értünk a végére a számolásnak, olyan sokan segítettek neked és nekünk is. A túra alatt rengetegen visszatértek Hozzád, mert hiányzott nekik a hangulat, a természet.

 


Tóni itt kezdi a túráját az Írott-kőröl augusztus 15-én
 


Egyre többen lettünk a napi túraszakaszokon, és nem volt számodra akadály. 58 napig tartottuk a tervezett menetrendet, és soha nem volt fennakadás vagy csúszás. Az időjárás is nagyon kegyes volt hozzánk, de a mátrai kétnapos monszun azért örök emlék marad, és a cserháti agyagban dagonyázós napok is. A végén már igazi házibuli-hangulatban haladtunk, hatalmas táncolásokkal zártuk az estéket. A Zemplén Kalandparkban pedig azt hittem, agyonütsz, hogy leküldtünk a két hegy közti csúszópályán, de természetesen ott is remekül érezted magad.

 

 

 

Ennek a túrának - a kísérők mellett - a másik lényeges eleme volt a Te fantasztikus kitartásod, nyitottságod és humorod. Hazafelé már az egész vonat röhögött a történeteiden, mert akkora mesedélutánt rendeztél a a császári történetekből. Utólagos engedelmeddel ezt videóra is vettük. Az is felejthetetlen, amikor az MTVA forgatott velünk, és sziklát másztál. Az egész stáb kővé dermedve nézte azt, ahogy megcsináltad. Mi meg csak mosolyogtunk.  Nagyon büszkék voltunk. Egyébként az egész út olyan volt, mintha egy filmben lennénk, aminek hatalmas boldogság a vége minden tekintetben. Elég vacak volt kilépni ennek a gyönyörűségnek a kulisszáiból, de már gőzerővel dolgozunk, hogy ennek a „Tóni a Kéken”-bulinak legyen folytatása. Úgy gondolom, írhatom minden drukkerednek, segítődnek a nevében, hogy számíthatsz ránk!

 

Szeretettel:

 

Móni és Etus a Kékről

 

Ui.: És ne felejtsd, hogy amikor leesik az első hó, akkor megyünk Bánkútra síelni, ahogy megbeszéltük :)

 


Friesz Móni, Puskás Antal és Zsiborács Etus a hollóházi befutón

Toronyiránt és busszal az Alföldön - Furtától Körösnagyharsányig

Toronyiránt és busszal az Alföldön - Furtától Körösnagyharsányig

2016.06.17.

Furtán elköszöntünk Olgától, aki kikísért minket a falu határába, és bízva abban, hogy profi túrázókkal van dolga, útnak eresztett minket. Addig nem is volt baj, amíg az országúton gyalogoltunk, viszont amikor letértünk a földútra, elvesztettük a jelet, aztán az utat, mert mindent nyakig érő gaz borított.

 

→ Tovább