Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. január 7.

Történelmi emlékek a Vértes Mária-szurdokában

Árnyas, sziklás szurdokvölgyet, csodálatos panorámájú új kilátót és régi korok történeteit mesélő várromot kínál a Vértes egyik klasszikus túraútvonala.

Az 1-es főúton, Tatabánya felé autózva, Szárliget után találjuk bal oldalon az egykor szép napokat megért Birka csárdát. Az eredeti étterem a múlt század hetvenes éveiben tűzvész áldozata lett, de az újonnan felépített csárda sem volt szerencsésebb, mert a párhuzamos nyomvonalú autópálya átadása miatt - változatos étlapja ellenére is - sokat csökkent a forgalma.

 


A napjainkban már nem üzemelő étterem melletti parkoló lehet túránk kiindulópontja. A körtvélyespusztai műúton, az Országos Kéktúra útvonalán innen öt perc séta Csákányospuszta. A békésen legelésző birkák között jobbra, a lepusztult istállóépület irányába kanyarodtunk. Egy több száz évesnek tűnő famatuzsálem és egy nagyhangú, de barátságos kutya köszönti a látogatókat. Felettünk jellegzetes hangon szólaltak meg a tatai Öreg-tó V alakban elhúzó lúdjai. A legelőn átvágva az egykori középkori falu, Csákányosegyháza templomának csekélyke romja mellett éles balkanyar vezet a csákányosi kulcsosházhoz. Itt kezdődik az a kb. 500 méter hosszú, áttöréses völgy, amelyet a Csákány-patak mosott ki évszázadok alatt.

 


A Kéket követve értünk be a Mária-szakadék romantikus szurdokába, ahová az alacsonyan járó nap alig-alig süt be. Fokozatosan emelkedő, csúszós ösvényen haladtunk egyre magasabbra, miközben mellettünk a különleges sziklasípok mohakabátban feszítettek. A szűk völgyből nem látszik ugyan, de tőlünk délre emelkedik a Vértes legmagasabb csúcsa, a Nagy-Csákány. Patak már nem csörgedezik a szurdok alján, viszont vastag avarszőnyegen sétálhatunk. A völgyfő közelében szelídebb a táj, itt jobbról csatlakozik a kék kereszt jelzés. Egy önkéntes faszobrász Mária arcát véste a kereszteződés egyik törzsébe.

 


Ha meg akarjuk csodálni a Vértes új kilátóját, akkor itt mindenképpen forduljunk vissza. Nem kell túl sokat gyalogolnunk, hogy elérjük a kék háromszög jelezte letérőt. Hamarosan előttünk állt a 2015-ben átadott, 16 méter magas szerkezet. Tatabányától délre, a Kis-Kopasz-hegyen (424 méter) építették, nem véletlenül. A helyszínt úgy választották ki, hogy fentről arra a síkságra lehessen lenézni, ahol a legenda szerint a bánhidai csata zajlott. Árpád vezérünk bizonyosan nem is sejtette, hogy több mint 1000 év múlva hőstettei emlékét egy vörösfenyő toronyból idézzük majd fel. A kilátó tetejéről nemcsak a Vértes említett legmagasabb pontját láthatjuk, de lábunk előtt hever a Gerecse és a Tatai-medence is. A napsütéses idő ellenére sem láttunk el a Dunáig, de kárpótolt minket egész Tatabánya. A kilátó megépítése és a Vértesi-parkerdő megújítása uniós pályázatnak köszönhető. A masszív, erős szélben sem ingadozó, háromemeletes kilátó minden szintjéről körbenéztünk, majd a kis tisztás padjain kényelmesen meguzsonnáztunk.

 

 

 


Visszatérve a kék jelzéshez Körtvélyespuszta egykori temetője volt a következő állomásunk. A hatalmas fák árnyékában, kerítéssel övezve pihennek magyar és német nemzetiségű, körtvélyesi, csákányosi és környékbeli lakók. Az alig több mint 15 síremlék bánatosan dülöngél az erdő mélyén. A temetőszéli katonasír 7 magyar nyughelye. A II. világháborúban, amikor már Várgesztes is a harcok színterévé vált, sok katona lelte itt halálát. A harcok emlékét nem csupán a keresztek őrzik, néhány benőtt lövészárok még ma is látszik.

 


A melankolikus hangulatú sírkertet elhagyva a Béla-forrás irányába indultunk. A T alakú kereszteződésben a pötty jelzés irányítja a kirándulókat. 1051-ben I. Béla németek felett aratott, vértesi győzelme emlékére nevezték el a forrást. III. Henrik katonái vértjüket hátrahagyva menekültek a magyarok elől, amely eseménynek szerepe lehet a hegység elnevezésében is.

 


A dicső harcok felelevenítése közben a való életben is puskaropogás zajára lettünk figyelmesek. Tervezett útvonalunk irányában éppen disznóhajtó társas vadászat folyt, amelyről a Vértesi Erdő Zrt. arra cirkáló munkatársától kaptunk felvilágosítást. Javaslatára a túránkat megszakítottuk, és újraterveztük a napot. A baleset elkerülése céljából inkább visszafordultunk, és úgy döntöttünk, hogy Vitányvárat az ellenkező irányból közelítjük meg, pedig alig 2,7 kilométer választott el a céltól.

 


Vértessomló felé kerülve, a rugógyárnál indultunk neki újra. A zöld jelzésen haladva így is kb. 3 kilométerre voltunk a vártól. Mivel időközben kissé beborult az ég, sietve tettük meg az utolsó métereket. A Vértes északi lejtőjén, a Nyerges- és a Zsidó-hegy keskeny bércén álló erődítmény keletkezési idejéről pontos információnk nincs. A török időkben többször is gazdát cserélt, de végül a magyar csapatok tettek pontot a sorsára 1598-ban, amikor felrobbantva megakadályozták, hogy pogányok búvóhelye legyen. (Szandavár romjánál már találkoztunk a magyar seregek hasonló taktikájával.) A későbbiekben az Esterházyak tulajdonába került a vár. Ekkor hadászati szerepe már nem volt, a környékbeli lakosok építkezéseikhez hordták el a köveit.

 


A gótikus épület lakótornyainak maradványa a mai napig is néhol 10-15 méterre emelkedik. Régészeti feltárás miatt csak a déli oldalról kapaszkodhatunk fel. A meredek emelkedő rövid szakaszon is megizzasztja a látogatót. Óvatosságra intenek a figyelmeztető táblák: nemcsak a felfelé vezető úton, de a felújítási munkák miatt a falak mentén is kőomlásra kell felkészülni. Gondosan a lábam elé nézve azért közelebbről is szemügyre vettem a nagyrészt épen maradt tornyokat.

 


A kilátás megér pár fényképet, annak ellenére, hogy éppen felhők takarták el a téli napot. Miközben a fényképezőgépem lencséjén keresztül szemlélődtem, a várhoz fűződő mondán gondolkodtam. Gerencsérvár szépséges úrnője és Vitányvár kapitánya között tiltott szerelem szövődött. A kisasszony édesapja más frigyet tervezett a lányának, ezért Klára a Vitányvárba szökött. A feldühített apa mérgében leütötte a gaz csábítót, lányát pedig bezáratta. A felgyógyult szerető Mátyás király támogatását élvezve végül elnyerte szerelme kezét.

 


Ezekkel a gondolatokkal a fejünkben tértünk vissza a rugógyárhoz, és zártuk a vaddisznóhajtás ellenére is kellemes élményekkel a kettészelt napot.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 


Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz
cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább