Túracipellő - Avagy hogyan tegyük élvezetessé gyermekünk első túralépteit
Nem egyszerű dolog egy kisgyerekkel túrázni, de egy kis elszántsággal és bátorsággal minden megoldható.
Amikor nagyobbik lányunk betöltötte negyedik életévét, a sok-sok hordozós túra után, amely során végül is oda megyünk, ahova a felnőttek lába visz, alaposan átböngésztük a Budapest környéki hegységek turistatérképeit, merre vezessük lányunk első bakancsos lépeit, melyek legyenek az első túrái. Különösen, hogy baráti társasággal a Felvidékre készültünk, ott pedig jó lenne egy nagyobbat túrázni a gyerekekkel. Hová vigyük tehát Blankát és kis pajtásait „edzeni”, hogy felkészítsük őket az egyelőre meg nem tervezett felvidéki csúcshódításra?
Mert az azért nem úgy van, hogy ráncigáljuk magunkkal a gyereket árkon-bokron át oda, ahova mi akarunk menni. Láttunk ilyet többször is az erdőben járva, sosem volt túl szimpatikus. Azóta persze mi is óvatosabbak vagyunk a hasonló ítélkező kijelentésekkel, mert bizony minden igyekezetünk ellenére, mi is belefutottunk már hasonló jelenetbe, például a visszafelé vezető úton, amikor szeretett gyermekünk megmakacsolta magát és amikor elfogyott minden érv és praktikum, nem volt mit tenni, sírva vittük mi is lányunkat.
De alapvetően úgy gondoljuk, hogy akkor fogja a gyerek megszeretni az erdőt, ha évezi is. Márpedig egy négy éves gyereknek önmagában a gyaloglás kevésbé érdekes, szervezzünk hát olyan kirándulást, ami neki (is) élvezet, neki és róla szól, szőjünk bele egy-egy mesét, legendát, no és persze gyerekszemmel érdekes akciót, mi meg gyönyörködjünk az eredményben, a világra rácsodálkozó hálás mosolyban. Ennyire egyszerű. Vagy mégsem annyira. De persze nagyon gyorsan rájöttünk arra is, hogy ezek a túracipellős túrák nekünk legalább olyan érdekesek és tanulságosak, mint az aprónépnek. És korántsem csak azért, mert elmehetünk túrázni, és így az egész úton való nyafogást és a megahisztiket is elkerüljük, hanem egy sor dologra tudunk rácsodálkozni mi magunk is, belassulunk, jobban odafigyelünk a részletekre. Új szemmel nézünk a régi képre. Szóval túrázókból igazi természetjárókká váltunk a szónak abban az értelmében, hogy nem a tempó és a teljesítmény számít, hanem a megismerés és az együttlét.
És ezen a ponton rájöttünk arra is, hogy ez bizony egy önálló műfaj, amiről viszonylag keveset lehet olvasni az interneten. Azért született hát meg ez a blog, hogy segítséget és tanácsot nyújtson a túratervezésben a hasonló (túra)cipellőben járóknak, elsősorban, de nem kizárólag a főváros környékére összpontosítva.
Szigeti Ferenc
A legjobb erdei móka: land art
2023.11.20.Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?
→ Tovább
Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva
2023.08.22.Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.
→ Tovább
Meghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot
2023.07.22.Én úgy nőttem fel, hogy a Szlovák Paradicsom minden természetjáró álma, gyerekkoromban mégsem jutottam el e különleges helyre. Bár felnőttként és a Kárpátok szerelmeseként jártam ott kétszer is, most egy barátomnak jutott eszébe, hogy mutassuk meg a gyerekeknek, elég nagyok és tapasztaltak hozzá.
→ Tovább
