Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ebben az időszakban zárva van, de Tóninak megint szerencséje volt. Kodácz Csengele, a park marketingvezetője megszervezte nekünk, hogy meg tudjuk nézni a parkot. Köszönjük a segítségét, és természetesen visszatérünk még, hiszen Tóninak nagyon tetszett, és örök élmény marad számára ez a látogatás.

 

Ragyogó napsütésben elindultunk a kék jelzésen Mindszent irányába. Fogvacogtató hidegben és általában bokáig érő sárban gyalogoltunk. A hideget pálinkával próbáltuk enyhíteni, és ez sikerült is, mert Tónival már azt tervezgettük, hogy mikor lenne érdemes belevágni az Alföldi Kéktúrába. Rengeteg őzzel, fácánnal találkoztunk, és vidám hangulatban érkeztünk meg a Tiszához. Eddig főként hegyvidékeken túráztunk, és rácsodálkoztunk, hogy az egyetlen emelkedő a töltésre vezető út volt, de később már nagyon élveztük a sík vidék szépségeit.

 

Tudtuk, hogy nem várhatunk hegyeket, sőt dombok sem fogják keresztezni az utat, de amikor szembesültünk ezzel, akkor kellett egy kis idő, amíg megszoktuk. Mindszentnél elhagytuk az alföldi Kéket, és egészen Mezőhegyesig utaztunk. A Viharsarok egyik legérdekesebb településére érkeztünk, ahol izgalmas látnivalókkal találkoztunk. Vendéglátónk a Peregi Vendégház és Iskolamúzeum volt. Már érkezéskor levettek minket a lábunkról egy fergeteges, szürke marhából készült pörkölttel. Ezt a kulináris élményt még tovább tudták fokozni, mert a házi finomságok egész tárházát felvonultatták nekünk. Ezúton is köszönjük Szántó Áginak az élményt.

 

Szántó Zoltán megmutatta nekünk a százéves iskolát, ahol az osztályteremben pillanatok alatt beültünk a padokba, és általános iskolai osztállyá alakultunk. Zoltán - mint osztályfőnök - tartott egy rögtönzött történelemórát nekünk. Mesélt az iskoláról, amelyet gyönyörűen felújítottak, és természetesen Mezőhegyes múltjáról és jelenéről. Fantasztikus, ahogy az iskolában megőrizték és begyűjtötték a régi berendezési tárgyakat. Kiderült, hogy még József Attila is korrepetált itt néhány tanulót nyaranta. 1984-ig működött az intézmény. A százéves iskola udvaráról pedig a végtelen, csillagos eget csodáltuk, és szerencsénk volt, mert hullócsillagot is láttunk.

Szilveszter napján ellátogattunk a híres mezőhegyesi ménesbirtokra. Egyedülálló a világon, hogy négy lófajta kitenyésztésével büszkélkedhetnek. A nóniusz, a furioso-north star (mezőhegyesi félvér), a gidrán és a mezőhegyesi sportló. Nagy-György Tamás, a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. menedzsere fogadta Tónit és a csapatot. A központi ménesudvart, a kocsimúzeumot, a lovardát és a „huszi ménest” is bemutatta nekünk. Legnagyobb élményt a „huszi ménes” látogatása jelentette, mert itt bemehettünk a lovak közé. Fantasztikus látvány volt ennyire közel kerülni hozzájuk. Barátságosak és érdeklődőek voltak a pacik, nehezen jöttünk el tőlük.

 

Délután ismét a túraútvonalakat térképeztük fel. Megnéztük a zabsilótornyot, és bejártunk a majorokat. Legnagyobb sikere Gluzek Gyula elevátormagtára volt. A romos, műemlék jellegű ipari épület elképesztő látvány, mindenki hosszasan fotózta a hatalmas építményt. Este megkezdtük a közös szilveszteri sütés-főzést, és együtt köszöntöttük éjfélkor az újévet pezsgővel, lencsével. Hatalmas, hajnalig tartó táncolással ért véget a buli.

 

Jó túrázók módjára egészen korán ébredtünk, és rövid gyalogtúrával fűszerezve Tótkomlóson, a Rózsa fürdőben pihentük ki magunkat január első napján. Tóni először szaunázott, és egy alapos hátmasszázst is kipróbált, hiszen fel kell készülni a következő túrára, főként a hatalmas hátizsák cipelésére.

 

Nagyon örültünk, hogy Tónival együtt lehettünk, de főként annak, hogy megtapasztalhattuk az Alföld varázsát. Izgalommal várjuk mindannyian Tóni startját az Alföldi Kéktúrán, de addig is mindenkinek ajánljuk, hogy ismerkedjen meg ezzel a csodaszép vidékkel.

Boldog új évet kíván mindenkinek a Tóni a Kéken csapata!

Írta: Friesz Mónika

Fotók: Izsák Csongor

 

Tóni szilveszteri túrája az Alföldön - videó