MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.12.04. 14:30,   Szöveg: Joó Annamária,   Fotó: Somogyvári D. György, Korbély Barnabás, Joó Annamária

Ünnepek előtti stresszoldó kirándulás a Balaton-felvidéken

Balatonalmádi-Vörösberény környéke nem csak a Balaton miatt kiváló úti cél. Változatos túraútvonalakon lehet bejárni a vidéket, és kis fantáziával egészen mesebeli tájakat fedezhetünk fel: Malom-völgy, Ember-szikla, Remete-völgy, Apáca fara és Vödör-völgy. Vörösberény középkori filmbe illő református erődtemplomáról nem is beszélve. 

Ahogy rövidülnek a nappalok, és a felhős-szottyos-ködös idő is beköszönt, az emberek többségét inkább az otthon melege és a bekuckózás vonzza, mint az egyre hidegebbé váló levegő vagy a kopár fák látványa. Valahol érthető. Viszont, ha kifogunk egy néhány órás, napfényes „időablakot”, megéri túrabakancsot húzni, és kimozdulni a természetbe, mert egyrészt ilyenkor késő ősszel még a népszerű kirándulóhelyeken sincs tömeg, másrészt nincs nyugtatóbb annál, mint a fénypászmáktól sejtelmesen megvilágított erdőben, a zörgő avarszőnyegen sétálni. Ráadásul a december elején kezdődő karácsonyi ajándékvadászat sokkját is remekül ellensúlyozhatjuk egy kellemes családi kirándulással a szabadban.

 

Fotó: Somogyvári D. György

A késő őszi erdőnek is megvan a maga hangulata, és nem is akármilyen

 

A Balaton északi partján fekvő városok közül Almádi az egyik kedvencem. Több mint tíz éve járunk ide vissza családdal, barátokkal. Nézzék el nekem, kicsit elfogult vagyok. Az arányait szeretem. Számomra pont az a jó benne, hogy megmaradt balatoni kisvárosnak, amely nyáron sem túl zsúfolt, viszont télen sem teljesen kihalt, nem annyira „puccos”, mint Füred, és nem annyira turistás, mint Tihany. Szép fekvésű és emberléptékű. Több izgalmas túraútvonalon térképezhetjük fel a környékbeli hegyeket, völgyeket, nemcsak gyalog, de bringával is. Van azonban egy pontja, amit eddig csak autóból csodáltam: a vörösberényi református erődtemplom. A Veszprém felé vezető országút melletti dombon magasodó, fallal körülvett templom jellegzetes kupolájával többször is hívogatott, de valahogy sosem volt idő a megállásra. Most volt, ezért az almádi környéki, nem túl hosszúra tervezett, 12 kilométeres, ám annál változatosabbnak ígérkező körtúránkat ezúttal innen indítottuk. Aki autóval érkezik, az a templom melletti ingyenes parkolóban hagyhatja a kocsit.

 

Fotó: Joó AnnamáriaBalaton-parti sétány Almádiban az elmaradhatatlan hattyúkkal

 

A kőfallal erődített templom kívülről impozáns látványt nyújt, ám a falakon belülre csak e-mailen vagy telefonon történő előzetes bejelentkezés után juthatunk be. A különleges középkori hangulatot árasztó építmény eredetéről nem sokat tudunk, pontos építési dátumát nem ismerjük. Annyi bizonyos, hogy első okleveles említését 1290 körül találjuk, de valószínűleg jóval korábban épült, és ma ez a Balaton-felvidék egyetlen épen maradt erődtemploma. A régészeti leletek szerint a templomot valaha temető vette körül, amelyet később megszüntettek. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani, hogy a feltárások során az újkori sekrestye alatt megmaradt temetőrészen a sírokból 11–12. századi leletanyag került elő.

 

Fotó: Somogyvári D. György

Vörösberény dombtetőn álló, fallal körülvett református erődtemplomát Szent Márton tiszteletére szentelték fel

 

A román alapokon nyugvó, de a gótika stílusjegyeit is magán viselő templom az évszázadok alatt többször „gazdát” cserélt, hol a katolikusokhoz, hol a jezsuitákhoz, hol a reformátusokhoz tartozott, de volt török kézben is. Még a középkorban kéthajóssá bővítették. Erődítményszerű, vörös kőből emelt falát védelmi célból építették a reformátusok a 18. század közepén, egy korabeli okirat szerint a katolikusok ellen. Az 1789-ben történt átépítésekor kapta barokk stílusú csehsüvegboltozatát.

 

A templomkertbe két oromzatos kapun át lehet bejutni. S ha belépünk a barokk boltozatos, hófehér falak közé, akkor nagyrészt a 18. századi állapot fogad bennünket, melyet az 1967-es műemléki helyreállítás során nyert el a belső tér. Néhány eredeti falfestményrészlet is előkerült a felújításkor. De az úrasztalán, a szószéken és a Mózespadon olyan díszítő széki mintázatú terítőket láthatunk, amelyeket az 1980-as években az Almádiban működő kézimunkakör asszonyai hímeztek.

 

Fotó: Somogyvári D. György

Vörösberény középkori eredetű református templomába belépve barokk boltozatos, osztatlan csarnoktér fogad 

 

A templomlátogatást követően nekivágtunk a zöld sávjelzésnek, mely alig egy kilométer után kivezetett a vörösberényi házak közül, és ripsz-ropsz a Malom-völgy hangulatos erdei ösvényén találtuk magunkat. A Sátor-hegy és Várhegy között húzódó völgy nevét az itt eredő, egykor bőséges vízhozamú Ferenc-forrás által táplált Berényi séden lévő malomról kapta. A völgyszoros a vége felé tágas tisztássá alakul, ahol tűzrakó hely és padok, asztalok várják a kirándulókat. Az egykor ide álmodott erdei „focipályából” mára egy rozsdás kapu maradt hírmondónak, a pályának kijelölt zöld területet pedig – látva a fekete földkupacok tetemes mennyiségét – leginkább a vakondok látogatják.

 

Fotó: Somogyvári D. György

A Malom-völgyi pihenőhely egy nagy tisztás, amely a Bagó-hegy, a Sátor-hegy és Várhegy háromszögében fekszik

 

A Malom-völgyi erdei pihenőhelytől egy viszonylag meredek ösvény visz fel a Kő-hegy oldalában lévő Ember-sziklához. Miközben megemelkedett pulzussal kaptattunk felfelé, mellettünk egyre nagyobb és látványosabb sziklaképződmények jelezték, hogy nincs messze a cél. Alig tíz perc, és fent voltunk egy sziklakiszögellésen, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező dombokra és Szentkirályszabadja látképére. A szélesen elénk táruló nagy tér látványtól kicsit el is akadt a lélegzetünk, főleg akkor, amikor átmentünk a szomszédos, az előzőnél jóval magasabban lévő sziklaoromhoz, ahol még lenyűgözőbb panoráma fogadott. Itt már tudtam, hogy a napfényesen induló napot már nem lehet elrontani. A sziklák közötti utak jól, akár gyerekkel is járhatók, nem életveszélyesek, de az óvatosság nem árt, illetve télen, havas, jeges időben kevésbé ajánlott a sziklás, köves terep megmászása.

 

Fotó: Somogyvári D. György

Kilátás a Kő-hegy oldalában lévő sziklaoromról, a háttérben Szentkirályszabdja házai látszanak

 

De akkor most melyik az Ember-szikla? A papíralapú térkép ugyan jelöl két sziklát, de egyiket sem ezen a néven, illetve az okostelefonon a túraapp sem ad egyértelmű választ. Még szerencse, hogy találkoztunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival, akik éppen a közeljövőben megjelenő, Magyarországon hiánypótló földtani túratérképhez fotóztak helyszíneket, és kisegítettek információval. Szerintük egyik sem, mert az Ember-szikla lentebb van, valószínűleg már korábban elhaladtunk mellette, csak nem vettük észre. Fotósuk, Korbély Barnabás, aki egyben a nemzetipark-igazgatóság Bakony–Balaton Geopark csoportjának vezetője is, megosztotta velünk a szikla fotóját. Tényleg nem rémlik, hogy ilyet láttunk volna, de legalább most már tudjuk, hogy következő alkalommal mit kell keresnünk. (Mondjuk, azt még mindig nem, hogy pontosan hol, de majd rajta leszünk.)

 

Fotó: Korbély Barnabás

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai szerint ez az Ember-szikla. Fotó: Korbély Barnabás

 

A sziklacsoportot elhagyva két úton is eljuthatunk a Remete-völgybe. Mindkettő látványos, de míg az egyik a zöldön megy tovább, és érinti az Apáca fara elnevezésű erdős részt, majd a Cseri-hegy lejtőjén vezet a Remete-forrásig, addig a másik egy remek bringaút, és a régi vasút nyomvonalán kanyarog a gyertyános-tölgyes Vödör-völgyön keresztül. A Remete-forrás a közelben lévő padokkal és asztalokkal remek pihenőhelyül szolgál a megfáradt túrázóknak. A forrás mellett látható vasúti töltést vörös kőből építették az 1900-as évek elején, immár ipari műemlék, az egykori Alsóörs–Veszprém vasút vonala haladt el itt.

 

Fotó: Somogyvári D. György

A három helyen feltörő forrásból eredő Remete-patak, hol nyíltan, hol a föld alá bújva halad a Balaton felé

 

A forrástól még mindig a zöld jelzést követve közel 800 méteres út után értük el ismét Balatonalmádi Vörösberény városrészét, ahonnan további három kilométeres gyaloglással eljutottunk a Balaton partjára, hogy a késő őszi nap melengető sugaraival és a magyar tenger látványával búcsúzzunk a várostól.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

7 dolog, amire emlékezni fogsz Balatonalmádiból

Somlyó, ahonna csoda csoda a kilátás

Balatoni Kék 100 kilométeren át

Balaton-felvidék akármikor, akárhányszor

Aszfaltkoptató bringatúra a Balaton-felvidéken

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...