Utazás a Zemplén szívébe - A Pálházi Erdei Vasút

Messze a Zemplén mélyén, a Budapesttől három és fél órányi vonatútra lévő Sárospatak után is további majd' egy óra utazás után jutunk el a kisvasút végállomására. Az innen induló járatok hazánk turisták által talán legkevésbé feltérképezett hegységébe visznek.

Szerző:
Gulyás Attila
Fotó:
Gulyás Attila
2014. október 25.

Messze a Zemplén mélyén, a Budapesttől három és fél órányi vonatútra lévő Sárospatak után is további majd' egy óra utazás után jutunk el a kisvasút végállomására. Az innen induló járatok hazánk turisták által talán legkevésbé feltérképezett hegységébe visznek.

Károlyi István gróf munkája nyomán 1888-ban készült el a Zemplén mélyébe vezető erdei vasút a Kemence-patak völgyében, az ország egyik első erdei vasútjaként. A folyamatosan emelkedő, úgynevezett görpályarendszerű pályán csak fölfelé volt szükség a kocsik vontatásához lovakra, visszafelé a jellemzően fával megrakott kocsik - fékezők felügyelete mellett - már maguktól gurultak le a lejtőn. (Az ország másik megmaradt görpályarendszerű vasútja a Kemencei Erdei Múzeumvasút.)

 

 

Tisztás Kemencepatak és Kishuta között 

 

Bő tíz évi működés után került sor a pálya meghosszabbítására Rostalló felé, amelyhez a kőkapui Károlyi-kastély alatti sziklába alagutat vágtak. Ennél is jelentősebb esemény volt a vasút életében a Hegyközi Kisvasút átadása 1924-ben. Ezzel az ország legnagyobb kisvasúti hálózata jött létre, Füzérkomlóstól Sárospatakon és a balsai Tisza-hídon át, egészen Nyíregyházáig létesült közvetlen összeköttetés. A rendszeres személyszállítás Kőkapu és Pálháza között 1954-ben indult.

 

 

A kőkapui alagút boltozat nélküli déli kijárata, egykor elterjedt, mára hazánkban egyedülálló megoldás.

 

A Hegyközi kisvasút 1980-as megszüntetésével a vasút elvesztette a kapcsolatát nemcsak az alföldi állomásokkal, de a MÁV országos hálózatával is. A visszaeső forgalom miatt rövidesen leálltak a szerelvények.

 

 

A folyamatosan lejtő pályán csak fölfelé van szükség gépi vontatásra

 

A csodálatos tájban kihasználatlanul rozsdásodó sínek képe szerencsére csak néhány évig volt látható, 1989-ben újra elindulhatott a forgalom Rostalló és az erdő szélén fekvő Pálháza-Ipartelepek állomás között. A vasút sikere nyomán rövidesen sor kerülhetett a pálya meghosszabbítására Pálháza központjáig, az egykori Hegyközi Kisvasút egy rövid szakaszának újjáépítésével. Az első vonat ide 1996-ban érkezett.

 

 

A vasút alsó végállomása Pálházán

 

A vasutat jelenleg az Északerdő Zrt. üzemelteti. Menetrend szerint áprilistól októberig naponta három vonatpár közlekedik. Különvonat lehetőség szerint legalább egy héttel előre bejelentve, az év minden napján igényelhető, a szerelvények maximális befogadóképessége 200 fő.

 

 

Rostalló, felső végállomás. A menetidő 40-45 perc.

 

A vonatok továbbítását az 1950-es években beszerzett C50 típusú, ötven lóerős dízelmozdonyok végzik. A forgalmas nyári hétvégéken jó szolgálatot tehetnének erősebb mozdonyok is, de a szűkös kőkapui alagúton nem férnek át a nagyobb járművek, így a hosszabb vonatokat két mozdonnyal továbbítják.

A zárt, fűthető személykocsik mellett nyáron a régi teherkocsikból házilag kialakított, nyitott személykocsikkal közlekednek a szerelvények. Az Északerdő Zrt. szakembereinek értő kezei között a csaknem ötven éves járműpark üzemeltetése hosszú távon is megoldott.

 

 

A hét vezér szobra, szálló és étterem Kőkapu megállóhelyen

 

Az Országos Kéktúra Kishután keresztezi a vasútvonalat, majd Makkoshotykáról Regéc felé tartva, az útvonal egyik leghosszabb, lakott területeket elkerülő szakaszának felénél, három kilométerre megközelíti Rostalló állomást.

 

 

Kishuta, Kossuth Lajos utca

Cikkajánló