Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2022. augusztus 29.

Utolérhetetlen kilátás a Vörös-kőről

A Pilis keleti oldalán, a Dunakanyar partján elhelyezkedő Leányfalu fölött magasodik a Vörös-kő, ahonnan páratlan látvány tárul elénk. A település festői szépsége már nagy eleinket is megihlette. Nem véletlenül írta róla az egykori nyaralótulajdonos, Karinthy Ferenc (Karinthy Frigyes fia), hogy „az ismert világegyetem középpontja”.

A Vörös-kő, a Nyerges-hegy és a Duna háromszögében fekvő régi, kedvelt nyaralóhely Budapest felől a 11-es főúton közelíthető meg. Nemcsak Visegrád közelsége és meleg vizű termálfürdője, de környező, forrásokban gazdag hegyei miatt is érdemes errefelé túrázni.

A Pilistől földtanilag jelentősen eltérő Visegrádi-hegység vulkanikus szerkezetének köszönhetően gazdagabb vízrajzzal bír.

A felszínen lefolyó csapadék évezredek alatt mély völgyeket vájt a hegybe (Apátkúti-völgy, Rám-szakadék, Holdvilág-árok). A hegységkettősben összesen 170 forrás és felszíni vízfolyás található, melyből hármat érintettünk túránk során.

A Duna partjáról a piros jelzésen indultunk el az enyhén emelkedő Gyulai Pál utcán. Az árnyas gesztenyefasor alatt már a múlt században is bizonyosan sétálgattak egykori villatulajdonos nagyjaink. A török után elnéptelenedett faluba az 1800-as évek végén telepedtek le újra. Petőfi apósa, Szendrey Ignác, valamint Gyulai Pál is az elsők között voltak.

A település szélén álló házak után balra, az erdő felé kanyarodtunk. A Leányfalu épített és természeti értékeit bemutató tanösvény utolsó két állomásának ismertetőjét mi is olvashattuk. A nemzeti park határát jelző tábla mellett érdemes kitérőt tenni Gyulai Pál emlékoszlopához.

Húsz perces, kellemes erdei séta után a Vörös Meteor-forrásnál pihenhetünk. A természetvédelmi törvény értelmében ezek a feltörő vizek mind védettek. Vízminőségük rendszeres ellenőrzése ellenére a tájékoztató táblán az szerepel, hogy a víz csak saját felelősségre fogyasztható. Így a kulacsunkból ittunk, de a kellemes forrásvízzel felfrissítettük az arcunkat.

Pár méter után, egy tarvágás mentén jutottunk el az első fontosabb kereszteződéshez. Erőnket a Vörös-kőre tartalékolva megkezdtük a felkapaszkodást. Az emelkedő egyre durvul, de egy szerpentint követve szépen lassan leküzdhető.

A türelmetlenek a kanyargó ösvény kiegyenesítésére rövidebb kerülőutakat tapostak ki.

A „séta” felfelé a platóra elég egyhangú volt, csak egyetlen rézsikló kígyózott át előttünk. Az erdőjárásnak szép kilátás nélkül is lenne értelme, de azért a természet kegyes hozzánk, és egy-egy ilyen nehezebben elérhető csúcshoz többnyire csodálatos panorámát is társít.

Felfelé haladva már sejteni lehetett, hogy most is hasonló élmény vár ránk. Kimelegedve értünk a hegytető tisztására, ahol meglepően széles kilátásban lehetett részünk. A hosszan elnyúló Szentendrei-sziget mellett a Naszály tájsebe, Vác és mögötte a Cserhát vonulatai is kirajzolódtak. A felszabadulási emlékmű talapzatáról még jobb fotókat készítettünk.

A Természetbarátok Turista Egyesülete által emelt, mára kissé viharvert oszlop az „erdők felszabadulásának” emlékét őrzi. 1946-ban az addigi magánerdőket államosították, egyúttal megnyitva ezeket a látogatók előtt. Az emlékművön már nem vörös csillag, hanem vörös róka mosolyog ránk, jelezve az 521 métert.

Elfogyasztottuk az uzsonnánkat, és magunk mögött hagytuk a panorámateraszt. A Kis-Bükk-tető irányába indultunk el. A Vörös-kő mellett egy többszemélyes esőbeálló keltette fel a figyelmünket. Itt akár egy kisebb osztály is egyszerre bújhat meg eső esetén. A Vértes-mezőig sétáltunk el, majd visszafordulva a zöld sávon folytattuk utunkat. Kezdetben nehezen találtuk a járatlan, benőtt utat, de egy szélesebb erdészeti úton már követhető volt a tervezett irány.

A Német-széna, majd az Álló-rét voltak a következő állomások. A Berseg-hegy és a Nyerges-hegy közti nyereg tisztásán újabb emlékmű ad okot a lassításra. A környék erdeiben Landler Jenőhöz és más politikai szereplőkhöz kapcsolódó emlékhelyek is vannak. Ilyen például Latinka Sándor mártír táblája a Rekettyés-forrásnál.

A kirándulás utolsó szakaszát a piros kereszttel jelzett, könnyen járható úton tettük meg a nagyközségig. Útközben a víz vájta, mély árkok látványa változatossá tették az erdő képét. A következő forrás mellett is padok várják a kirándulókat. A Csaba-kútja felirat krétával vagy festékkel van a forrásműre firkantva, sajnos ismertetőtáblát itt nem találunk.

Rövidesen újra az első csomópontnál találtuk magunkat, ahol már a túra elején is felfigyeltünk a piros kör jelzésre. A hegység gazdag vízrajzának újabb képviselői tették hangulatossá az erdő mélyét. A Rekettyés-forrás és az időszakos tó körüljárását szúnyogfelhő kísérte. Az állandóan körülöttünk zümmögő, repülő vérszívók és apró társaik sem tudták csökkenteni a természetben töltött idő élvezeti értékét.

Visszaereszkedve a gesztenyés soron a Duna-parton totyogó, barátságos kacsák mellett ejtőzve vezettük le a „hegymászás” fáradalmait.



A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.19.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

2024.04.19.

Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább