Üvegtigris a tóparton

Ha kéktúravándorlásunk során Piliscsaba süppedő homokos talaján nyomot hagy a bakancsunk, érdemes egy vargabetűnyi kitérőt szentelnünk a Tinnye felé tartó kacskaringós út mellett megbújó Garancsi-tóhoz, ahol mi is számos érdekességbe botlottunk.

Szerző:
Szatmári Zoltán
Fotó:
Szatmári Zoltán
2015. július 21.

Ha kéktúravándorlásunk során Piliscsaba süppedő homokos talaján nyomot hagy a bakancsunk, érdemes egy vargabetűnyi kitérőt szentelnünk a Tinnye felé tartó kacskaringós út mellett megbújó Garancsi-tóhoz, ahol mi is számos érdekességbe botlottunk.

A Budai-hegység részét képező, idilli környezetben lévő Garancsi-tó a környék egyetlen természetes állóvize, amelynek a középkorban még híre-hamva sem volt, hisz akkor még lápos, vizenyős terület uralta e tájat.

 


A fővárostól alig 25 kilométerre lévő apró, de bájos tavacska - mindössze 3 ha vízfelületű - akkor jött létre, amikor a közlekedési úthálózat megépült Piliscsaba és Tinnye között. A betonút a völgy déli részéről az északra folyó vizek útját lezárta, ezért a rétegvizek összegyűltek, s kialakulhatott az állóvíz.

 

 


A tó mélységét és vízfelületének nagyságát az éves csapadék utánpótlás határozza meg. A rendszerváltás utáni időszakban a tó felülete rohamosan csökkenni kezdett, és az iszapréteg is rendkívüli módon felszaporodott, noha a tó még egyszer sem száradt ki. A korábbi évek fejlesztéseinek köszönhetően a tó és környéke „gazdára” talált: ma már kellemes tanösvényen sétálhatjuk körbe a tavat. A terület közigazgatásilag Tinnye önkormányzatához tartozik, így ha bármi észrevételünk van, ott érdemes jelezni.

 

 


A Garancsi-tavat különböző méretű - erodálódott - dombok övezik, amelyek délen és keleten inkább erdősek, nyugaton gyeppel borítottak. A dombok mintegy 30 millió évesek, képződésük kialakulásuk a tenger fokozatos visszahúzódásának időszakára esett, ezért a rétegek egymásra rakódott sekélytengeri és szárazföldi eredetű rétegekből állnak (homok, agyag, márga, homokkő). Különösen érdekes, hogy a pleisztocén korban több százezer éven át a levegőből lehullott lösz rakódott le több méteres vastagságban, így lehetett, hogy a tó Piliscsaba felőli oldalán agyagot bányásztak, amelyből téglát égettek. A tavat körülölelő 100 hektárnyi területet egyébként az 1970 évek végén nyilvánították természetvédelmi területté.

 

 


A tó vízgyűjtő területe igen csekély, csupán 60 ha. A tó vízutánpótlását a vízgyűjtő területről származó felszíni vizek, a felszín alatt lefolyó vizek és talajvízforrások táplálják, de a területen keletkező mederforrások feltárása nehézkes a tó vastag iszaprétege miatt. A tó környékén lévő domboldalak meglehetősen kopárak, így egy kiadós esőzés rengeteg mennyiségű termőtalajt hord a vízbe, ami meggyorsítja a tó feltöltődését.

 

 


A tavacskát kényelmesen körbesétálhatjuk egy félóra alatt, miközben megszemlélhetjük a tó gazdag életközösségét. A középhegységek határán, folyóvizektől távol fekvő tó értéket képvisel, hiszen számos növény- és állatfajnak szolgál hasznos életteréül. Az itt élő növények közül talán a legjelentősebb az árlevelű len, a bíboros kosbor, a budai imola, valamint a sárga len. Az állatvilág is igen gazdag, hisz túránk alatt megcsodálhatjuk a különféle vöcsköket, récéket, de ha szerencsénk van, megpillanthatunk karvalyt, barna rétihéját vagy gyurgyalagot is. A tóban élő halak - ponty, keszeg, amur, csuka - pedig gondoskodnak a tó biológiai egyensúlyáról. Horgászni csak külön engedéllyel szabad!

 

 


A tóban fürdeni nem szabad, de ennek ellenére érdemes ellátogatni e festői völgybe, hiszen túránkat még emlékezetesebbé tehetjük, ha betérünk a tó partján - egy magaslaton - álló Üvegtigris étteremben. Sokan már csak azért is elzarándokolnak ide, hogy megtekintsék, hol forgatták a már-már klasszikus kultfilmmé vált Üvegtigris c filmet. Egy üveg sör vagy egy finom étek társaságában felidézhetjük a film fergeteges, "izirájderes” poénjait, miközben a távolban felhangzik a kakukk hangja.
  

Cikkajánló