Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. szeptember 17.

Vadregényes túra a Rudabányai-hegységen keresztül

Sokfelé túráztam már, ezúttal a Rudabányai-hegység került sorra, melyet hosszában, Rudabányától Szalonnáig jártam végig, érintve hazánk legmélyebb állóvizét, egy rég elfeledett ősi várunk maradványait és az egyik legszebb, bár kevésbé ismert, varázslatos szurdokvölgyünket. 

Korán reggel, autóbusszal indultam Miskolcról Rudabányára, ahová egy kazincbarcikai gyors átszállást követően érkeztem meg. Az egykor virágzó bányászváros központjából a zöld jelzésen rögtön a hegyek felé vettem az irányt. A város határát elérve a Kápolna-hegy oldalában letértem a jelzett útról a felhagyott vasércbánya irányába. Az Andrássy bányarész mellett elhaladva hamar elértem a Rudabánya bányatavát, túrám egyik fő célpontját.

 

 

Meglepődtem, mennyire tiszta és türkizkék a tó vize, és a tükörsima vízfelületen milyen erősen tükröződik a felette magasodó bányafal, és a területet visszahódító növények. Bár nagyon csábító, vizében fürdeni tilos. Ottjártamkor is voltak, akik ezzel próbálkoztak, de mivel bányató, gyorsan mélyül és sziklás a medre. A legnagyobb mélysége közel 60 méter, ezzel hazánk legmélyebb állóvizének számít. A terület azonban nemcsak erről ismert. Az itt felfedezett, több millió éves, ősi főemlősfajtól származó ősmaradványok, a Rudapithecus hungaricus leletek szintén híressé tették e vidéket, melyekről a tó túloldalán létrehozott látványtár nyújt bővebb tájékoztatást. A tó partján két, betonból készült kilátót is találunk, ahonnan magasabbról is megcsodálhatjuk ezt a gyönyörű tájat.

 

 

Miután megörökítettem új élményeim, elindultam következő úti célom felé. Visszakapaszkodtam a zöld jelzésre, ami egy hosszabb szakaszon a bányához tartozó széles, forgalomtól elzárt, aszfaltos úton haladt. Rövid idő után letértem a keleti irányba leágazó zöld kereszt jelzésre, amely Szuhogyra tart. A jelzések kicsit kopottak, de követhetők, ennek ellenére úgy tűnik, ritkán járnak erre túrázók, az ösvényt lassan teljesen eltünteti a természet. A nyitottabb részeken sokszor nyom nélkül, derékig érő fűben vitt az út, vagy a bokorerdőben, erdőben kellett az ágak között bújkálni, míg végül ki nem értem a Szuhogyot Felsőtelekessel összekötő műútra. Itt északnyugatnak vettem az irányt egy rövid ideig, amíg egy éles jobbkanyarban egyenesen továbbhaladva rátértem a zöld romjelzésre, amely az egykori Csorba-kő várának maradványaihoz vezetett. Nem sok maradt az egykor dicső várból, néhány, erdő által benőtt kőhalom csupán, amelyek alig emelkednek a föld fölé. Fénykorában nagy stratégiai jelentőségű, főúri központ volt, egykor pénzhamisító műhely is működött benne.

 

 

Gyors fotózást követően indultam is tovább, a zöld romjelzésen visszatértem a műútra és azon folytattam utamat, amíg a Telekesi-kápolna mellett újra visszatértem a zöld jelzésre. Északkeleti irányba haladtam, kezdetben mezőgazdasági területek mellett, majd kisebb réteken, erdőfoltokon átjutva beértem az erdő sűrűjébe. Az út jól jelzett volt, de kevésbé kitaposott, így hiába voltak a jelzések néhány 10 méterre egymástól, volt olyan sűrűbb erdőrész, ahol a vaddisznók feltúrták az utat, és erősen keresni kellett a jelzést, hogy merre visz tovább. Végül persze sikerült megtalálni, és az Ardai-völgybe érve ereszkedtem le a Telekes-patak vadregényes szurdokvölgyébe. A völgy felső szakaszán még csordogált a patak, de kicsivel lejjebb már teljesen száraz volt a meder.

 

 

Keskeny gyalogúton folytattam utam a patak mentén, hol az egyik oldalán, hol a másikon, míg az egyre szűkülő és sziklásodó völgyben el nem értem az Ördög-gát-lyuk barlangját. Jellegzetes, tojás alakú bejárata van, és egykoron az ősember is menedéket talált benne. Továbbhaladva hamarosan megérkeztem túrám második fő célpontjához, az Ördög-gáthoz. Ez egy hatalmas sziklatömb, széle taréjszerű, amely a víz útjában áll - már amikor folyik a mederben. Az év nagy részében ugyanis száraz a völgy ezen része, ami nemcsak a szárazabb időjárásnak köszönhető, hanem az Ördög-gáttól feljebb, a patak medrében, a kövek között megbúvó kis víznyelőnek is, ami elnyeli a kis vízhozamú patak vizét.

 

 

Csapadékosabb időjárás vagy a téli hóolvadás következtében megáradó patak vizét azonban már nem képes elnyelni, így a víz az Ördög-gát szikláin keresztül vízesésként zúdul le. Régen a patak, megkerülve az Ördög-gátat, egy hurkot leírva folyt, de az évezredek során átvágta magát a sziklatömbön, szárazon hagyva a kanyarulatot (Keringő). A nyárias időben ezúttal nem tudtam megcsodálni a vízesést, ahogy erre számítani is lehetett, de a sziklaképződmény így is lenyűgöző és felejthetetlen látványt nyújtott.

 

 

Egy hosszabb pihenő, fotózás és kalóriapótlás után újra úton voltam, és a Telekes-völgy kivételes növényvilágát is volt szerencsém megcsodálni. Nagy meglepetésemre turbánliliomokra bukkantam, melyek a szokatlanul meleg időjárás miatt korábban kezdtek virítani. Mindig nagy élmény a szabad természetben ilyen ritka és különleges virágokat látni, mivel sajnos kevés ma már az olyan hely, ahol előfordulnak. Az élményt csak a szúnyogok és egyéb rovarok túlzott jelenléte árnyékolta be kissé.

 

 

Lejjebb érve a kicsit kiszélesedő szurdokban, ahol a zöld jelzés becsatlakozik a piros jelzésbe, ott követve azt délkeleti irányba, elhagytam a Telekes-völgyet. Szalonnáig már a piros jelzést követtem, elegyes erdőben, ahonnan helyenként némi kilátás nyílt keleti irányban a körülöttem elterülő tájra. Szalonnára érve egy közkútnál felfrissítve magam, rövid várakozást követően buszra szálltam, és hazafelé indultam egy igazán fárasztó és élménydús túrával a hátam mögött.

 

Szöveg és fotó: Breitenbach Viktor

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!
 

Fedezzük fel a palóc fővárost!

Fedezzük fel a palóc fővárost!

2024.03.28.

A Nógrád vármegye északi peremén, Budapesttől jó órányi autózásra fekvő egykori vármegyeszékhely, Balassagyarmat erős túlzással sem nevezhető felkapott turistacélpontnak. Pedig ez a bájos, szépen fejlődő Ipoly-parti városka történelmi városközpontjával, a Palóc Ligettel, és a közelmúltban átadott, igényesen kialakított tematikus tanösvényeivel egy remek városnéző kirándulást ígér az ide látogatóknak.

→ Tovább
Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

Mindszenty-emlékek nyomában a Cserhátban

2024.03.20.

Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a huszadik századi magyar történelem egyik legnagyobb hatású alakja az ötvenes években a felsőpetényi Almásy-kastélyban raboskodott. Ittlétének és szerencsés kiszabadulásának színhelyeit, emlékműveit kerestük fel a rétságiak által szervezett "Mindszenty nyomában" elnevezésű túrán.

→ Tovább