MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.05.28. 09:00,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Lánczi Péter

Várak és romok a Vértesben - 1. rész

A természetjárás egyik legizgalmasabb formája a tematikus túrázás. Mindegy, milyen témát követünk – geológiait, történelmit vagy vallásit –, hiszen így egy adott terület bejárása nem csupán túraélmény lesz. Mi ezúttal várakat és rég elfeledett romokat kerestünk a Vértesben. 

Fotó: Lánczi Péter

 

Utunkat a Vértes északi szélén, Szárliget vasútállomásán kezdtük meg az Országos Kéktúra jelzését követve. A települést és a szántóföldeket is elhagyva átkeltünk az országúton – elhaladva az egykoron híres Birka csárda épülete mellett –, és már Csákányospuszta legelőin trappoltunk a Vértes belseje felé, az első romunkhoz. A térképen is feltüntetett csákányospusztai romról jóformán semmit sem tudtunk. Attól tartottunk, hogy magas fűben kutatnunk kell a falmaradványok után, de végül gyorsan megtaláltuk a turistaútról is jól látható, egy domb tetején fehéren világító mészkőkupacot. Nem sok maradt ugyan az egykori kápolna alapzatából, ám kétségtelenül rom, amelyet a túránk tematikája szerint mindenképpen fel akartunk keresni.

 

Csákányospusztai templomrom

 

A Vértes peremvidékének északi szegletében, az Országos Kéktúra mentén fekszik a Tatabányához tartozó Csákányospuszta. A mára csak pár házból és mezőgazdasági épületekből álló területen a 13. századi birtoklevelek tanúsága szerint egy Csákányosegyháza nevű falu állt. Az egykori településből mára csak a kápolna alapzata maradt meg, amelynek bejáratánál a régészeti ásatások során egy román kori kőfaragványra, valamint egy edénymaradványra bukkantak. A romot a kék sáv és kék négyzet találkozásától mintegy 100 méterre találjuk egy kis dombon.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Első romunk után továbbhaladtunk a kék jelzésen, majd a Csákányospusztai turistaházat is magunk mögött hagyva értünk a Mária-szakadék bejáratához, ahol a terep egy csapásra megváltozott: a mező után hirtelen egy vadregényes szurdokban találtuk magunkat. Pár száz méteres, sziklás ösvényen értünk fel Körtvélyespuszta régi temetőjéhez, ahol már csak az erdő csendjében némán álló keresztek emlékeztetnek az egykor itt élő emberekre. A magányos temetőt elhagyva haladtunk tovább következő célpontunkhoz, Vitány várához, amely sokak szerint Magyarország egyik legromantikusabb várromja. Ösvényeken, széles erdei úton, majd meredek kaptatón értünk fel a fák lombjaitól csak az utolsó pillanatban elénk táruló fehér falmaradványokhoz. Némi képzelőerővel az erősen leromlott falakat a történelmet kedvelő szemek újrarakják, és a kövek között a fantázia megeleveníti a vár egykori mindennapjait.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

A monda szerint: „Az ifjú nemes, Hédervári Imre volt az időben Vitányvár ura. A délebbre fekvő Gerencsérváré pedig a büszke, keményszívű Újlaki Miklós. Újlaki egy német grófhoz akarta feleségül kényszeríteni leányát, Krimhildát, a vár alázatos lelkű, csendes szavú tündérét, de Krimhilda titokban már jegyese volt Hédervárinak, s az ifjú lovag egy éjszaka leple alatt meg is szöktette szerelmesét, majd a várába vitte. Több sem kellett a büszke apának, nekirontott katonákkal és ágyúkkal Vitány várának. Azonban hiába lőtte, ostromolta, nem tudta bevenni, mert jól megépített vár volt, és igen hatékonyan védték. Talán el sem esik, ha egy álnok várbeli el nem árulja az építmény belsejébe vezető titkos utat. A rejtett folyosó egyenesen Hédervári dolgozószobájába vezetett. A meglepett várurat Újlaki leütötte, és leányát magával hurcolva otthagyta Vitányt. Otthon szörnyű büntetés várt a szerencsétlen lányra: atyja elevenen befalaztatta a vár egyik pincéjébe. Ott is pusztult volna el, ha az erősség öreg szolgája ki nem bont egy nyílást az újonnan készült falban, s azon keresztül nem élelmezi. Hédervári közben felgyógyult, és Újlaki erőszakossága miatt panaszra ment egyenesen Mátyás királyhoz. Mátyás nem azért állt igazságos király hírében, hogy ilyesmit szó nélkül hagyjon. Egy szép napon kürtös vitéz jelent meg Gerencsérvár felvonóhídja előtt, jelezve a király érkeztét. Ám közben Újlaki megtört esztelen tettének súlya alatt. Már nem volt gőgös főúr, hanem csak egy szerencsétlen apa. Amikor kiderült, hogy leánya mégis él, boldogan ölelte keblére, s örömmel adta nőül a szomszéd vár urához.”

 

Vitányvár

 

A várról az első írásos feljegyzések 14. századból származnak, de feltehetően a Csák nemzetség egyik tagja emeltette a tatárjárás után. A vár lényegében két négyszögletű toronyból állt, és elsődleges feladata volt megvédeni a környező falvakat és utakat a rablóktól. A török először 1529-ben ostromolta. Többször is gazdát cserélt, míg 1597-ben Pálffy Miklós végleg visszafoglalta, de a következő évben felrobbantották, hogy az többé ne kerüljön török kézre. A 18. században köveit a környező falvak építéséhez elhordták. Az első ásatások 2012-ben zajlottak: a sok állatcsont és edénytöredék mellett egy ezüstpénz és egy díszes kés is előkerült. Napjainkban a vár falain állagmegóvó munkálatok zajlanak, amelyek már igencsak időszerű voltak.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Vitány várától meredeken ereszkedik a kék jelzés a völgyben, majd délnek fordul, s mi egészen Várgesztesig követtük. Elhaladtunk a Rockenbauer Pál-emlékfa mellett – amelyet egyre több turistaereklye díszít –, és később elégedetten vettük szemügyre a Szarvas- és a Mátyás-kút felújított erdei pihenőjét. A Mátyás-kút felett egy kis kitérővel megkerestük a Robinson-kunyhó romjait a kék négyzeten. Az erdőből kiérve megtaláltuk a sziklába vájt üreget, amely a kunyhó alapja lehetett. A romról semmit nem tudtunk meg, de ha másért nem, a kilátásért megéri ide ellátogatni. Az utat a kéken folytatva Várgesztesre érkeztünk, és egy kis frissítés után máris a vár felé vettük az irányt. Kíváncsiak voltunk a 2013-ban lezárt vár mostani állapotára. Sajnos a látvány lesújtó volt. Az egyébként sem impozáns, tégla alakú tömb elkerítve és elhagyatottan áll a falu határában. A 60-as években zajlott felújítási munkálatok inkább a várba akkortájt beköltöző turistaház és étterem funkciójának, mintsem a műemlékvédelem szempontjainak kívántak eleget tenni. Ezeket a sebeket még inkább felerősítette az idő vasfoga. Remélhetőleg a Nemzeti Várprogram 2017-ben induló második üteme megóvja Gesztes várát az enyészettől, illetve egy új szemlélet jegyében adja majd azt vissza a látogatóknak.

 

Gesztes vára

 

Fotó: Lánczi Péter

 

A várat feltehetőleg az 1200-as évek elején a Csák nemzetség építtette, de az első írásos említések csak 1332-ből maradtak fent. Nagy Lajos király kedvelte ezt a halban, vadban gazdag vadászterületet, és a meglévő vár helyébe egy rezidenciájául szolgáló, kényelmesebb vadászkastélyt emeltetett. A török első ostromait kivédte, de 1543-ban elesett. Utána hol a török, hol a magyar birtokolta. A török elvonulása után viszont az erősség és környéke is elnéptelenedett. Később falait széthordták, és többek között az innen nem messze álló majki kamalduli rendház épületegyüttese is a köveiből épült fel. Rómer Flóris – a magyar műemlékvédelem atyja – már 1877-ben rajzokat készített a romokról. Az 1940-es évek elején történtek meg az első ásatások, majd a 60-as évek elején az első renoválási munkák. Ekkortól a várban turistaház és étterem üzemelt egészen 2013 novemberéig.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

A látványtól nem túl vidáman jártuk be a várat körülvevő kordont, majd folytattuk utunkat. Tudtuk, hogy van egy alig ismert „kis gesztesi vár” is, alig pár száz méterre a nagy mellett. A Gesztes várához vezető aszfaltút mellett, a parkoló és a szépen felújított erdei pihenő között húzódó földnyelv tetején kezdtük keresni a romokat. A sűrű aljnövényzetben csak az talál rá az alig kivehető falmaradványokra, aki tudja, mit keres. Valamikor ez nem is vár, inkább a „nagy várhoz” tartozó őrtorony lehetett, amely a völgyből érkező út megfigyelését szolgálta. A kutatást gyorsan lezártuk, és még mindig a kék jelzést követve folytattuk felfedezőutunkat. Rövid gyaloglással értük el az egykor egy utcából álló önálló települést, Kőhányáspusztát. (Kőhányás jelenleg Gánt külterülete.) Mára csak pár házát lakják, és a rendezett környezet szépen felújított kápolnájának idilljét csak az itt elhaladó országút kamionforgalma zavarja meg. Még több Vértesben található várról olvashatsz a cikk második részében.

 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. júniusi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Történelmi emlékek a Vértes Mária-szurdokában

Hetvenhét kilométer a Vértesben

Kéktúra Bodajktól Dorogig 

Vitányvár
Vitányvár
Vitányvár
Vitányvár
Gesztes vára
Gesztes vára
Gesztes vára
Gesztes vára
Gesztes vára




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2018. január
H K Sze Cs P Szo V
01020304050607
08091011121314
151617
18
192021
22232425262728
293031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. december
Tóth László:
Téli rajz
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...