MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.06.03. 09:01,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Lánczi Péter

Várak és romok a Vértesben – 2. rész

Korábban Szárligettől Kőhányásig jártuk be a Vértest várak és romok után kutatva, ezúttal pedig az Oroszlánkőtől a Vértes legjobb állapotban lévő erősségéig, Csókakő büszkeségéig vezet az utunk. 

Fotó: Lánczi Péter

 

Kőhányási pihenőnk után nyugat felé, a kék jelzésen folytattuk romkereső túránkat. Változatos terepen kanyarogtunk, alig több mint 3 kilométert, majd elértük a vár jelzését, amelyen felkapaszkodva megtaláltuk a Csáki várromot vagy más néven az Oroszlánkövet. Egykor a várat és környékét a Szapáry família is uralta. A rege szerint a család feje, Szapáry Péter, a török elleni küzdelemben hősként harcolt, többször is megsebesült, majd négy évig raboskodott az érdi Hamza bég, majd a budai basa fogságában. Szörnyű kínzásokat kellett kiállnia, amíg Lotaringiai Károly, a keresztény seregek fővezére, Budát vissza nem foglalta. Szapáryt kiszabadították, majd kezére adták egykori fogvatartóját, Hamza béget. A hős Szapáry megbocsátott egykori kínzójának, és szabadon engedte, de mire nagylelkűségének híre elérte volna a béget, az Szapáry bosszújától tartva halálos mérget vett be. Hamza bég utolsó órájában – megrendülve a keresztényi nagylelkűségtől – maga is keresztény hitre tért, és a Szapáry ellen elkövetett szörnyű tettei miatt bűnbocsánatért fohászkodott istenéhez.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Csáki várrom (Oroszlánkő)
A Vértes közepén, az erdő csendjében áll az alapjáig lepusztult Csáki vár. Nevét először 1383-ban Oroszlankew formában említik. Az elnevezést a Csákok címerállatáról, az ágaskodó oroszlántól kapta. Valamikor település is volt itt, amelynek lakóit az egykor nem nagy erősségnek számító vár 5–7 méteres falai védelmezték. Székesfehérvár elfoglalása után (1543), a török seregek a várat és környezetét is felégették. Később romjait a környék más váraihoz hasonlóan széthordták. A vár nevét és a Csákok címerét még ma is őrzi a közeli Oroszlány település.
 

 

Még egy darabig a kéken folytattuk utunkat, aztán a kék négyzet jelzést követtük Mindszentpusztáig, majd onnan tovább murvás úton a Szentgyörgyvári erdészházig. Bár a térkép itt nem jelöl romot, az erdészház neve gyanúra adott okot. Útikalauzunk az egykori vár helyét a közeli Templom-dombon jelölte. Sem út, sem ösvény nem vezet fel a pár méter magas földnyelvre, de belevágtunk a kutatásba. Negyedóra is beletelt, mire megtaláltuk a sűrű csalánosban az alig felismerhető falmaradványokat.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Szentgyörgyvár
Sokat nem tudunk az egykor a Templom-dombon álló erősségről. A vár első említése 1389-ből származik. 1462-ben Zentgourgh néven, 1663-ban már mint Szentgyörgyvár szerepel. 1671-ben Nádasdy Ferenc birtoka volt, és 1901-ben még várromként lajstromozta a Műemlékek Országos Bizottsága. Mára jóformán eltűntek a feltehetően 8 × 8 méteres épület falai, amelyet már a turistatérképek sem jelölnek.
 

 

A vár felderítése után a zöld jelzésen folytattuk utunkat a reményeink szerint magából sokkal többet mutató Gerencsérvár felé. Sajnos csalódnunk kellett, mert a vár romjai jobban le voltak pusztulva, mint az gondoltuk. Ráadásul, ami keveset lehet látni, azt is a természet akarja visszafoglalni. A leírása alapján próbáltuk elképzelni a vár egykori 2 vagy 3 emeletes, majd 9 méter széles és 13 méter hosszú épületét. Nem is gondolnánk, hogy a mára csak sziklákra emlékeztető, habarcsos kőkupacok között az 1440-ban ellopott Szent Korona is megfordult.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

A történet az alig másfél évig uralkodó Albert király 1439. október 17-ei halálával kezdődött. Az ekkor még csak várandós özvegy, Luxemburgi Erzsébet magyar királyné, születendő fiának akarta biztosítani a trónt, amelyet időközben a magyar rendek III. Ulászló lengyel királynak ajánlották fel. A királyné ebből kifolyólag komornáját, Kottaner Jánosnét bízta meg a korona Visegrád várából való ellopásával. A komorna későbbi emlékirataiban részletesen beszámolt a korona kicsempészésének veszélyes történetéről. Az így megszerzett ereklyével Erzsébet királyné Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett a későbbi V. László magyar király. Két hónap sem telt el, és Székesfehérvárra indultak, hogy megkoronázzák az ifjút. Útjuk során a náluk lévő Szent Koronával megszálltak a Gerencsérvárban is, amiről így emlékezik vissza Kottanerné: „Itt nagyon rideg szállásunk volt, szívesen ettünk volna, de nem sokat találtunk.”

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Gerencsérvár

1231-ben Csák Miklós végrendeletében már említi ezt a várat, amelyet akkor Wdvorhelnek hívtak. Neve a Csákoktól királyi kézre kerülése után változott lassan Gerencsérvárrá, talán a környékre települt gerencsérek (fazekasok) miatt. I. Lajos király kedvelt vadászháza volt, amelyhez egykor halastó is tartozott. A vár feltehetőleg Székesfehérvár, majd Csókakő várának elfoglalása (1544) után pusztult el. 2–3 méter magas romjai és a vizesárok nyomai még ma is láthatók. 2008-ban végezték az első régészeti feltárásokat. Edények töredékei, fejszék, sarkantyúk, díszített kések, pénzérmék kerültek elő, és több díszes kialakítású, gótikus kályhaszemet is találtak.

 

 

Mielőtt délnek vettük volna az irányt, a zöld rom jelzés aszfaltútján ellátogatunk a Vértesszentkereszti kolostorromhoz. Ne csodálkozzon a látogató, ha a kolostor és a templom látványa helyett kerítésbe és az itt lakó „csőszbe” botlik. Az igen jelentős romot körbejárni, de még rendesen lefotózni sem lehet a kerítéstől és a sűrű növényzettől. Számunkra érthetetlen, hogy a hosszú évek óta elzárt területet – ahol nem mellesleg egy magánház is áll – miért csak külön engedéllyel lehet látogatni. Erre a tényre a mogorva „csősz” nyomatékosan hívta fel a figyelmünket.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Vértesszentkereszti kolostorrom
Feltehetőleg a 13. század elején a Csák nemzetségbeli Ugrin és rokona, Miklós építették a Szent Kereszt tiszteletére szentelt templomot és kolostort. Nem kétséges, hogy hazán egyik legjelentősebb kolostorromjáról van szó, amelynek falai bár romként, de még mindig magasan állnak. A kolostort sánc és árok övezte, és először bencés, később Domonkos-rendi szerzetesek lakták. A környéket 1543-ban elfoglaló törökök elől a szerzetesek elmenekültek. A kolostort a török felgyújtotta, és már később sem építették újjá. Köveit építkezésekre hordták el, a díszes, faragott részleteket pedig az Esterházy család tatai angolkertjében álló műromba foglalták bele. 1940-ben volt a terület első régészeti feltárása, és a 80-as években végezték el az első renoválási munkákat. A régészeti leletanyag legszebb faragott köveit a tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításán csodálhatjuk meg. Napjainkban a Vértesszentkereszti kolostorromot csak engedéllyel lehet megtekinteni.
 

 

Fotó: Lánczi Péter

Szentgyörgyvári erdészház

 

Visszafordultunk a zöld rom jelzésen, utána Gerencsérvártól a piros sávot követve visszatértünk a Szentgyörgyvári erdészházhoz, ahonnan a zöldön, majd megint az országos kéken ereszkedünk le tematikus túránk utolsó célpontjához. Csókakő várát már messziről beazonosíthatjuk megújult fehér tornyairól. Valószínűleg nem a legszebb, de kétségtelenül a Vértes legjobb állapotban lévő vára. A korábbi célpontjainkhoz képest itt már több látnivalót tartogatnak a renovált falak, és a környékre is pompás kilátás nyílik.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Magyarország lovagvárai című művében Mikszáth Kálmán is feldolgozta Csókakő várának egyik regéjét. Zsigmond király korában játszódik a történet, amelyben két asszony, Éva és Kata vonult hadba a török ellen gyáva férjeik, a Berkészi fivérek helyett. Az asszonyok vitézül helytálltak, ezért senkinek sem tűnt fel, hogy a páncélzat nem férfiakat rejt. A szóbeszéd eljutott a királyhoz is, miszerint Berkészi Balázs és Berkészi István otthon rejtőzködnek a harc idején. Az uralkodó maga elé rendelte a két „lovagot”, és megparancsolta, hogy fedjék fel magukat. A sisakot levéve nem kis meglepetést okoztak az asszonyok, akik azonnal kegyelemért kezdtek könyörögni férjeik számára. A csodálkozó király a következőket mondotta: „Amely országban ennyi bátorság van a női szívekben, ott fölösleges büntetéseket szabni a gyávaságra.” Ahogy az egy mondában lenni szokott: az uralkodó Csókakő várát és annak uradalmát adományozta a vitéz asszonyoknak, és elrendelte, hogy emlékükre utódaik az Éva és a Kata nevet használják családnévként, a szégyenletes Berkészi név pedig örökre elenyésszen.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Csókakő vára
A környező várakkal ellentétben a csókakői történetéről sokkal többet lehet megtudni. A vár elnevezésének Nácz József (a Vértes vidékének tudós kutatója) szerint nincs köze a madárhoz. A Csóka név az István egyik korabeli, becéző formája. Ez a Csóka nevű személy talán a Csák nemzetség tagjaként a vár építtetője lehetett valamikor az 13. században. Az első írásos emlék 1299-ből származik. A Csákok után királyi vár lett, majd többek között a Rozgonyi család, Corvin János és Bakócz Tamás birtokolta. A török 1544-ben harc nélkül foglalta el, majd 1598-ig megszállva tartotta. 1598-tól 1602-ig visszafoglaltuk, de véglegesen csak 1686-ban, Buda visszavétele után került magyar kézre. Ezt követően az erősség már csak törökök börtöneként szolgált, majd lassú romlásnak indult. Köveit az 1800-as években a helyiek építkezésekre hordták szét. Rómer Flóris – a magyar régészet úttörője – már 1850-ben feljegyzéseket készített Csókakőről, de a vár átfogó régészeti feltárása és renoválása csak az elmúlt két évtizedben kezdődött meg, ami azóta is folyamatosan zajlik.
 

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Túránk megkoronázása volt Csókakő vára. Itt már nem kellett a képzeletünkkel falakat emelni. Elég volt körbetekinteni, és a történelem magától is megelevenedett a teljesen helyreállított felvonótoronyban vagy a várkápolnában. Hosszú utunk végén fáradtan összegeztük élményeinket: sok éve túrázunk, de egy adott tematikát követve még az ismerős környéken is új dolgokat fedezhetünk fel, illetve szélesíthetjük ismereteinket.

 

 

A cikk megjelent a Turista magazin 2016. júliusi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Várak és romok a Vértesben – 1. rész

Csókakő várára alig ismertünk rá

Barangolás Csókakőn – videóval

Hetvenhét kilométer a Vértesben

Történelmi emlékek a Vértes Mária-szurdokában 

 

 

 

 

 

Csáki várrom
Csáki várrom
Szentgyörgyvár
Gerencsérvár
Gerencsérvár
Vértesszentkereszti kolostorrom
Csókakő vára
Csókakő vára
Csókakő vára
Csókakő vára
Csókakő vára
Csókakő vára
Csókakő vára
Csókakő vára
Csókakő vára
Csókakő vára




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Garai Szilvia Ilona:
Szúnyogcsípés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...