Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szerző:
2018. március 9.

Várgesztestől Szárligetig

Kilátás Várgesztesre az Oroszlán-kőről, a Rockenbauer Pál emlékfa, az újjáépülő Vitányvár, egy erdei temető és egy új kilátó - megannyi ismeretlen csoda került elém ezen a szakaszon. Egy kis visszatekintés a nyárra.

Várgesztesről reggel időben elindultam, fél 9 körül elhagytam a szállást. A faluban elbolyongtam még, mert először a Nemzeti Dohányboltnál kerestem a bélyegzőt, az meg csak délben nyit. Szemben, a buszmegállóban egy lány elmondta, hogy van bélyegző az ABC-nél is. Így - egy rövid templomnéző kitérő után - elindultam a kék jelzésen. Hamarosan meg is lett az ABC, bélyegeztem is, és be is vásároltam. (Délutánonként az udvarban van söröző is.) A falu végén van egy mesterséges tó, ennek partján reggeliztem meg.

 


A tó partjáról már fel lehet nézni arra a sziklára, amelyre felvisz a jelzés, így lehet előre szörnyülködni, hogy aszongya „Én? Oda? Na neeee!” Mivel a tó körül kövezett sétány fut, a szalagkorlátos földút viszont eső után dagonyás, a kék jelzés megkerülhetné a sétányon a tavat.

 


A tó után ne a széles úton indulj el felfelé, hanem a vasbeton villanyoszlop és a padok közötti kis ösvényen. Ezen jó meredek emelkedő jön a völgyben. Amikor hatalmas, vastag gyökerű fákhoz érsz, jobbra térj ki a kék háromszög jelzésre.

 


Ez a jelzés csak egy rövid kitérő, ami felvisz a Zsigmond-kő nevű sziklafal tetejére. Innen csodás kilátás nyílik a falura és az egész környékre a reggeli, délelőtti órákban.

 


Utána visszatértem a kékre, és folytattam az utat felfelé. Felérve egy fiatal, sűrű erdőben kell balra kanyarodni, innen szintben visz tovább az út. A nagy baloldali elágazásban egy Zsigmond királyos fa is felbukkant.


A kék négyzet jelzésen tettem egy kitérőt a Robinson-kunyhóhoz. Hát nem egy nagy szám, három gazos faldarab az egész, nem gond, ha kihagyod. Visszatérve a kékre, ereszkedtem tovább. Egy szép, gombákkal benőtt kidőlt fa után hamar meg is érkeztem a Mátyás-kúthoz.

 


A víz teljesen jó, iható, töltsd meg itt a vizespalackokat! Fentebb van egy 1971-72-ben épült házikó is, de az használaton kívül lehet a sok pókhálóból ítélve. Innen a kerti budi felett meredeken emelkedő út visz tovább. Az emelkedést enyhe lejtés váltotta, míg leértem egy aszfaltútra. Ez egy nagyobb kereszteződés, de jól telepakolták jelzésekkel. Először picit balra, majd jobbra lefelé kell menni - ha megtalálod az ÁFOR 72 feliratot, akkor hajrá, ott le, a föld alatti gázvezeték mentén. Ez vitt le a következő pihenőhelyig, a Szarvas-kútig. Itt sok szemetet találtam, néhány padot, és egy kiapadt kutat, aminek a vize amúgy sem iható.

 


Innen pár lépés volt csak felfelé egy köves út, amit csak keresztezni kell, és egy jó mélyre kivájt úton menni tovább. A zöld jelzés után, a két jelzés közös szakaszán találtam rá a Rockenbauer emlékfára.

 


Innen már csak egy rövid ereszkedés jött, és leérve el is köszöntem a zöldtől. A kéken csak 50-100 métert kell menni, de ez egy különleges szakasz, sok kidőlt fával. Ha recsegő hangot hallasz, felfelé nézz! A szakasz végén egy fehér, kőszórt ösvényre érsz fel, itt ki van írva, hogy balra visz az út a várhoz.

 


A várnál nem találtam meg az információs táblát (pedig van), de a Wikipedia szerint a vár építésének pontos ideje nem ismert, egy 1379-es irat már említi. A következő évszázadokban sokszor cserélt gazdát, többen is zálogként adták, vették. 1543-ban foglalták el a törökök először, majd kiűzésük után 1559-ben másodszor is, újabb kiűzésük után pedig, 1567-ben harmadszor is. 1597-ben szabadította fel Pálffy Miklós serege, és a következő évben a várat felrobbantották, megakadályozva, hogy újra török kézre kerüljön. A 18. századtól az Esterházy családhoz tartozott. Anyagának jó részét építési célokra használták fel, de így is maradtak bőven ma is álló falai.


A vár helyreállításán dolgoznak, és egy baráti kör is segíti a műemlék megőrzését, állagmegóvását. Tavasszal és ősszel szerveznek vármentő programot. A felújítás miatt csak egy része volt látogatható, de így is jól bejárhatónak bizonyult. A szép időben csodás élmény volt látni!


Az innen haladó út mentén sok fát kitermeltek, a munkagépek miatt nagy sár is volt. Egy tisztáshoz értem, itt balra ment tovább az út, majd a Körtvélyes csúcsát kerültem meg. A tisztás végében figyelj a jelzésre! Több keresztező (jelöletlen) földút után elértem az aszfaltutat. Ezen csak kb. fél kilométert kellett enyhén lefelé tartva haladni, és újabb kereszteződéshez értem. Itt egy csomó tábla és jelzés van, könnyű megtalálni, hogy hol ágazik ki jobbra a kék kör jelzés, ami a Béla forráshoz jelent kitérőt, egy csomó kiszáradt fenyő mellett is elhaladva. Az előző napi eső dacára alig csordogált a víz, és ráadásul nem is iható, szóval szerintem nem igazán érdemes a gazos ösvényen megtenni a kitérőt. Annál érdekesebb volt a kereszteződés után néhány perccel elért körtvélyesi erdei temető.

 


A temetőnél a kék és a kék kereszt együtt halad. Amikor szétválnak, érdemes kitérőt tenni a kék kereszt, majd kék háromszög jelzéseken, és felmenni a Körtvélyesi-kilátóhoz. A 16 méter magas, 2015-ben épített kilátóból szép kilátás nyílik Tatabánya, a Nagy-Csákány (487 m) hegye, és a Tatai-medence felé.
Egy szendvics elfogyasztása után visszasétáltam a kékre. Ekkor vettem csak észre az innen induló Mária-szakadékra utaló, meglehetősen bizarr látványt nyújtó Mária-ábrázolást az első fán. Mondjuk rá azt, hogy naiv művész alkotása.

 


Ez a szakadék, azaz inkább szurdokvölgy a Béla-forrás egykor bővebb vizének eredménye, ma sziklás, kidőlt fákkal teli, kb. fél kilométer hosszú szurdok - a túra egyik legszebb szakasza. A közepe táján van egy nagy sziklafal is az ösvény és a fenti autóút között.

 


A szakadékból kiérve a kék kereszt újbóli becsatlakozása után balra éppen csak felbukkan a fák között a Csákányosi Turistaház, majd pár perccel később ennek az altábora. Ezután egy kopár síkságon tekereg tovább az út.

 


Egy pár perces kitérőt megér még a két fakereszttel jelölt, már csak térdig érő külső falak képében létező csákányosegyházai templom. A magaslatról a következő száz méter is jól belátható a gazdasági épületek felé.
A gazdasági épületeket elérve juhok legelésztek az így remekül „lenyírt” fűben. Hamarosan két kicsi, de annál lelkesebb pásztorkutya is előkerült. Az egyik nagyon játékos, fiatal keverék volt, a fekete kis pumi viszont engem is vicsorítva akart visszaterelni a nyájhoz, pedig jó nagy ívben kerültem a fűben őket. Ne aggódj, nem harap, csak dolgozik, és téged is birkának néz. A túloldalon érdemes még egy pillantást vetni a híd tövében álló hatalmas fűzfára is.

 


Ezután földútra értem ki az 1-es főút keresztezése és a bezártan, üresen álló egykori Birka csárda érintése után. A nagy facsoporttól jobbra, majd a táblák között enyhén emelkedve jutottam egy romos hídhoz, azután pedig a focipályához. Szárliget elején még volt egy utolsó megtekinteni való: egy csille és egy lőre kocsi között a régi bányászatról olvashatunk egy kétoldalas tablón.

 


A modern stílusban, 1994-ben épült templom után már csak egy pihenő következhetett a cukrászdában. Az almás-csokis kocka nagyon finom volt, és a kávéjuk is jó! Utána egy székely kapus fatelep előtt haladtam el, amíg el nem értem a vasútállomás felüljárójának lépcsőit. Óriási szerencsém volt, 1 perc múlva jött is egy vonat. Így ért véget a Bodajktól Szárligetig tartó OKT-10 szakasz bejárása a Vértesben.

 

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu 

 

Az előző szakaszról itt olvashatsz.

Kerkakutastól Zalalövőig

Kerkakutastól Zalalövőig

2022.05.30.

Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.

→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig

Velemértől Kerkakutasig

2022.05.25.

Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.

→ Tovább