Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2019. szeptember 12.

Városnézés a Dunakanyarban és a mumus legyőzése a Naszályon - 1. rész

Tanult turista barátaimmal történt beszélgetésekből, beszámolókból, leírásokból nekem a Naszály egyfajta mumusnak tűnt az OKT-teljesítők körében. Nyár végén egy kétnapos túrát terveztünk ide és a Cserhátba. Pozitívan csalódtunk, de a két nap egyáltalán nem indult jól, sőt. Összességében azonban élménydús túrán vagyunk túl.

Esett. Rohadtul esett. Sőt, ahogy közeledtünk a Dunához, egyre jobban esett, ömlött. Nem elég, hogy előttünk tornyosult a „Nagykék” egyik mumusa, az eső mellé viharos szél és erőteljes lehűlés társult. Nem olyan régen még Zuboly athéni takácsmesterre hallgattunk volna: „Ide nekem az oroszlánt”, és simán nekirontunk a túrának. Az évek múlásával aztán talán a bölcselet is nő, így inkább Koós Jani tanácsait kezdtük ízlelgetni: „Lassan a testtel, kis pajtikám”.

 

Szentendre Dunapartja 
 

Agyunkban forogtak, kattogtak a kerekek, tárgyaltunk B, C és még ki tudja hány tervről, míg végül kialakult a menetrend. A Duna mellett sok érdekes, csodás látnivaló található, így egy városnézős, kirándulásos délelőtt mellett döntöttünk. Délben gondoltuk felülvizsgálni a továbbiakat. Ekkor még lett volna értelme egy rövidebb túrának a Cserhátban, de mivel még akkor is rossz volt az idő, délutánra is maradt a kirándulásos „buli”. Így még arra is adódott alkalom, hogy letudjuk az OKT egy rövid, eddig még hiányzó szakaszát. Erről később.

  

Szentendre, Fő tér 
 

Miután átzötykölődtünk a „Nagyfalun”, először Kovács Margit szeretett városában tettünk egy esős sétát. A lenyűgöző természeti környezetben fekvő Szentendrén már sokszor jártunk, többek között a nászutunkat is itt töltöttük. A mai sétát egyfajta emlékeztetőnek, ismétlőnek fogtuk fel. A város elsősorban művészetével, kultúrájával teszi feledhetetlenné a látogatást, de a zegzugos, dimbes-dombos utcákon való andalgás is erősen beleég a látogató emlékezetébe. Lépten-nyomon múzeumba, műemlékbe botlunk, lenyűgöznek a keskeny, macskaköves sikátorok. A fáradtságunkat a nívós éttermekben vagy cukrászdákban tudjuk kipihenni, melyek feledhetetlen kulináris élvezetekkel fognak megajándékozni.

 

Belvárosi utcakép

 

Az utóbbiakhoz aznap a korai időpont miatt nem volt szerencsénk, így sétáltunk az ismerős épületek közt, korzóztunk egyet a Duna-parton. Pár fénykép elkészülését követően aztán tovább is álltunk a magyar reneszánsz fellegvárába. Visegrád a Dunakanyar ékköve, népszerű kirándulóhely. A középkorban a magyar királyok egyik legfontosabb székhelye volt, fénykorát Károly Róbert, majd Mátyás király idején élte. Épített emlékei közül a legismertebbek a Fellegvár, a Salamon-torony és a királyi palota. A kisváros csodálatos természeti környezetben található, így a környéken feledhetetlen túrákat, kerékpáros kirándulásokat tehetünk a számtalan jelzett és jelzetlen útvonalon. Ha időnk engedi, mindenképpen keressük fel a Nagy-Villám tetején található Zsitvay-kilátót, ahonnan a Dunakanyar egyik legszebb panorámája tárulhat elénk.

 

A visegrádi királyi palota
 

Visegrádon is számtalanszor jártunk már, mind kirándulni, mind turistáskodni, ezért most csak a palota környékén és a centrumban tettünk rövid, esős sétát. Eközben ugrott be: hisz még hiányzik az OKT teljesítéséből a Visegrád-Nagymaros szakasz pár száz métere! No, uzsgyi a révhez, ahol jó 20 percet kellett várni a komp indulására. Ezt az időt a Duna-parton ázással-fázással, nézelődéssel és fotózással töltöttük.

 

Kilátás az induló kompról

 

Nemcsak az indulás időpontja érkezett el, de állandó túratársam legendás víziszonya is előjött. Bármilyen folyó- vagy állóvíztől, vízi járműtől irtózik, amit azért le szokott győzni. Most sem volt másképp, így a fotós dokumentálást is el tudta végezni a rövid átkelés alatt. Végre sikerült összekötni a „kék csíkot” a Duna két partja között. Nagymaroson a révi büféknél tízóraira benyomtunk egy sült halat és egy retró hambit, majd a Duna bal oldalán a Dunakanyar ékszerkövéhez hajtottunk.

 

Visegrád a Dunáról 

 

Bár már többször túráztunk a festői szépségű Zebegény környékén, de a Börzsöny nyugati oldalánál, a Malom-patak partján található településen még nem jártunk. Feljegyzések a 13. század végén említik először, majd a török hódoltság alatt elnéptelenedik. A 18. század elején a lakosság pótlására több nemzetiséget, köztük németeket telepítettek be. A Mainz környékéről érkezők a Dunakanyar láttán így kiáltottak föl: „See beginnt (tenger kezdődik), így új falujukat Sebeginnek nevezték el. A Budapest-Pozsony vasút építésével a falu gyors fejlődésnek indult, ekkor épült meg az impozáns hétlyukú zebegényi völgyhíd is. Páratlan természeti adottságainak köszönhetően a 20. század elején vált népszerűvé a közeli főváros polgárainak, művészeinek körében. Valóságos nyaraló-paradicsommá változott.

 

A hét nyílású zebegényi viadukt 

 

A Havas Boldogasszony tiszteletére épült templom 1906 és 1910 között épült Kós Károly tervei alapján, melynek „ikerpárját” Iváncon, a RP-DDK mentén találjuk. Az 1920-as évek elején házassága révén a már akkor ismert Szőnyi István festőművész költözött a településre, ahol haláláig élt és alkotott. Az így kialakult művészkolóniának köszönhetően pezsgő szellemi élet alakult ki a településen, mely a mai napig jellemző.

A falu fölötti dombon egy monumentális Trianon-emlékmű és országzászló található, melynél egyúttal nemzeti hőseink emlékparkja is helyet kapott. A hatalmas építmény tervezésével Maróti Géza világhírű építészt bízták meg, aki őslakosnak vallotta magát. Az építés 1935-38 között zajlott, majd az ide zarándokló tömegek és Zebegény polgárainak kezdeményezésére 2000-ben Trianon-emlékhellyé szentelték.

  

Zebegény, fő tér a templommal

 

A falu főterén könnyen találtunk parkolót, és egy kiadós sétával fedeztük fel a települést. Először természetesen a modern külsejű templomot akartuk megnézni, de zárva találtuk. Elgyalogoltunk a monarchia stílusú vasútállomásra, majd célba vettük a Kálvária-dombot. Békebeli hangulatot árasztó utcákon andalogtunk, a már csak szemerkélő esőben. A patinás ingatlanok egyikén különös figyelmeztetést vettem észre: „Vigyázz, a kutya harap, de a macska sem teljesen megbízható”. Na, ez megadta az alaphangulatot. Szerpentinező sétányon törtünk egyre magasabbra. Elhaladtunk a falu első kápolnája, egy sziklakápolna mellett, melynél állítólag egy remete is lakott, ő építette.

 

Országzászló és Trianon-emlékhely 
 

A szerpentin kanyarodásainál kis pihenők lettek kialakítva, ahonnét csodás látkép tárul elénk a Dunáról, a Visegrádi-hegységről és a Pilisről. Alig győztük feltolni az állkapcsainkat. Az emlékhelyen többen gyűltünk össze most is, ez még csak fokozta a hely sugallta melankóliát. Fájdalmas volt ezúttal is a szörnyű és szégyenteljes időkre emlékezni. Még elsétáltunk a nem oly régen emelt kilátóhoz, melynek panorámája részben elűzte a rosszkedvünket. A faluba egy másik meredek ösvényen tértünk vissza. Megvizuáltuk a Hajózástörténeti Múzeumot és a Szőnyi István Múzeumot. Ezután autóba pattantunk, és a völgyhíd egyik lyukán át távoztunk a faluból, melynek varázsa teljesen ámulatba ejtett. Visszatérünk még!

 

Zebegény a Koós Károly-kilátóból

 

Verőcén keresztül Magyarkútra mentünk, közben az eső megint jobban rákezdett. Kékeztünk már erre, de akkor időhiány miatt a Turista-kápolnát nem tudtuk felkeresni. A Gonzágai Szent Alajos tiszteletére felszentelt (1933) kápolnát a MÁV Gépgyári SE (MÁVAG) Turista Osztálya építette.

 

Gonzágai Szent Alajos kápolna

 

Ha Nógrád, akkor Nógrád is természetesen, így készült pár esős kép is a már jól ismert várról és a településről. Nógrádról Horpácsra autóztunk, a „legnagyobb palóc” választott otthonába, ahol Magyarország egyetlen Mikszáth-emlékmúzeuma található. Amit szintén nem sikerült megnézni, mert kettő órakor zár, mi pedig 10 perccel később értünk oda. Nagyon sajnáltuk, ki tudja, mikor vetődünk újra erre. A neoklasszicista kúriát maga Mikszáth építtette, leszármazottai egészen az államosításáig (1950) itt éltek, ekkor kitelepítették őket. Felesége (Mauks Ilona) és gyerekei is a faluban vannak eltemetve (a templom mellett). Az író Budapesten hunyt el, a Fiumei úti sírkertben temették el.

 

Nógrád vára 
 

Mérgesen nézelődtünk a kihalt faluban, felkerestük a Szeplőtelen Fogantatás római katolikus templomot és továbbálltunk, a szállásunkra hajtottunk. A panzióban találkoztunk 3 sráccal, akik bevállalták a mai napot és Nógrádtól Szendehelyig túráztak. Hát mit mondjak, amikor rájuk néztem, megerősödött a döntésünk helyessége. Ők is úgy nyilatkoztak: megbánták, hogy nekiindultak.

 

Horpács, Mikszáth-múzeum 
 

Korán vacsoráztunk a szállásunk éttermében, betoltunk egy üveg szendehelyi Cabernet Franc-t, aztán pihentünk. Igyekszünk Sinály Károly örökbecsű gondolatainak megfelelni, mely a mai napra fokozottan igaz volt: „Ne csak a lábunkkal turistáskodunk, hanem a lelkünkkel is”.

 

Írta: Soós Lajos

Fotók: Soós Margit

 

Oszd meg te is a Turista Magazin olvasótáborával a természetjárás közben szerzett élményeidet és fotóidat! A beszámolókat a szerkesztoseg kukac turstamagazin.hu címre várjuk.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Zebegényben a partifecskék érdekében leállították a strandfelújítást

Túra Zebegény festői templomához

A Naszályban kalandoztak a Bakancslistások

Magyarkút és a Naszály között változott a Kék nyomvonala

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.19.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

2024.04.19.

Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább