MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.07.29. 07:28,   Szöveg: Gulyás Attila,   Fotó: Gulyás Attila

Vasút a vadonban – Gemenci Állami Erdei Vasút

A vízjárta, ősi erdőségben utat törő vasút a modern kor egyik legnagyobb vívmánya: legfőbb érdeme, hogy örökre megváltoztatta a tájat. Közel kétszáz évvel később viszont maradt egy hely, ahol a vasút az ártéri erdő megőrzését segíti: a Gemenci Állami Erdei Vasút a vasparipa hőskorába repít.

Fotó: Gulyás Attila

 

A civilizáció sorra meghódította a dombokat, majd a magasabb hegyeket, végül pedig lecsapolta a mocsarakat is. Megszokhattuk, hogy az ország nagy részén kétféle vidék létezik: amelyet az ember épített, valamint amelyet kisebb-nagyobb mértékben átalakított. Még a Bükk-fennsík híres Őserdejéről is „csak” a 19. század eleje óta tudjuk biztosan, hogy nem látott baltát és talicskát.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Talán csak kétféle terület maradt, ami az idők kezdete óta eredeti: a meredek sziklák (azok, amelyek megúszták a fenyők telepítését) és azok a láp- vagy ártéri erdők, ahol még lánctalpakon is csak az év legszárazabb napjain lehet közlekedni. Utóbbiak közül a Gemenci-erdő az egyik legnagyobb Európában. Ami az elmúlt évszázadokban még hátrányos, a művelésbe vonást akadályozó tényező volt, az a 20. századra szinte véletlenül vált a természet menedékévé, és ebben a formájában Tolna és Bács-Kiskun megye egyik legértékesebb tájává: ma ezen a területen fontos biológiai kutatások és népszerű turisztikai célpontok mellett az ország egyik legértékesebb vadállománya él, ahonnan már többször került elő világrekorder trófea is.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

A természet feltárása, a legyőzése nélkül

 

A Gemenci-erdő sokáig valóban áthatolhatatlan vadon volt: az évente többször elöntött, ingoványos talajú vidéken máig nem épült a hegyvidéki erdőkhöz hasonló feltáróút-hálózat, a faanyag, és a távolabbi vadászterületek megközelítésére a vasút volt az egyetlen megbízható megoldás. A huszadik század elején főleg a máshol is megszokott félállandó, rövid vasúti pályák épültek az aktuális igények kiszolgálására. Ezek bekapcsolása az országos vasúti hálózatba a Baja–Bátaszék-vasútvonal Pörböly állomásán volt a legcélszerűbb.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Kivitelezése a második világháború után vett lendületet, és a hatvanas évek végére fejeződött be, ezzel a vasút kis híján elnyerte mai formáját; az utolsó új építésű szakasz Keselyűs és Bárányfok között 1982-re készült el. Bár a szárnyvonalak egy részét az évtizedek alatt üzemen kívül helyezték, néhány esetben pedig fel is szedték, a vasút ma is 32 kilométer hosszan kanyarog, és a kirándulók szállítása mellett jelenleg is az erdei faanyag szállításának fontos eszköze. A járművek között (a sík vidéki vasutakról ismert típusok mellett) egyedi színfoltokat is találni. A napi munkában öregedő, C50 sorozatú dízelmozdonyok felújítását olyan mélyrehatóan végezték, hogy azok már új típusként kezdték meg második életüket: megszületett hazánk legkorszerűbb kisvasúti mozdonysorozata, a C50Z.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

A jelenleg két példányban létező típus első képviselője 1997-ben készült el, az eredetihez hasonló arányú, de szögletesebb, nagyobb ablakokkal ellátott felépítménnyel. A 2010-ben épült második példány már teljesen egyedi formát és nagyobb méretű vezetőfülkét kapott, amelyben a mozdonyvezetőn kívül 3-4 főnyi pályamunkás vagy favágó is kényelmesen utazhat. Alapos felújítás után 2000-ben hosszú, részben máig ismeretlen életúttal a háta mögött érkezett a vasútra Rezét, a gőzmozdony, a nyári hétvégék nosztalgiajáratainak népszerű vonóereje.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Hív az út

 

A vasút személyszállító vonatai egyedi, Y alakú pályán közlekednek, amelynek két végpontja Pörbölyön és Keselyűsön, az erdőség szélein, jól megközelíthető helyen található, a harmadik pedig a vadon mélyén, ami pedig nem más, mint a Duna főágának partja. A vonatok lakóhelye a pörbölyi ökoturisztikai központ fűtőházában van, amelynek jól felszerelt műhelyét többek között a tulajdonos Gemenc Zrt. bérelhető kerékpárjaival és kenuival társbérletben lakják. Utóbbiak általában vezetett túrák során jutnak szerephez.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Az erdőszéli látogatóközpont távolsági buszokkal és vasúton is jól megközelíthető, Szekszárd és Baja irányából egyaránt. A vonatok innen nyáron mindennap, télen hétvégenként indulnak az ártéri erdő mélyébe. Bár vadászati idényben rendszeresek a természetjárást érintő korlátozások, a vasút ilyenkor sem áll le, az erdei megállók és az onnan induló rövid tanösvények, a vadmegfigyelő helyekre vezető utak általában ilyenkor is járhatók.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Aki pedig becsülettel végigüli a közel másfél órás utat, a végállomáson sétálhat egy kellemeset a Duna-parti füvön vagy a közeli Forgó-tavi tanösvényen. A Duna-partról a vonatok zöme továbbhalad Keselyűsre, ahol a közelmúltban megújult végállomáson a büfé mellett hétvégén napi három, hétköznap öt, Szekszárdra induló buszjárat is szolgálja a kirándulókat.

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. júliusi számában.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Zselici csillagok: Almamelléki Erdei Vasút

A Gemenci-erdő ősszel is vár

Megújulnak a Börzsöny kisvasútjai

Még több kisvasutas cikk






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...