A Körös-Maros Nemzeti Park területén található kardoskúti Fehér-tó ilyenkor ősz elején kiszáradása után változatos növénytársulásoktól virul.
Az időszakosan kiszáradó tómeder nyugati medencéjében érdekes növényfajok jelennek meg szeptember elejére, melyek ezt a szélsőségesen szikes élőhelyet kedvelik.
A szikes tómeder egyik legnagyobb kiterjedésű társulását a magyar sóballa (Suaeda pannonica) és a hegyes bajuszpázsit (Crypsis aculeata) alkotják. A sóballa megjelenésekor sötétzöldes színű, később ősz folyamán vörösesbarnává színezi a tájat, majd pedig elszáradását követően megfeketedik. Levelei vaskosak, alkalmazkodtak a víz raktározásához. A hegyes bajuszpázsit a nevét a bajuszszerű virágzatáról kapta, a tómederben ilyenkor már elsárgult, talajon elfekvő hajtásait figyelhetjük meg.
Magyar sóballa (Suaeda pannonica)
A tómederben a bárányparéj (Camphorosma annua) és a védett sziki ballagófű (Salsola soda) is megjelennek, sokszor már a vörösesre színeződő hajtásaikat messziről felfedezhetjük.
Hegyes bajuszpázsit (Crypsis aculeata)
A tómeder az időjárástól (elsősorban csapadékviszonyoktól) függően mindig más időpontokban és mértékben szárad ki, és a fent említett növények évről évre eltérő kiterjedésű foltokban jelennek meg.
Sziki őszirózsa (Aster tripolium)
A tómeder keleti medencéjében a sziki nádas fordul elő legnagyobb területen, melyben a nádas alatt a sziki őszirózsa (Aster tripolium) lilás virágzatát is most figyelhetjük meg. A többi részén a sziki mézpázsit (Puccinelia limosa) és a sziki zsióka (Bolboschoenus maritimus) alkot többé-kevésbé állandó kis foltokat.
Kapcsolódó cikkeink:
Nyár végi virágáradat a löszpusztagyepeken
Öt jó madárvárta - nem csak ornitológusoknak
