Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. május 30.

Vízesés a város szélén

Solymár külterületén, a település házaitól alig pár méterre csobog a Budai-hegység legnagyobb vízesése. A romantikus patakvölgy közkedvelt kirándulóútján elérjük a solymári vár romjait is, melynek tornya szép kilátást tartogat.

Az elmúlt napok halmozódó feladatai miatt már kezdtek elhatalmasodni rajtam a kimozdulás elvonási tünetei. Mivel elfoglaltságaim miatt a családomat is hanyagolni kényszerültem, úgy döntöttem, hogy a hétvégén pótolom a hiányosságaimat. Olyan kirándulást kellett tervezni, amit az összeverbuvált kis csapatunk minden tagja feltehetőleg élvezni fog. Könnyen járható, érdemi szintkülönbség nélküli, de annál látványosabb helyet kellett keresnem. Nemcsak a kényelmesen megtehető távolságot kellett szem előtt tartanom, hanem azt is, hogy végig lekössem a fiatalok figyelmét. Így esett a választás a Budapest közeli Solymárra, ahol a Jegenye-völgy ígéretes helynek bizonyult.

 


Kirándulásunkat a solymári vár középkori romjánál indítottuk. A Mátyás-dombon megépült erőd felújított maradványai 2013 nyara óta hivatalos nyitvatartási rend szerint látogathatók. Az előzőleg szabadon bejárható területet ma már csak jelképes belépődíj megváltása ellenében nézhetjük meg. Miután felkapaszkodtunk a rövidke, meredek emelkedőn, feltűnt a lentről is látható nagy fatorony. Rögtön meg is rohamoztuk a kilátót, melynek tágas emeletéről minden irányban a budai hegyek vonulatai láthatók.

 

 


Az első oklevelek tanúsága szerint Nagy Lajos uralkodása idején a Lackfi család dúsgazdag tagjai építették meg a kis kővárat, mely a későbbiekben Luxemburgi Zsigmond feleségének a birtoka lett. Egy 1400 körüli feljegyzés szerint rövid ideig még Hunyadi János is uralta, majd Mátyás király adományozta tovább. A mohácsi csata pusztításai a környéket sem kímélték, a vár teljes pusztulása pedig Buda megszállása után következett be. Maradványait a később letelepülő svábok elhordták, így a 19. századra már nyoma sem volt az egykori épületnek. A hetvenes években kezdődött feltárás után nyerte el a mai formáját. A részletes kutatások ellenére történetének máig vannak homályos pontjai.

 


Hogy a kamaszok türelmét ne feszítsük túl a történelmi események taglalásával, inkább a vár további részleteit térképeztük fel. Az udvar kútja és annak madárcsőr alakú vízkifolyója a továbbiakban is élénken tartotta a figyelmet. Miután még egyszer megcsodáltuk az Öregtorony pazar kilátását, tovább indultunk a zöld jelzésen. Egy hatalmas szántó, majd egy sárgálló repceföld mentén sétáltunk fel az Alsó-Patak-hegyre, ahonnan visszatekintve a magunk mögött hagyott vár tornya köszönt ránk.

 

 


A májusi napsütésben megszaporáztuk a léptünket, majd hamarosan betérhettünk a fák árnyékába. Ismét egy jobbkanyar következett, ahol már a zöld kereszten folytattuk az utat. Minden körülmény ideális volt, kellemes erdei hűvös váltotta a mező tikkasztó melegét. Könnyűszerrel ereszkedtünk le a szelíd lejtőn, majd néhány perc múlva nagy, háromszög alakú tisztássá tágult a völgy. A kedvező fekvésű rét nemcsak a turisták kedvence, de a községi majálisok hivatalos színtere is.

 


Mivel most is meglehetősen nagy tömeg népesítette be, nem időztünk sokáig, hanem követtük a víz hangját. Ha kisebb körtúrára vágyunk, akkor nyugodtan térjünk rá a patak mentén vezető, jelzetlen útra, mert akkor a vár felé kanyarodhatunk vissza. A Felső-Patak-hegyet északról szegélyező Őz-völgy betorkollásánál találjuk Solymár egyik legszebbnek mondott természeti értékét, a Rózsika-forrást.

 


Az egész évben népszerű kirándulóhely télen is látogatott, annak ellenére, hogy vize gyakran elapad, környéke viszont veszélyesen jeges. Elnevezésével kapcsolatban több teória született, melyek közül számomra a szegény gyerekeket kirándultató, Rózsika nevű munkásnő története a legszimpatikusabb. A forráson ábrázolt korsós nőalak Rumán Sándor szobrászművész domborműve. A forrásvíz sajnos nem minősül ivóvíznek, erre tábla is figyelmeztet. Közelébe 2016-ban az olajipari természetbarátok emlékkövet állítottak az általuk ültetett tölgyfa mellé, korábbi elnökük emlékére.


A továbbiakban az Alsó-Jegenye-völgy mélyén csordogáló, tiszta vizű Paprikás-patak kísért minket. A Hármashatár-hegy lábánál összegyűlő víz Solymár határában szurdokszerű völgyben kanyarog. A Les-hegyet és az Alsó-Patak-hegyet megkerülő vízfolyás felett több ponton fahidak ívelnek át, melyek még izgalmasabbá teszik a vadregényes tájat. A Jegenye-völgy mentén felbukkanó másik érdekesség a környező hegytömbök kőzeteinek felszínre kerülése. A Pap-hegy nyugati lábánál régen ipari célra is fejtettek mészkövet, de mára csak az egykori bányák maradványait szemlélhetjük meg a gyerekek nagy örömére.

 

 


Az időjárás viszontagságainak köszönhetően lepusztult, fehéren világító dolomitfalat a turisták is előszeretettel koptatják. A fiatalok különösen élvezik a meredeken csúszkálás élményét. A völgyet a Felső-Patak-hegy lábánál homokkőpad keresztezi, ennek köszönhető a legnagyobb látványosság, a vízesés. A két, egymás felett zúgó kaszkád megközelítése a csúszós oldalfal miatt nem éppen egyszerű, de két kamasz fiút biztosan nem lehet visszatartani. Főleg a kisebb vízesés mellett fedezhetjük fel egy félkör alakú téglafal maradványát. Az ívelt völgyzáró gátat fürdő építése céljából emelték, eddigi tudomásom szerint a törökök. Tévedésemet utána olvasva hamar kiigazítottam.

 


1929-ben egy solymári körzeti orvos kezdeményezett strandfürdő-építést a völgyben. Az elkészült medencét kabinsor és gyalogút tette kényelmesebbé. Az egykori Sziklafürdő vize azonban csak a nyári kánikula mellett melegedett kellemesre. A II. világháborúban tönkrement fürdőt nem állították helyre. Az árnyas szurdok mélyén sétálva biztosan nem az jut elsőként eszünkbe, hogy egykoron vidám fürdőzőktől volt hangos a part.


A felső, ötméteresnek mondott vízesés a Budai-hegység legnagyobbika. Jobban megközelíthető, mint alsóbb társa. Felülről csodálva a lezúduló víz egy csillogó tavacskába gyűlik. Szemmértékre kisebb ugyan, mint öt méter, de vonzereje vitathatatlan. A gyerekeket itt sem érdekelte a kiépített út, bátran ereszkedtek le a sziklák közé. Ilyenkor tavasszal a vízhozam szerencsére kisebb, mint hóolvadáskor, ezért száraz bakanccsal úsztuk meg a patakmedri kitérőt. Egyetlen indokot tudtam csak felhozni, hogy tovább csaljam őket vizes „játszóterétől”, és ez a korgó gyomruk volt. Pár percnyi séta után már ki is bukkantunk a város forgatagába, hirtelen magunk mögött hagyva a természet csendjét.

 


Előre gondolkodtunk, és az egyik autót a Hidegkúti út benzinkútjánál hagytuk, így az elfáradt aprónép további megerőltetés nélkül siethetett a megérdemelt ebédre. Mivel a másik autó a várnál maradt, mi elégedetten sétáltunk vissza a Rózsika és Mátyás Király úton.


A tervet teljesítettük: sikerült pár órát a szabadban tölteni, és a család számára is tartalmas programmal szolgáltunk.

 


Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.19.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

2024.04.19.

Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább