Vízitúra a tél közepén? Nem lehetetlen, csak egy fűtött patak kell hozzá

Szerencsére pont van egy ilyen Magyarországon. A fővárostól bő kétórás autóútnyira csordogál az egyik legkülönlegesebb vízfolyásunk.

Szerző:
Nógrádi Attila
Fotó:
Nógrádi Attila
2019. január 24.

Szerencsére pont van egy ilyen Magyarországon. A fővárostól bő kétórás autóútnyira csordogál az egyik legkülönlegesebb vízfolyásunk.

A szívet melengetően gőzölgő Hévízi-tó melletti parkolóba fordulva azonnal kiszúrom a kapitánysapkás alakot, és megnyugodva konstatálom, hogy mégsem sikerült lekésnem életem első padlófűtéses vízitúráját. Kisindiánon, polgári nevén Horváth Péteren rögtön látszik, hogy nem ma kezdte a szakmát, a névsorolvasás után négyes csapatokba szervezi a résztvevőket, majd a csapat egyik fele elindul az autókkal a túra végállomása felé, míg a többiek a kenukat segítik le a trélerről.

 

„Kisindián”, alias Horváth Péter az érkezés után rögtön négyes csapatokba szervezi a társaságot. A vezérelv az, hogy legalább a hátul helyet foglaló kormányos rutinos legyen


Mivel én is sofőr vagyok, követem a túraszervező cég kisbuszát, amely meg sem áll a közeli Fenékpusztáig, majd miután mindenki leparkolt a patak mellett, indulunk is vissza a hévízi starthelyre. Időközben a csapat nagyobbik része már ki is pakolta az evezőket és a mentőmellényeket a hajók mellé, így nincs más hátra, mint egy rövid eligazítás Kisindián részéről, és a frissen verbuválódott, négyfős társaságok azon kapják magukat, hogy ott imbolyognak a gőzölgő patakon.

 

A vízre szállás közben tűnt fel ez a fürdőző bácsi. Elég szürreális látványt nyújtott, de szemmel láthatóan élvezte a fürdőzést a meleg patakban


Nem bírom ki, rögtön beledugom a kezem a gőzölgő vízbe, és elégedetten konstatálom, hogy kellemesen langyos, így egy esetleges borulás nem is lesz olyan kellemetlen élmény. Miközben ezen tűnődöm, a hajók között egyszer csak feltűnik egy idősebb úr, aki rutinos mozdulatokkal tempózik el mellettünk a habokat szelve. Valószínűleg nem először csobban itt, de tekintettel arra, hogy mindenki nagykabátban ül a kenukban, és olyan nulla fok körül lehet a levegő hőmérséklete, elég szürreális látványt nyújt.

 

A meleg víznek köszönhetően még télen is gazdag a patak élővilága, a víz kristálytiszta, és tele van apró halakkal. Nem csoda, hogy több jégmadarat is láttunk a patak felett repkedni. Szinte az összes állat- és növényfaj védett, bármit tépkedni, gyűjteni szigorúan tilos

 

Két forrás vize keveredik
Az Európa-szerte híres Hévízi-tó felszíne alatt 38 méteres mélységben nyíló, 1975-ben Plózer István vezetésével feltárt Hévízi-forrásbarlang a Zalai-dombvidék egyetlen fokozottan védett barlangja. A Zalavári-hát kistáj keleti szegletében fekvő természeti érték legmonumentálisabb része a gömbszerű Amphora-terem, amelyben egy hideg vizű (17,7 °C) és egy meleg vizű (41,5 °C) forrás fakad. Vizük keveredésének eredményeként a 38 Celsius-fokos gyógyvíz áramlik ki a szűk barlangbejáraton.

A pataknak alig érezhető a folyása, ezért lapátolni kell rendesen, hogy letudjuk az előttünk álló mintegy tíz kilométert. Amilyen kopár a part, olyan gazdag a patak élővilága, alattunk zöld vízinövények nyújtózkodnak a kristálytiszta vízben, időnként pedig apró halrajokat riasztunk meg. A megtett távval egyenes arányban hűl alattunk a víz is, a táv felénél már nem szívesen borulnék bele, a vége felé pedig már olyan hideg, hogy szinte fáj belenyúlni. „Amikor nagy hideg van, be szokott fagyni a vége felé, volt már olyan, hogy baltával kellett utat törni magunknak az utolsó métereken. Egyébként nincs két egyforma túránk ezen a patakon, volt már olyan, hogy egy szál pólóban eveztünk, miközben leégtünk februárban, míg rá két hétre mínusz 15 fokban tört el a kezemben az egyik hajó kötele” - meséli az egyik pihenőnél Kisindián, aki saját bevallása szerint 1997-óta evez a Hévízi-lefolyón.

 

A mi csapatunk délben hagyta el a starthelyet, de reggelente állítólag sokkal nagyobb a tumultus hétvégente. Egy nap maximum 250 fő evezhet a patakon, több engedélyt nem ad ki a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság

 

Aki már legalább egy vízitúrán részt vett, annak nem lesz nagy kihívás technikailag teljesíteni a hévízi evezést, mert a sodrás elhanyagolható, a hosszú, nyílegyenes szakaszokat csak egyszer-kétszer töri meg egy-egy kanyar, így a változatosságot a patak fölé vezetett hidak, zsilipek jelenthetik. Gondot csak a vízinövények és a patakba logó kisebb-nagyobb ágak jelenthetnek, utóbbiakra figyelni kell, a helyenként besűrűsödő növényekkel viszont nem lehet mit kezdeni, át kell rajtuk lapátolni a hajót. Ottjártunkkor szerencsénk volt, mert csak egy-két helyen vesztettünk lendületet, de Kisindián elmondása szerint volt már olyan év, amikor ötven-száz méteren keresztül is „lambadázni kellett a hajókkal”. A túra egyébként teljesen kezdőknek is ajánlott, mert a táv rövid, illetve a csapatbeosztásoknál figyelnek arra, hogy legalább a kormányos rutinos legyen.

 

És ez már a befutó. Korábban visszafelé is lehetett evezni, de jelenleg csak lefelé engedélyezik az evezést, ami a szűk meder és a nagy érdeklődés miatt nem rossz ötlet. A starthelyre egyébként gyalog is vissza lehet menni a patak melletti földúton

 

A déli vízre szállás után bő három órával érjük el a végállomást jelentő Fenékpusztát, ahol az autóinkat is hagytuk reggel. A kikászálódás után meleg teával és forralt borral látnak minket vendégül a szervezőink, ami kedves gesztus, ugyanis a patakkal együtt mi is kihűltünk a hajókban. Pont ennyi evezés elég is volt. A hajók partra húzása után nem ért véget számunkra a túra, mert segédkeznünk kellett azok lemosásában és trélerre való felpakolásában is, akárcsak egy békebeli vízitúra végén, ahol ezek már szinte rituálék. Mivel szerencsére elmaradt a beborulás, a Hévízi-patak után visszafelé vettem az irányt a tóhoz, hogy elgémberedett tagjaimat kiáztassam abban a gyógyvízben, amelyben korábban lapátoltam. Ahogy mondani szokás: Hévíz pipa.

 

 

Hasznos infók és tippek a túrához

  • Mivel a Hévízi-lefolyó védett természeti területen halad keresztül, bejárásához engedélyt kell kérni a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságtól, ennek pontos menetét itt lehet elolvasni. Az engedélyeket korlátozott számban adja ki az igazgatóság (március 17-ig), ezért érdemes több héttel előre jelentkezni egy-egy túrára, mert hamar betelnek a férőhelyek.
  • Több cég is szervez túrát a patakon, érdemes tájékozódni a feltételekről, árakról, valamint arról, hogy ezért mit kapunk cserébe, de arra is érdemes figyelni, hogy milyen kenukat használ az adott cég. A kezdőknek érdemes arra is figyelni, hogy nagy és széles kenukat kapjanak, ezek sokkal stabilabbak. Mi az Óbudai Sportegyesület szervezésében eveztünk. Sok esetben alap a transzfer a túra két végpontja között, de egyébként a csatorna mellett kényelmesen le is lehet gyalogolni azt a tíz kilométert.
  • A túra előtti napokon már érdemes figyelni az időjárás-előrejelzést, és ennek megfelelő ruházatot vinni magunkkal. Bár a túra elején meleg a víz alattunk, a végére kihűl, ezért érdemes rétegesen, melegen öltözködni, inkább legyen nálunk pluszruha, mintsem dideregjünk. Bár a beborulástól nem kell félni, mert sekély a víz, érdemes egy váltás száraz ruhát bekészíteni vész esetére egy vízhatlan tárolóba. Szintén érdemes a fenekünk alá (nem csúszó) párnát, polifoamot vinni. A kesztyűk hamar elázhatnak, ezért célszerű tartalékról gondoskodni.
  • A többórás túrára ajánlott egy termosznyi teát és szendvicscsomagot is vinni, pihenőket szinte minden túratervező cég beiktat, arra azonban figyeljünk, hogy sok cégnél az alkoholfogyasztás kizáró ok.

 

A Hévízi-tó természetvédelmi terület
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található, 2006-ban mintegy 60 hektárosra bővített természetvédelmi terület „szíve” a gyógyító erejű termálvize miatt világhírű Hévízi-tó. A tőzegmedrű karsztforrástó legemblematikusabb növénye a trópusi elterjedésű indiai vörös tündérrózsa, amelyet még a 19. században telepítettek be. Zoológiai kuriózumnak tekinthető, hogy az állóvízben, illetve környezetében közel hetven csigafaj előfordulását igazolták a kutatók.
 

 

 

 

Cikkajánló