Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szerző:
2016. október 26.

Zalaszántótól Keszthelyig

A középkori templomtól a cukin araszoló kis hernyón és a rezi várból nyíló fantasztikus panorámán át egy több száz éves csárdáig sorakoznak a látnivalók az Országos Kéktúra Zalaszántó-Keszthely szakaszán.

A zalaszántói kempingben kivett szobámat elhagyva végigsétáltam a falun. A Kotsy-vízimalom csak 10 órakor nyit (nyitvatartás: március 12. és október 16. között hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között, kezelője a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, a teljes árú belépő 500 Ft, a kedvezményes 400 Ft, a gyermekjegy 300 Ft. Infó: +36 (87) 555-291, bfnp@bfnp.hu), én viszont 9-kor már ott álltam előtte. Úgy döntöttem, nem várok egy egész órát, hogy kinyisson, így csak kívülről néztem meg.

 


Zalaszántó faluban lefelé sétálva a Tátika presszó külső falán található a bélyegző, így nyitvatartási időn kívül is bélyegezhetünk. Mellette van egy nagy információs tábla is Tátika váráról. Tovább sétáltam a főutcán lefelé, hamarosan egy pici, de igen vastag falazatú, zömök kis kápolnához értem.

 

 


A főutca alján balra és jobbra kanyarodik az út egy T-elágazásban. Régebben itt jobbra kellett fordulni, és az autóúton haladni tovább, de valamikor 2015 körül ezt megváltoztatták. Most már balra mennek tovább a jelzések az utcán. A változtatás örömteli, így ugyanis a K jelzést bekötötték abba a kék L jelzésbe, ami a rezi várhoz visz fel, nem pedig egy aszfaltúton kerüljük meg a várhegyet. A falu végén az Újmajor jön (ottjártamkor éppen eladóként hirdették), majd pár lépéssel ezután jobbra le kell térni, így kiérhetünk egy mező szélére. Ez a mező legyen mindig a bal oldalunkon, így jobbra egy-egy fán időnként azért lesz jelzés. A jó magasra nőtt fűben egyre keskenyedik az út, ami egy lejtős rész alsó végénél saras, csalános, vizesebb részben folytatódik. Itt találkoztam szembe a képen látható cuki kis hernyóval is, ami lelkesen araszolt lefelé. Egy nagyobb, majd egy kisebb elektromos vezeték alatt elsétálva végül egy patakhoz jutunk - a Nagy-Séd nem is olyan nagy, mint amilyennek mondja magát.

 


Ezen átkelve hamar elértem egy keskeny kis aszfaltutat, itt jobbra mentem, majd pár lépést követően balra, hegynek fel. Ez a meredekebb emelkedő visz fel a rezi vár romjaihoz. A meredek emelkedőn az új K jelzés mellett még a régebbi kék L jelzések is látszanak a hatalmas fák között. Felérve egy útjelző oszlophoz érünk. Ezen találtam egy hibát: a rezi várhoz innen természetesen nem lefelé kell indulni a kék L jelzésen, hanem mindig hegynek fel. Tehát amikor felérünk idáig, akkor balra kell kanyarodni arra az útra, ami tovább emelkedik felfelé. Ez az út végig szépen emelkedve visz fel a romokhoz. Itt már több a turista. Először egy nagy mezőhöz érünk fel, itt sok pad van, le lehet ülni enni-inni, majd megnézni a várat.

 

 

A várból szuper kilátás nyílik, a távolban már a Balaton is feltűnik a Badacsony mellett.

 

 

Az is jól látható, hogy Rezi várából a Tátikára láttak rá, onnan pedig Sümeg várára - így az egyik erősség tudott jelezni a másiknak. Ennek nyilván nem csupán turisztikai haszna volt, hanem hadi is. A vár megtekintése után vissza kell sétálni a K jelzésig. Ahogy ide felértünk, most ne balra, hanem az ellenkező irányba tegyünk pár lépést, majd balra lefelé induljunk le a K jeleket követve. Az erdei út előbb meredeken lejt, majd a Szent Ilona kút irányjelző oszlopánál balra kell kanyarodni. Az erdőből kiérve szép napsütésben vörösre sülhetünk a földek közötti úton, ami Rezi határáig elvisz. Itt irányjelző oszlopok mutatják, hogy a K is, és egy kerékpárút is bevisz a faluba. Kövessük az utcán a jelzéseket. Az úthoz képest 20-30 lépcsőfokkal magasabban fekszik a kis templom, érdemes ide egy kitérőt tenni, belül is igen szép, és a felette lévő temető faragottkő síremlékei is említésre méltók.

 


Ezután leérünk egy nagyobb vendéglátóhelyhez, itt bent, a vécéajtó mellett van a bélyegző a falon. A faluban több homokkő szobrot, keresztet is megnézhetünk, ezeket az egykor híres rezi homokkőből faragták ki a 19. század során. Akkoriban a rezieket úgy is emlegették, hogy „kőrágók”.

 

A falu végén van egy tetővel fedett szőlőprés, ez után kell jobbra letérni. Emelkedik az út, szőlős, hétvégi házas részhez vezet. Itt el is tévesztettem az utat, túl sokat maradva az autókkal kijárt, kavicsszórt úton. Itt kell figyelni, jobbra kitérni.


Fák között, határozott lejtéssel ment le az út, míg a hely tövében ki nem értem az erdőből. Jobbra egy hatalmas öreg fűzfát láttam meg - nézzünk be alá, két rezi betyár sírját találjuk a fa tövében.

 


Bár a K jelzés jobbra folytatódik az országút mentén, mi térjünk ki balra, két okból. Egyrészt ott lesz a bélyegző a buszmegállóban, az út túloldalán, amit nem szabad kihagyni. Másrészt itt van egy nagyon klassz vendéglátóhely, a Gyöngyösi csárda (nyitva minden nap 12 órától 21 óráig, de pénteken és szombaton este 22 óráig is).

 


Szép időben szuper itt elüldögélni a szőlőlugas árnyékában. Ha már fogyasztottunk és bélyegeztünk is, térjünk vissza az aszfaltútra, és az út mentén haladjunk tovább a K jelzésen. A forgalmas aszfaltút mellett nem kell sokáig bandukolni, párszáz méter után átmegyünk egy patak feletti hídon, és elöl már látszik is a buszmegálló és a kőkereszt, ahol balra kell éles szögben majdnem visszakanyarodni egy földútra.

 


Ezen haladva hamarosan elértem egy kőkerítéssel körbevett régi zsidó temetőhöz. A távolban a Cserszegtomajhoz tartozó Margit-kilátó sziluettje bukkant fel, bár ezt nem érinti az országos kék.

 


Ezután autóval is járható földút jött, amíg egy hatalmas, meghagyott fán jól jelzett módon fel nem bukkan a kék jelzés elkanyarítása. Itt jobbra el kell térni, elköszönve az országút közelségétől. Az erdőbe betérve egy nagy U alakban megy tovább a jelzés. Van több kiágazás, jelöletlen út is, oda kell figyelni a felfestésekre! E szakasz végében egyszer csak kiértem a fák közül, és pont az orrom előtt volt a Hévíz tábla. Itt az útra kiérve balra kanyarodunk, és pár lépés után elérjük a temetőt, benne egy Árpád kori kis templommal.

 


Ami ezután jön, az olyan másfél kilométer Echte Ungarische Turistacsapda. Részemről maga a borzalom és a hányinger, de hát embere válogatja, van, aki erre bukik... A hosszan, egyenesen haladó út alsó végén egy hatalmas, színes Stephanus Rex-kép és a bugyikék organikus templom következik.

 


Itt balra kell fordulni, aztán lejjebb jobbra be egy sétálóutcába. Ennek végén értem el a fürdő területét. Ha nálam gyorsabb voltál, fürdőzhetsz is egyet - 2016-ban 2600 forintért adnak egy teljes árú, 3 órás belépőjegyet. Én már kicsivel hat óra után értem oda, és hatig van jegykiadás, fél hétkor zárnak. Nem értem, hogy miért zár egy ekkora fürdő ilyen korán nyáron. Ha nem megyünk el a főbejáratig, hanem az első épületnél rögtön balra térünk, akkor beugorhatunk a buszpályaudvarra - érdemes, mert abban az épületben van a bélyegző, és remek retró hangulat fogadja a betérőt.

 


Ezután induljunk vissza arrafelé, amerről jöttünk, úgy, hogy mindig bal kézre essen a fürdő kerítése. Így a buszpályaudvarnál az első, Deák téri bejáratot, majd egy balkanyar után a sétányról a főbejáratot is láthatjuk, a túlsó oldalon pedig a Festetics fürdőház bejáratát. Ezután kell egy kis hídon áthaladva elhagyni a fürdő területét. Pár lépéssel beljebb, néhány büfésbódé után indul a Festetics allé, ami ma sétány és kerékpárút is egyben Keszthely felé, hatalmas fák között, gombaházak nélkül.

 


Ezen az úton értem át Keszthelyre. Ekkorra rám is sötétedett, így városnézésre már nem jutott időm, csak elfoglaltam a szállást. Hosszú, de nagyon tartalmas nap volt mögöttem, még vízhólyagokkal együtt is megérte.

 

Képek és szöveg: Papp Géza - kektura.blog.hu

 


Az előző szakaszról itt olvashatsz.

Kerkakutastól Zalalövőig

Kerkakutastól Zalalövőig

2022.05.30.

Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.

→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig

Velemértől Kerkakutasig

2022.05.25.

Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.

→ Tovább