A legtöbb túrázó számára az erdő a csend és a kikapcsolódás helye. Kevesen gondolnak azonban bele, hogy ezeket a területeket nem egyedül használjuk: osztozunk rajtuk a vadakkal – és sok esetben a vadászokkal is, akiknek jelenléte ugyanúgy formálja az erdő életét, mint a természetjáróké. Ez a három szereplő egymástól ugyan függetlennek tűnik, pedig valójában sokkal szorosabb szinergiában élnek, mint amennyire azt első pillantásra gondolnánk.

Hogy mindezt jobban megértsük, Pechtol Szabolccsal, a Magyar Vadászlap tulajdonosával és ügyvezető igazgatójával, a Cserkelő Vadásztanfolyam alapítójával beszélgettünk. Kevés emberről mondható el annyira egyértelműen, hogy beleszületett a szakmába, mint róla.

Már gyerekként rendszeresen járt a szüleivel a vadászterületre, később pedig, amikor eljött az egyetemválasztás ideje, természetes volt számára, hogy a Szent István Egyetemen tanuljon vadgazdálkodást. Hivatásos vadászként kezdett tevékenykedni, majd a vadásztanfolyamok szervezésébe is bekapcsolódott. Azóta a tanfolyamok váltak hivatásának központi elemévé, 2015 óta pedig a Magyar Vadászlap tulajdonosa és ügyvezetőjeként ismerhetjük.

1 / 4

Vaddal találkozni természetes

Magyarországon 33 vadászható faj él, közülük a legjelentősebbek a nagyvadfajok: gímszarvas, dám, őz, muflon, vaddisznó. Ezek azok, amelyeket a túrázók testméretük miatt a legnagyobb eséllyel látnak, vagy legalábbis az életnyomaikkal gyakran találkoznak. De a kisebbek, az apróvadak – mezei nyúl, fácán – ugyanúgy jelen vannak az erdők és mezők környékén. Sőt, a városi területeket sem kerülik el: Budapest XII. kerületében például idén ősszel ismét sok vaddisznó tűnt fel, és téli estéken is könnyen összefuthatunk velük, vagy rókával, a települések határában.

Viszonylag gyakran lehet velük találkozni, vagy ha magával a vaddal nem is, akkor arra utaló jellegzetes jelekkel: rágásokkal, nyomokkal, a szarvasok által lehántott fákkal. Ezekből pontos képet kaphatunk arról, milyen vad él az adott térségben. Szabolcs a tanfolyamok keretében is tart olyan túrákat, amelyek kifejezetten a természetjárásra és ezeknek a jeleknek a megfigyelésére épülnek, nem vadászati célúak.

2 / 4

Ha csendben jársz, többet látsz

“A turistáknak érdemes tudatosan törekedniük arra, hogy amikor kint vannak a természetben, akkor valamilyen szinten a természet részévé váljanak. Ez megjelenhet akár öltözködésben, de már ha csak egy kicsit halkabbak mozgunk, akkor sokkal több élményben lehet részünk. A vad sokkal jobb érzékszervekkel rendelkezik, mint mi. Ha előbb hall vagy lát meg minket, mi már nem fogjuk őt észrevenni. Tehát ha túrázóként így szemléljük a világot, akkor sokkal többet láthatunk” – hangsúlyozza a Vadászlap tulajdonosa.

Szabolcs a vadásztanfolyamon is azt tanítja elsőként, hogy amikor kimennek a természetbe, akkor csendben kell tudni lenni. Mert csak akkor látjuk meg a természetnek azt az oldalát, azt a szépségét, amit egyébként máshogy nem érzékelhetünk.

3 / 4

Hogyan viselkedjünk, ha vad tűnik fel a közelünkben?

A túrázók fejében sokszor él egyfajta félelem a nagyvadaktól, különösen a vaddisznótól. Pedig a vadakkal való találkozások ritkán veszélyesek – feltéve, hogy betartunk néhány alapvető szabályt. Szabolcs hangsúlyozza: a vad alapvetően sokkal jobban fél az embertől (és a kutyától is), mint fordítva.

“Nem kell tartani a vadaktól. Ha meghallanak, meglátnak minket, vagy akár csak érzékelik a jelenlétünket, sokkal inkább menekülnek, mint támadnak. Ettől függetlenül lehetőség szerint nem érdemes megközelíteni őket. Vannak azonban olyan időszakok az állatok életében, amikor fokozottabban kell figyelni – leginkább tavasszal, amikor világra hozzák a szaporulatot. Ilyenkor előfordulhat, hogy egy állat, különösen a vaddisznó, védekezően lép fel. De ez sem támadás, hanem a kicsinyei féltéséből fakad” – ismerteti Szabolcs.

Néhány egyszerű szabály:

• Ne közelítsük meg a vadat. Akkor sem, ha nyugodtnak tűnik.
• Kutyát mindig tartsunk pórázon. Ha vaddal találkozunk, amennyiben lehetséges, forduljunk a másik irányba. Ha a kutya ugat, próbáljuk megnyugtatni.
• Tavasszal legyünk különösen körültekintőek, amikor a vaddisznó a kicsinyeit védi. A szaporulat miatt védelmezőbbek.

4 / 4

Miért fontosak a szezonális erdőlezárások?

Ősszel és télen szinte minden vadfaj vadászható, így ez az időszak a vadászati szezon legmozgalmasabb része. Ilyenkor természetes, hogy több vadász tartózkodik az erdőben, és előfordulhat, hogy bizonyos területeket rövidebb időre lezárnak. Túrázóként ezt sokszor kellemetlenségként éljük meg, a lezárások célja azonban elsősorban a biztonság, hogy semmiképp ne történhessen ebben a mozgalmas időszakban baleset. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy vadásztársaságoknak ez az egyik legfontosabb bevételi forrásuk, ebből fedezik az év többi időszakában zajló elengedhetetlen feladatokat. Például a téli etetést, a nyári itatást (ami különösen fontos ezeken a száraz nyarakon) és az élőhelyek fenntartását. Ez az időszakos lezárás szükséges ahhoz, hogy a túrázók egész évben csodálhassák a gazdag és egészséges vadállományt egy-egy kirándulás során.