Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. június 4.

Életre szóló élmény és egy gyönyörű jelvény: a mátrai Rákóczi-túra

Negyvenkét kilométernyi tömény élmény Gyöngyöstől Parádsasvárig a hegység vadregényes tájain, melynek során felfedezhetjük II. Rákóczi Ferenc mátrai kötődésű emlékeit, és megpillanthatjuk a Mátra egy olyan rejtett, ritkán látható arcát, amely csak nagyon keveseknek adatik meg.

Eredetileg egy laza családi kirándulásnak indult az egész a sárga jelzésen Kékestetőtől Gyöngyösig, amely aztán olyan jól sikerült, hogy elhatároztuk: bejárjuk a Rákóczi-túra másik felét is Parádsasvárig. Aztán a két napból végül három lett. De nem bántuk, mert így volt időnk átélni a Gyöngyös feletti Sár-hegy aranyló naplementében fürdő mediterrán hangulatát, láttuk Mátrafüred és Mátraháza pezsgő életét, az eső elől behúzódtunk kávézni egy hotelbe, melynek kertjén áthalad a túra sárga jelzése.

Elidőzhettünk a Mátra talán legszebb sziklabércén, a Sas-kő peremén, ámultunk a vadregényes Disznó-kő ormain, megpihentünk Rózsaszállásnál, kitérőt tettünk az Ilona-völgyi vízeséshez, megkóstoltuk a Szent-István csevice gyógyvizét, felfedeztük a Parádi-medence kincseit, és végül, de nem utolsósorban csendben megcsodálhattuk az anyjával sétáló kicsiny őzikét éppen úgy, mint a mátrai erdők lenyűgöző szépségét.

A Kékestől Gyöngyösig a Mátra déli lejtőin

Már a buszozás is élmény volt. A Gyöngyös-Kékestető járaton szolgáló öreg Ikarus zsúfolásig volt túrázókkal, köztük egy nagyobb csapat zöld pólós vándortáboros gyerekkel, akik zsibongásukkal megalapozták a mi jó hangulatunkat is. A szanatóriumnál lévő végállomástól feldobódva kapaszkodtunk fel túránk kiindulópontjára, a Kékesre.

Emelkedett hangulatunk egészen Sombokorig tartott, ahol egy pazar kilátású kicsiny tisztás fogadott, majd következett a feketeleves. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ország egyik legmeredekebb turistaösvényén ereszkedtünk le a mátraházi műút feletti Som-nyeregig, majd kissé megtépázott ruházatunkat rendezve, szitáló esőben érkeztünk meg Mátraházára. A Kecske-bérc felé menet még volt szerencsénk megcsodálni a szanatóriumra és a háttérben emelkedő Kékesre nyíló pazar kilátást, az egyre jobban rázendítő eső azonban nem sok jót ígért a jövőre nézve.

Minden helyzetből kihozni a legjobbat, azt hiszem ez a jókedv és az elégedettség titka. A Rákóczi-túra sárga jelzése az Ózon hotel parkján vezet keresztül. Mint megtudtuk, az építkezés idejére elterelték ugyan a jelzést, ám miután elkészült a szálló, az üzemeltetők kifejezetten kérték, hogy tegyék azt vissza az eredeti útvonalra. Szimpatikus gesztus, éppen ezért aztán az eső elől itt kerestünk menedéket egy jó kávé erejéig. A szálló kertjéből nyíló újabb gyönyörű panoráma volt az ajándék a kiváló fekete mellé.

A Hanák Kolos kilátó és a Rákóczi-forrás érintésével hamarosan Mátrafüred következett, majd a Pipishegyi reptér mellett elhaladva a régi sár-hegyi kisvasút nyomvonalán jól járható szekérúton közelítettünk az ország egyik legszebb fekvésű kis kápolnája, a Sár-hegy lábánál megbújó Szent-Anna kápolna felé. A napfényben fürdő, piros cseréptetős kis építmény háttérben a Kékes hatalmas, zord tömbjével festővászonra kívánkozó látvány volt.

Gyöngyös felől nézve a Sár-hegy a Mátra bérceinek lábánál egy viszonylag jelentéktelennek tűnő dombocska csupán. Nem tudom, hogy az esőfelhőkkel játszadozó napsugarak, vagy a naplemente aranyló színei okozták, de túránk legszebb élménye volt végig menni ezen a mediterrán hangulatot árasztó kopár, árvalányhajas, cserjék tarkította hegytetőn, gyönyörködve az Alföldre és Gyöngyös városára nyíló színpompás panorámákban. Elvadult szőlőskertek közt ereszkedve, később hobbitelkek és szőlőültetvények mellett lépdelve értük el a várost, majd aznapi túránk végpontját, a gyöngyösi Rákóczi szobrot.

A zord északi erdők sűrűjéből a Parádi-medencéig

Kissé kényelmesen, a teljesítmény helyett az élményfaktort előnyben részesítve ismét a Kékestetőn kezdtük a túrát, a cél ezúttal a Parádi-medence volt. A Tv-torony kerítése mellett léptünk be a Mátra egyik legszebb bükkerdejébe. A hegység legidősebb, legérintetlenebb erdeinek jelentős része Kékestető környékén található, nem véletlen, hogy itt hozták létre húsz évvel ezelőtt a „Kékes-Észak” elnevezésű erdőrezervátumot, amely az őserdei jellegüket megőrző erdők háborítatlanságát hivatott megvédeni. Errefelé nem ritkák a 200-250 esztendős bükkmatuzsálemek sem.

Egy ilyen ezüstösen csillogó törzsű, oszlopcsarnokszerű szálfabükkösben, az Országos Kéktúra jelzéseivel karöltve, hatalmas andezittömbök közt kanyarogva vezet a Rákóczi-túra sárga jelzése a Keleti-Mátra talán legszebb kilátópontjára, a 899 méteres magasságig emelkedő Sas-kőre.

Az észak felé meredeken leszakadó, merészem kiugró sziklaoromról a kilátás egyszerűen csodaszép. A Parádi-medence felett emelkedő hegyeken túl a Karancs-Medves-vidék sziluettje és a Bükk-hegység jellegzetes tömbje zárta a látóhatárt. Jó fél órát ücsörögtünk itt, mire rászántuk magunkat a tovább indulásra. A Sas-kőn megtapasztalt áhítat legnagyobb meglepetésünkre a közeli Disznó-kő pazar sziklaszirtjén folytatódott tovább. A kilátás szinte ugyanaz, ha lehet, a környezet egy picivel még izgalmasabb, vadregényesebb, bár jártam már itt, bevallom, erre a kis csodára már nem emlékeztem.

A Rózsaszállási erdészházig igazi élménytúrában volt részünk a Mátra északi oldalának eső utáni illatokban fürdő, pazar fényekben pompázó, szinte háborítatlan bükkerdejében.

A szépen rendben tartott kis erdészház udvarán rövid pihenőt tartottunk, majd alig egy óra múlva már az Ilona-völgy keskeny erdészeti aszfaltútját tapostuk, melyen kitérőt tettünk az ország egyik legszebb vízeséséhez, az Ilona-völgyi zuhataghoz. Maga a vízesés tényleg lenyűgöző, de nem volt szerencsénk, ugyanis éppen egy autóbusznyi kiránduló lepte el a környéket, így aztán rövid nézelődés után irány Parád! Az Ilona-völgy hangulatos gesztenyefasor szegélyezte keskeny erdészeti útján értük el a gyógyvizéről híres Szent István csevicét. Palackjainkat csordultig töltöttük a borzalmas ízű, ám annál egészségesebb vízzel, majd az egykori, több mint 300 esztendős Rákóczi-fa maradványai mellett elhaladva fáradtan, de elégedetten céloztuk meg a parádi buszmegállót.

Rákóczi nyomában a csevicék völgyében

A Parádi-katlan nyugati zárlatában, a Galya-tető hatalmas tömbje alatt, festői környezetben lapul meg a Mátra talán legszebb fekvésű kis települése, Parádsasvár. A falucska és egyben a hegység egyik leglátványosabb épülete a 19. században épült Károlyi-kastély, amely jelenleg szépen felújítva szállóként üzemel.

A mesekastély mellett elhaladva először a mátrai Rákóczi-túra északi végpontját, az egykori üveggyár épületét kerestük fel az igazolókódért, majd szemerkélő esőben vágtunk neki a Parádóhuta felé vezető útnak. Eső áztatta, pazar nyári illatokat árasztó fenyvesek, vadregényes tölgyesek kísérték utunkat a Köszörűs-völgyi víztározó mellett kanyargó ösvényen szinte végig, egészen Parádóhutáig.

Az aprócska falu történetéről beszédes neve is árulkodik: a falu feletti Som-hegy oldalában hozta létre a vezérlő fejdelem az első mátrai üveghutát, több mint 300 esztendővel ezelőtt, 1708-ban. A huta kettős célt szolgált, a fejedelem által kedvelt gyógyvíz szállításához gyártottak itt palackokat, és nem mellesleg itt készültek a kuruc seregek által használt üveggránátok is.

A Mátra bérceinek tövében megbújó kis zsákfalu manapság gyógyvizéről híres, amely egy szépen kialakított kis esőházban lát napvilágot. A Clarissa-csevice vizét ivókúrára használják, szénsavtartalma gyorsítja a vérkeringést, a benne lévő vas pedig a vérképzést segíti.

Alig két kilométer volt már csak hátra Parádig, ahol számunkra a Rákóczi-túra hamarosan véget ér. A Mátra azonban nagylelkű volt velünk. Búcsúajándékként még meglepett minket egy tündéri látvánnyal, egy igazi kis csodával: legnagyobb meglepetésünkre kicsiny őzgida ballagott át előttünk az úton anyjával, kíváncsian ide-oda nézelődve, teljes nyugalommal.

A látvány hatása alatt értük el Parád első utcáját, a Kékesi utat. A sárga jelzés nyomán, kis kitérővel felkerestük még a híres fafaragó művész Asztalos Johák házát, és a szépen felújított parádi palóc házat is, mielőtt végleg búcsút mondtunk volna háromnapos kalandtúránknak.

Mivel a túra során nem mulasztottuk el összegyűjteni a húsz igazolókódot, az élmények mellé még egy gyönyörű jelvénnyel is gazdagodtunk, amely a Kékes Turista Egyesületnek hála, pár nap múlva már ott is lapult a postaládánkban.

A cikk először 2020 júniusában jelent meg.

Lépések a „magyar Szaharában”

Lépések a „magyar Szaharában”

2021.07.30.

Mivel békési barátaink szintén az Alföldi Kéktúra ösvényeit járják, így adott volt, hogy a soron következő szakaszokat is együtt tegyük meg. Erre a hétvégére egy bő 70 km-es etapot szemeltünk ki Kunfehértó és Bordány között.

→ Tovább
A Karancs-Medves legszebb bazaltcsúcsai

A Karancs-Medves legszebb bazaltcsúcsai

2021.07.28.

Gyermekkorom legszebb nyarai kötődnek ehhez a palóc főváros köré fonódó káprázatosan szép bazaltvulkán-koszorúhoz, a Medves-vidékhez. Örömmel látom, mostanában egyre többen indulnak el, hogy felfedezzék tájait, várait, kicsiny palóc falvait. Éppen ezért gondoltam egyet, és csokorba gyűjtöttem, mit is érdemes felfedezni, ha az ember először jár ezen a csodálatos tájon.

→ Tovább
A Lengyel-Tátra legnépszerűbb turistaparadicsoma

A Lengyel-Tátra legnépszerűbb turistaparadicsoma

2021.07.16.

A legnagyobbrészt síkvidékű Lengyelország déli peremén található a Tátra egy kis szelete. Nem véletlen, hogy az ország legmagasabb csúcsai népszerű turistaparadicsommá váltak. A zakopanei Kuznice városrész felől felvonóval is megközelíthető, lenyűgöző panorámájú hegyvonulat méltó módon képviseli a Lengyel-Tátrát.

→ Tovább