Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg és fotó:
2021. június 10.

Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb és egyben egyik legeldugottabb részére

Kiváló panorámájú dolomitsziklagyepek, erdei ligetek, virágos tisztásokkal tarkított hegyoldalak váltogatják egymást a Budai-hegység északnyugati csücskében. A „Fehér út” sárgáján jártunk, ahol a főváros közelsége ellenére aránylag kevesen mozognak az erdei ösvényeken, és így minden adott egy nyugis, lazulós és pazar mód látványos kiránduláshoz.

A Budai-hegység nyugati csücske valamiért nem olyan népszerű, és nem is annyira ismert túracélpont. A legtöbben a Nagykovácsi feletti Nagy-szénást vagy Solymár környékét ismerik és preferálják, a Paprikás-patak völgyével és a Rózsika-forrással. A hegység többi részén, például a Nagy-szénástól Perbál felé vezető turistautakon már csak szállingóznak a túrázók.

Ami nem baj, sőt, igazából mindig jobban értékeltem a nyugisabb helyeket, csak kicsit furcsa volt megtapasztalni, hogy a Nagy-szénást elhagyva szinte varázsütésre elmaradtak a kirándulók, és a sárga turistaúton egészen Perbálig két futóval és három túrázóval találkoztunk. Pedig látványban a fentieket bőven felülmúló helyeket is lehet találni a Kutya-hegyet, a Szerdahelyi-vágást és a Zajnát-tetőt összekötő gerincútvonalon.

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején. A túrát azért indítottuk Nagykovácsiból, mert gyorsan, egyszerűen megközelíthető Budapestről, akár tömegközlekedéssel is. Csupán Hűvösvölgyig kell elvillamosozni, onnan a 63-as busszal közel 20 perc alatt Nagykovácsiban lehetünk. A településen több buszmegálló is van, de célszerű a „községházánál” leszállni, mivel a közelből indulnak a turistautak a Nagy-szénásra.

A piros jelzésen kezdtünk, majd ahogy elhagytuk Nagykovácsi házait a tanösvény és a kék mentén, lankásabb és combosabb emelkedők, illetve jó pár osztálykirándulós iskolás csoport leküzdése után jutottunk fel a Nagy-szénás 550 méter magas tetejére. Ezen a szakaszon már a „forgalomból” lehetett érezni, hogy az agglomeráció egyik népszerű turistaútján kaptatunk.

Mielőtt a cserjés, erdős, árnyas kék jelzésen felkapaszkodnánk a kopár domborulatokra, érdemes egy pillantást vetni az egykori Nagy-szénási turistaház emlékfalára.

Érdekessége, hogy a turistaházat társadalmi munkában építette fel a Munkás Testedző Egyesület Turista Szakosztálya 1926-ban.

A menedékház az 1970-es évek végére gazdátlanná vált, és omladozni kezdett, ezért a budapesti pártbizottság jobbnak látta ledózeroltatni. 1982-ben az épületnek és építtetőinek emlékére háromalakos falkompozíciót állítottak, amit Bajnok Béla szobrászművész készített. Utóbb még két emléktábla is került a helyre.

Ahogy felértünk a Nagy-szénás szélesen hullámzó „púpjaira”, a tágas térnek köszönhetően a hely kellemesen elnyelte a turistatömeget. A csúcsot jelölő keresztnél már csak egy kisebb csoport piknikezett a fűre heveredve. A néhol kopár tető 360 fokos panorámája parádés, körben mindenfelé akadálytalanul messzire ellátni. A kúpok körüli, színes virágoktól tarkálló rétek pedig ilyenkor nyáron, amikor a természet „berobban”, tényleg elragadóak.

Nehéz volt elszakadni a full panorámás kilátóhelytől, de ekkor még nem sejtettük, hogy lesz olyan, ami ezt is felülmúlja. A csúcsot délnyugati irányba hagytuk el a kéken, a jelzéseket errefelé fák híján, a földön heverő sziklákon találjuk. Az kék sávot jelző ösvény pár lépés utána befordul az erdőbe, és innentől kezdődik az igazán látványos szakasza a túrának.

A táj megváltozik, hosszúkás, virágos tisztások váltják egymást hangulatos, erdős részekkel.

Hamarosan ráfordulunk a kék kereszt jelzésre, amely a Kutya-hegy teteje felé visz. A tetőt a turistaút elkerüli, így kilátásban nincs részünk, viszont a hegyről ereszkedve ismét pompás illatos-vadvirágos-árvalányhajas réteket szelünk át.

Egy-egy ilyen virágba borult tisztáson átvágva legyintheti meg az embert az érzés, hogy a virágok szépsége nem is annyira vidám, inkább szomorú szépség, mert a virágok törékenyek, halálra vannak ítélve, alig pár hét, és ledobják színes díszruhájuk, elhervadnak, elhullajtják virágszirmaikat. Nem látjuk szépségüket csak egy év múlva. Élni vágyásuk mégis lenyűgöző, hiszen minden évben egy-két hétre elragadó színfoltokat produkálnak, megtörve ezzel a természeti táj zöldellő közönségességét.

A Kutya-hegyről levezető lankás szakasz egy erdő- és vadvédelmi kerítésnél ér véget, ahol egy „forgóajtón” keresztül tudunk átjutni. Innen a sárga sáv „Fehér útján” járunk, amely nevét a környéken folyton-folyvást kibukkanó dolomit fehér színéről kapta, és ezt az utat állítólag már a rómaiak is ismerték, használták. Rögtön az út elején találkozunk a három környező település (Nagykovácsi, Budajenő és Perbál) közigazgatási határát jelölő határkővel, egy fenyő oltalmazó ölelésében.

Ahogy haladunk egyre beljebb az erdőben, a Szerdahelyi-vágás után sorra következnek a ligetes tisztások, a virágzó dolomitmezők, a sziklagyepes kúpok, jobbnál jobb kilátásokkal.

Érdemes le-le térni a „Fehér útról”, mert hol járt, hol járatlanabb ösvények vezetnek valamelyest rejtett, de gyönyörű kilátópontokhoz.

Az egyikről különlegesen megkapó panoráma nyílik: szó szerint lábunk előtt hever egy csupa zöld lombsubába bújt völgy, a távolban a Gerecse és a Vértes vonulatai kéklenek.

Miután jól kinézelődtük magunkat, egy mélyúton leereszkedtünk a Zajnát-tető oldalában. A sűrű aljnövényzetű, bozótos erdőben közel 1 kilométert gyalogolunk, mire a Perbált környező szántóföldekre, legelőkre jutunk, miközben két falétrás átkelőt és egy mini patakhidat is keresztezünk. Innen mintegy 2,5 kilométeren keresztül túránk kevésbé látványos része jön, a földek mellett vezető földút hamarosan beletorkollik a Perbál főutcáját képező forgalmas autóútba. A templom után már feltűnik a település központjában a buszmegálló, ahonnan a helyközi járat alig egy óra alatt a Széll Kálmán térre visz bennünket.

A közel 12,5 kilométeres túra remek ötletnek bizonyult, mivel a Budai-hegység északnyugati szeglete az első pillantástól nem okozott csalódást. Ahogy rátértünk a „Fehér útra”, nem győztük kapkodni a fejünket, egymás után jöttek az erdei ligetek, tisztások, illatos-virágos sztyepprétek, sziklagyepes kúpok, magával ragadó kilátások. Van itt minden, ami egy klassz, kellemes instant, félnapos kiránduláshoz kell. A túra gyerekkel is ajánlott.

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

2021.10.08.

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

→ Tovább
Őszi séta a Dunakanyar legsokszínűbb városában – Vác

Őszi séta a Dunakanyar legsokszínűbb városában – Vác

2021.10.05.

Vác bámulatos: nemcsak azért, mert itt lépten-nyomon történelmi emlékekbe botlunk, mert megdöbbentő módon több száz múmia került innen elő és mert Szentendrén is túltéve igazi cukrászda-nagyhatalom, hanem azért is, mert a városban tulajdonképpen egy kétkilométeres sétával is simán el lehet tölteni akár egy egész napot.

→ Tovább
Libegve a fekete hegyek világába

Libegve a fekete hegyek világába

2021.09.28.

Ötnapos őszi kiruccanásunk Montenegró páratlan hegyvidékének felfedezéséről szólt, az utolsó túranapra azonban alaposan elfáradtunk. Szerencsére a hegyi élményről és a fantasztikus panorámáról még így sem kellett lemondanunk.

→ Tovább