A vízirigó Norvégia nemzeti madara

Ezen a képen a szülőpár mindkét tagja ott van. De vajon megtalálod őket?

A sokszor kis gombócnak látszó vízirigó igazából igen karcsú testalkatú, csupán a nagyon sűrű tollazat miatt látszik zömöknek

Az is érdekes, hogy a szemét védő pislogóhártyája vakítóan fehér. Ez az álcázást nem tudom, miként segíti, de a kis világos folt csak úgy világít a sötét tollazatban

Mintha a víz alatt is tudnának repülni

Egy jól sikerült alámerülés után

„Inverz harkály”

A jeges víztől sem megriadó madár a víz felszínén is képes úszni

Ámulattal néztem, ahogy meg se kottyan nekik az erős sodrású víz, annyira könnyedén ácsorogtak a köveken. Pedig az alig 20 cm testhosszú vízirigó mindössze csak 50-75 grammos

Az összegyűjtött elemózsiát inkább megeszegette, majd ment még egy kört

Látva, hogy így kissé zavarom őket, egyik útitársunk, Metzker Krisztina segítségemre sietett egy álcamintás poncsóval. És ez bevált!

Magyarországon a szabad természetben a vizek szennyezése, a patakmedrek kiépítése és a gyakori zavarás miatt alig maradt belőle néhány pár

Csupán ennyit tudtam elcsípni az etetésből

Nem bízta a véletlenre, több kamerát is elhelyezett a fészek körül

És íme, a vízirigófiókák! Itt most csak ketten tátognak, de ebben a fészekben négy apróság bújt meg

Főszerepben: a szorgos vízirigó

Egy másik helyen láthattam a zsákszerű fészket is, amelyet közvetlenül a Sebes-Körös melletti sziklarepedésbe építettek

Ha már tátogó fiókákat nem, egy már kirepült idei fiókát sikerült elcsípnem a Sebes-Körös partján

Telecsőrrel leseget a fészek felé. A költési időszak márciustól júliusig tart, és általában éveken keresztül ugyanazt használják, csak ritkán építenek újat

Nem is értem, hogy lehet ezt a kis cukiságot bántani