Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A jelenleg kis földhalmon magasodó templom képezte a 15–16. századi Mizse-szék központját. A falu neve egy Mizse nevű – valószínűleg kun – főember nevét őrizte meg. A régészeti feltárás azonban valószínűsítette egy korábbi, kora Árpád-kori templom döngölt agyag alapjait is.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
Az 1990-es évekre a támfalak alsó részei nagyon tönkrementek, és félő volt, hogy a falak a sérült támfalak súlya miatt idővel kidőlnek. Ezért sürgősen meg kellett erősíteni a támpilléreket, mely munkálatokat helyi kezdeményezésre a Pusztatemplom Alapítvány végeztetett el 1999-ben.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A kék ég az alanti szántókra, gyümölcsösökre, mezőkre zuhogtatta fényét. A pusztatemplom falai sápadtabbá váltak, ahogy megmártóztak a vakító napfényben.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A település a török hódoltság idején elnéptelenedett, de végzetét nagy valószínűséggel a tizenöt éves háború hozta el. A török hadvezetés által az Alföldön teleltetett krími tatár csapatok feldúlták a környékbeli kiskun településeket, így Mizsét is. A lakosság a pusztítások elől elmenekült, és soha nem tért vissza. A templomot a 16. század óta romként tartják számon.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A műemléki védelem alatt álló romok könnyen megközelíthetőek az 5-ös számú főúton Budapest felől Lajosmizse felé haladva, a település előtti Kónya dűlő buszmegállónál balra fordulva, áthaladva az M5-ös autópálya felett, majd egy kereszteződésen szintén egyenesen áthaladva már látható a templomdomb a maradványokkal.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
Az épületből mára egy magányos faltöredék maradt, amely körül leginkább a csend uralkodik. Mégis, amikor körbejártuk, volt benne valami lenyűgöző masszivitás, állhatatosság, melyet sem az idő, sem a történelem nem tudott megtörni, és még most is átszivárog a fal repedésein. Megvan a maga hangulata, romok a semmi közepén, megkerülni a napsütötte csonka falakat, az maga a séta az eltűnt idő nyomában.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A falak külső síkját téglatest formára faragott mészkőtömbök, a középső részüket pedig habarcsba ágyazott alaktalan kövek alkotják.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A kunok emlékét őrzi az elpusztult Mizse falu utolsó mementója, középkori templomromja, amely egykor szikes tavakkal és füves pusztákkal borított területen állott. Ma a szántóföldek és gyümölcsösök keretezte sík vidéken közel négy méter magas falmaradvány csonkjai, ismertető tábla és pihenőhely fogad itt minket.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A papírsárkányok mellett vitorlázórepülő-modell is repkedett ide-oda az égen.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A tágas puszta a legjobb terep a sárkányeregetésre, főleg, ha szél, fényes kék ég és meleg, tiszta levegő párosul hozzá. Szabadon lehet szaladgálni, élvezni a nagy, nyitott teret, körülöttünk, ameddig a szem ellát, mező zöldellt.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
Az egykori egyhajós épületből mára mindössze a szentélyrésze maradt meg, külső támpillérjeivel együtt, mely műemléki védettséget élvez.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A régészeti leletek és az írásos emlékek arra engednek következtetni, hogy a templomot a betelepült kunok építették a 15. század második felében, méghozzá a közelben bányászott réti mészkőből, népies nevén darázskőből. Ennek a geológiai képződménynek a jellemzője, hogy jóval puhább, kisebb teherbírású, lyukacsos szerkezetű, mint a szokványos kőzetek, ezért is pusztul gyorsabban, viszont könnyen megmunkálható.
Egy eltűnt kun falu utolsó emléke
Lajosmizsétől néhány kilométerre, szántók és gyümölcsösök mozaikjai között áll magában a Felső-Kiskunság egyik legérdekesebb gótikus templomromja. Mizse-szék középkori templomának csonkán égnek meredő falai az idő és a történelem viharaival dacolva őrzik az egykor itt élt kunok és „szállásuk” emlékét.
A jelenleg kis földhalmon magasodó templom képezte a 15–16. századi Mizse-szék központját. A falu neve egy Mizse nevű – valószínűleg kun – főember nevét őrizte meg. A régészeti feltárás azonban valószínűsítette egy korábbi, kora Árpád-kori templom döngölt agyag alapjait is.
Az 1990-es évekre a támfalak alsó részei nagyon tönkrementek, és félő volt, hogy a falak a sérült támfalak súlya miatt idővel kidőlnek. Ezért sürgősen meg kellett erősíteni a támpilléreket, mely munkálatokat helyi kezdeményezésre a Pusztatemplom Alapítvány végeztetett el 1999-ben.
A kék ég az alanti szántókra, gyümölcsösökre, mezőkre zuhogtatta fényét. A pusztatemplom falai sápadtabbá váltak, ahogy megmártóztak a vakító napfényben.
A település a török hódoltság idején elnéptelenedett, de végzetét nagy valószínűséggel a tizenöt éves háború hozta el. A török hadvezetés által az Alföldön teleltetett krími tatár csapatok feldúlták a környékbeli kiskun településeket, így Mizsét is. A lakosság a pusztítások elől elmenekült, és soha nem tért vissza. A templomot a 16. század óta romként tartják számon.
A műemléki védelem alatt álló romok könnyen megközelíthetőek az 5-ös számú főúton Budapest felől Lajosmizse felé haladva, a település előtti Kónya dűlő buszmegállónál balra fordulva, áthaladva az M5-ös autópálya felett, majd egy kereszteződésen szintén egyenesen áthaladva már látható a templomdomb a maradványokkal.
Az épületből mára egy magányos faltöredék maradt, amely körül leginkább a csend uralkodik. Mégis, amikor körbejártuk, volt benne valami lenyűgöző masszivitás, állhatatosság, melyet sem az idő, sem a történelem nem tudott megtörni, és még most is átszivárog a fal repedésein. Megvan a maga hangulata, romok a semmi közepén, megkerülni a napsütötte csonka falakat, az maga a séta az eltűnt idő nyomában.
A falak külső síkját téglatest formára faragott mészkőtömbök, a középső részüket pedig habarcsba ágyazott alaktalan kövek alkotják.
A kunok emlékét őrzi az elpusztult Mizse falu utolsó mementója, középkori templomromja, amely egykor szikes tavakkal és füves pusztákkal borított területen állott. Ma a szántóföldek és gyümölcsösök keretezte sík vidéken közel négy méter magas falmaradvány csonkjai, ismertető tábla és pihenőhely fogad itt minket.
A papírsárkányok mellett vitorlázórepülő-modell is repkedett ide-oda az égen.
A tágas puszta a legjobb terep a sárkányeregetésre, főleg, ha szél, fényes kék ég és meleg, tiszta levegő párosul hozzá. Szabadon lehet szaladgálni, élvezni a nagy, nyitott teret, körülöttünk, ameddig a szem ellát, mező zöldellt.
Az egykori egyhajós épületből mára mindössze a szentélyrésze maradt meg, külső támpillérjeivel együtt, mely műemléki védettséget élvez.
A régészeti leletek és az írásos emlékek arra engednek következtetni, hogy a templomot a betelepült kunok építették a 15. század második felében, méghozzá a közelben bányászott réti mészkőből, népies nevén darázskőből. Ennek a geológiai képződménynek a jellemzője, hogy jóval puhább, kisebb teherbírású, lyukacsos szerkezetű, mint a szokványos kőzetek, ezért is pusztul gyorsabban, viszont könnyen megmunkálható.