Márk ezt a két kisrókát Cegléd mellett, egy mezőn fotózta. Ők már nagyobbacska és óvatos kölykök, mert egész későn, naplemente előtt bújtak csak elő.

Ezek az Esztergom környéki kölykök viszont már sokkal bátrabbak. Ervin több éve készít rókakölykökről képeket, és idén is több kotorék életét kíséri, ezekkel itt szerencséje van, ugyanis a többinél szintén csak éjszaka merészkednek elő a kicsik.

Itt viszont állandóan megy a bunyózás, persze most még csak játékból.

Nagyon sokféle technikát bevetnek egymás ellen, és így a fürge lábak rúgása mellett azok fekete színét is jól megfigyelhetjük, amely a rókák küllemének egyik fő jellemzője.

Ezek a kisrókák nem viccelnek, a pofozkodás és rúgkapálás mellett a komolyabb bundaszaggató csipkedést is bevetik.

Persze a nagy meccsek végén mindig szent a béke, és már megy is a gondoskodó nyalogatás.

Az igazi kis Vuk. Mintha csak erről a kis vakarékról mintázták volna Fekete István rókáját. Ervin egyébként nagyon szereti őket fotózni, ebben az időszakban nem is fényképez más témát, 100%-ban rájuk koncentrál. Ha ennek köszönhetően ilyen képeket készít, akkor továbbra is arra biztatnánk, ne is csinálja másképp!

És íme, a „baby-face effektus” tipikus példája! Mindez megspékelve egy jó erős nézéssel, hát ember legyen a talpán, aki egy ilyen csöppséget bántani tudna. Egyébként ez a kisróka még tényleg nagyon pici, bundájának színe csak most kezd a kezdeti szürkéből vörösre váltani.

Persze ha akarnak, tudnak nagyon gonoszul is nézni, azt is gyakorolni kell, hisz mégis csak ők lesznek a vidék híres nagy vadászai.

No és az osonást is jó minél előbb elsajátítani.

Kissé gyanakvó tekintet egy a Kelet-Mecsekben található kotorékból. József itt három kotorékot is megfigyel nap, mint nap, ez a rókafi pedig egy idősebb kotorékból való, hisz szépen látszódik már rajta a rókák bundájára jellemző vörös és fehér rajzolat, és természetesen a fekete tappancs.

Itt is komolyan folyik a bunyó, sokszor vicces helyzeteket teremtve. Ebben a kotorékban 5 kölyök is növöget.

A rókakölyök szemének semmi baja, csak egy kis növényi darabka és a rókatesó jól elcsípett mozdulata ad egy újabb történetgyártó lehetőséget, igazból itt is csak játszanak.

Egy másik kotorék a József által megfigyeltekből, ahol három kicsi van. Ő az egyik, és ők jóval fiatalabbak az előzőeknél, még egyáltalán nem látszik a rókamintázat. Ebben a pózban a feje inkább egy nyestre vagy menyétre hajaz, de hogy nagyon figyel valamit, az biztos.

A rókamama egy igazi ínyencséggel tér haza, a vadvilágban szinte mindenhol most nevelik a kicsiket, így a zsákmány gyakran egy másik faj kicsinye lesz, ezúttal egy kismalac.

A legbátrabb kisróka le is csap a zsákmányra, illetve igyekszik behúzni a kotorékba.

A kissé megszeppent tekintet ne tévesszen meg senkit, hamarosan nekilátott, és jól megtöltötte bendőjét a nem mindennapi lakomából.

Ez a három bandita már nem Magyarországon szugerálja a kíváncsiskodókat, Bálinttól, aki Németországban él, már tavaly is kaptunk képeket rókakölykökről, ezek a fotók pedig Frankfurttól nem messze készültek.

Bálint idén nem olyan szerencsés mint tavaly, mert a kotorékokból, amelyeket figyel, csak nagyon későn, vagy csak éjszaka merészkednek ki a kicsik. De szerintünk ez a kép is igazán megkapó lett, a kis ravaszdi nem kegyelmez nekünk, a „baby-face effektus” mellé a fejbillentést is beveti.

Végül visszapillantunk a többiekre is, az esztergomi kicsik a nagy játék után, tele bendővel mennek szunyókálni.

Még egy-két szippantás a levegőbe, és lassan lenyugszik a kotorék minden tagja.

A Cegléd melletti mezőn is álmosan ásítozik már az egyik rókakölyök...

... és ezzel a képpel búcsúzunk is az idei évi kisrókáktól. Jövőre pedig új apróságok kerülnek majd lencsevégre.