A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság idén tavasszal megnyitott látogatóközpontja tökéletes helyszíne a Nagyberekkel való ismerkedésnek.

A 19. század közepéig a Nagyberekbe jóformán csak a pákászok merészkedtek be, aztán – ahogy a népesség növekedett, és a föld egyre értékesebb lett – egyre többen látták meg a lehetőséget a területben.

A kiállításon a múlt érdekes szeletei is felvillannak. Szó esik például a kőolajkutatás közben megtalált fonyódi ásványvízről, valamint a közeli Csisztafürdőről, amely szintén a kőolajfúrásoknak köszönheti termálvizét. Ez a kép 1957-ben készült, amikor még csak a helyiek élvezték a "termálfürdőt".

A Nagyberek majorságainak kiszolgálására épült meg az ötvenes években a részben még ma is közlekedő, keskeny nyomtávú kisvasút, amely ma két vonalon, Csisztafürdő és Somogyszentpál felé jár. Nemcsak a kirándulókat, hanem a környékbeli települések lakóit is szállítja.

A Berek Világa Látogatóközpont mellett terül el az Ordacsehi-berek, ahol jó kis sétát lehet tenni.

Ilyenkor, ősz második felében is láthatunk érdekes növényeket az Ordacsehi-berekben. A vadkomlónak nemcsak a friss hajtásait, de termős tobozvirágzatát is használták régen a konyhában, például kovászadalékként.

Az ebszőlő csucsor jellegzetes termése. Ezzel növénnyel vigyázni kell, mert mérgező.

Az Ordacsehi-berekben is találkozhatunk a hazánkban megtelepedett inváziós növények egyik képviselőjével, a süntökkel.

Az Ordacsehi-berek vizeiben lápi pócok is élnek. A fokozottan védett halfaj az élőhelyek zsugorodása miatt ma már csak kevés helyen található meg az országban, pedig régen a réti és a vágócsíkkal együtt gyakori halfajnak számított.

Az Ordacsehi-berek nemcsak állat-, de növényvilágát tekintve is értékes, a láprétek és szikes gyepek megmaradt kis foltjaiban például több orchideafaj is él. A terület szabadon látogatható, de persze az a legjobb, ha egy szakvezetéses túrán is be tudjuk azt járni.

Az Ordacsehi-berekben tavasszal és nyáron gyurgyalagokkal is találkozhatunk. Ilyenkor már csak a költőüregeik árulkodnak a berek színpompás lakóiról.

A 20. század első felére a Nagyberek arculata gyökeresen megváltozott, a cél pedig az lett, hogy az addig természet uralta tájból a „Dunántúl éléskamráját” hozzák létre. Nem sikerült.

„A régi nádrengetegek helyett ma már csak mutatóban suhog pár szál nád a csatornák sekély vizében" - írta Takáts Gyula a lecsapolások nyomán megváltozott tájról.

A Nagyberek féltve őrzött része az 1977 óta védett Fehér-vízi-láp, ami egy igazi madárparadicsom.

A képen látható kis kócsag mellett sok-sok egyéb faj is otthont talál itt.

Gímszarvasok dagonyáznak a tóparton.

A Fehér-vízi-láp mozaikja a magasból

A Nagyberek nádasiban egy ritka kisemlős is él, az északi pocok, amely egy jégkorszaki maradványfaj.

Amikor egy imádkozó sáska rövid pihenőt tesz egy természetvédelmi őr ruháján.

A természeti értékek mellett a Nagyberekben kultúrtörténeti érdekességeket is találhatunk. A középkorban több földvár is volt itt, ahová a helyiek menekültek a török időkben.Ezek nyomai ma is láthatók még.

Káposztalepke és galambszínű ördögszem őszi randevúja a Fehér-vízi-lápban

Uzsonnázó egerészölyv a Fehér-vízi-láp egyik gátján