Az úti cél a Váci Ártéri Tanösvény

A repülni még nem tudó fiatal fecskét az állatorvosi rendelőbe adták le, ahol Adri dolgozik, most egy dobozban utazik vele haza, hogy ott fejlődjön tovább

Detre az izgalmak után gazdija ölében várja, hogy végre otthon legyenek

Búcsú Adritól és Detrétől

A Duna-partról nézve észak felé szépen kirajzolódnak a Börzsöny vonulatai

A fás résznél érjük el a Gombás-patakot, amin átkelve már meg is érkezünk a célhoz

Tábla nem jelzi, de a kép közepén is látható kis ösvényen kell bemenni a tanösvényhez

Innen már látszik a tanösvény kapuja

Itt még nyoma sincs a mocsári vidéknek, csak néhány elhajigált sörösdoboz és műanyagpalack hever a kiszáradt talajon

A képeken látott baljós hangulatnak nyoma sincs

Érdekes kontrasztot adott a megszáradt iszap szürkésfehér színe és az éledő természet zöldje

Mindenhol szitakötők és acsafélék repdestek

Burjánzik az élet az ártérben

A mocsár felszínét harsány zöld békalencse díszíti

Elképesztő vegetáció alakult ki ezen a területen

A palló lécei között is kibújnak a növények

Kissé meredek

Itt már csak négykézláb tudtam átkelni

Ezt a bedőlt fát már az év eleji fotósorozaton is láttam, úgy tűnik tartja magát, vagy a korlát sikerült jó masszívra

Itt már a víz az úr a palló alatt

Nem sok virág nyílt most itt, de szép, lila virágú réti füzényt sikerült fotóznom

Az útelágazás

Balra letérve egy kis eldugott pihenő rejtőzik a nádasban

Az út sűrű nádason át vezet tovább

Megérkezés a tanösvény végéhez

Pihenés közben szemmel vagyok tartva

Gyönyörű, kék szitakötők mindenhol

Szinte mint egy mesében

Visszafelé se úszom meg a mászást

Óvatosan lépkedjünk a pallósoron

Sziesztázó kacsák a Ligeti-tónál