A torii, a tradicionális japán kapu, amely szimbolikus határ az emberek és az istenek világa között.

A kertben áll az iskolalapító Varga Márton szobra, aki 1928-ban megtervezte és megépítette a japánkertet.

A japánkert alapját egy kis tórendszer adja, vízeséssel, szigetekkel, kőhidakkal.

A kertben található kövek Budáról származnak, a fogaskerekű villamosítása idején fejtették ki azokat, és hozták át Zuglóba, lovas szekereken.

A japánok szerint a köveknek lelke van, ezért tisztelettel kell bánni velük.

A tórendszer egyes egységei mást-mást szimbolizálnak. A vízesés például a gyerekkort jelképezi.

A kő nemcsak a maga természetes formájában, de kerti padként és kőlámpásként is megjelenik, ezek szintén jellegzetes részei a japánkerteknek.

A Japánon kívül létrehozott japánkertekben törekszenek arra, hogy Japánban honos növényeket telepítsenek.

A kert kiemelt pontján áll egy teaház, ahol nemcsak teázni jó, de innen nagyon szépen belátni az egész kertet.

A japánkertek nemcsak szépek és harmonikusak, de tele vannak szimbólumokkal is.

A kert legidősebb fája egy nálunk is honos korai juhar, ami 100 évnél is jóval idősebb lehet.

A magnóliák is itt vannak, bár már lassan elvirágoznak.

Egy japánkertben vagyunk, így a díszcseresznyék természetesen külön részt kaptak a kertben.

Az ország első japánkertje közel száz éves.