Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Viktor és Ákos január 20-án indult el Aggtelekről
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Ilyenek szakadoztak be alattunk
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
A hucul ménes nagyon aranyos volt, az egyikük majdnem megkergetett, de gyorsan eloldalogtunk
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
A hőmérséklet 0 fok fölött volt, így olvadt minden
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
A második napon voltak könnyebb szakaszok is
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
A matracok kibírták az éjszakát a tüskés talajon
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Ezért nem akartak róla beszélni...
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
... meg ezért
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Viktorék annyira kimerültek, hogy este sátorállítás helyett inkább a Katalin-kilátón bivakoltak
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
A Zemplént megpillantani szuper volt. Bekapcsoltuk a robotpilótát, átverekedtük magunkat az utolsó szántón Alsócécéig, majd innen (már sötétben) Boldogkőváraljáig
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Ilyen helyeken kellett volna átkelnünk
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Az Arka-patakon reggel sem tudtunk sehol biztonságosan átkelni, több kísérlet után sem, így maradt a bozótharc a patak bal partján.
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Szerencsére a sár nem volt annyira rossz, mint az előző napokban, így gyorsabban haladtunk
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Ákos piramis alakú sátra kiállta a hópróbát, ugyanis arról könnyen lecsúszik a nagy mennyiségű hó is. Viktor pechjére épp egy iglu cseresátorral volt (Ákoséhoz hasonló régi sátrát már eladta, az új meg még nem jött meg), amely lerázás után is pillanatok alatt újra roskadozott a hó alatt
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Ezután a hó súlyától behajolt, kidőlt fák keresztezték utunkat. Mindezek ellenére hihetetlen szép volt a táj, Finnországban láttam hasonlót utoljára
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
A Zsidó-réten kaptak egy kis sarkvidéki ízelítőt, a kemény mínuszok és havazás mellé egy kis hófúvást is
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
A fentről lezúduló olvadt hó durva áradásokat okozott, sokszor patakká vált az ösvény
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Végül sikerült az átkelés, „csak” bokáig süllyedtünk
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
A megunhatatlan kedvenc instant levesért megéri nem feladni
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Miután sikerült beleimádkozni a lábamat a fagyos cipőbe, elindultunk
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Persze reggelre minden fagyott volt, ennek ellenére egész gyorsan összekészültünk
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Lefelé pedig szintúgy térdig havas csúszkálás következett
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Benőtt, tüskés szederinda és behajolt havas ágak. Szívet tépő, jeges élmény minden lépés!
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
1160, ami ma már pár kilométerrel több. Nekem még „csak” 1000, de a végére bőven 1200+ lesz. Tavasszal vár még rám egy utolsó kb. 200-as Badacsonytördemictől Írott-kőig
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Ezen a zokni is látszik. Viccet félretéve, a cipőben már nagyon sok kilométer volt, és eleve kicsit szakadt állapotban indult el benne Viktor. Ez volt az utolsó útja, és mintha tudta volna, az utolsó 10 km-en meg is adta magát, persze ehhez egy nagyon durva szederindás dzsungelharc is kellett
Vadkempinges téli kéktúra felejthetetlen élményekkel
Viktor és Ákos január 20-án indult el Aggtelekről
Ilyenek szakadoztak be alattunk
A hucul ménes nagyon aranyos volt, az egyikük majdnem megkergetett, de gyorsan eloldalogtunk
A hőmérséklet 0 fok fölött volt, így olvadt minden
A második napon voltak könnyebb szakaszok is
A matracok kibírták az éjszakát a tüskés talajon
Ezért nem akartak róla beszélni...
... meg ezért
Viktorék annyira kimerültek, hogy este sátorállítás helyett inkább a Katalin-kilátón bivakoltak
A Zemplént megpillantani szuper volt. Bekapcsoltuk a robotpilótát, átverekedtük magunkat az utolsó szántón Alsócécéig, majd innen (már sötétben) Boldogkőváraljáig
Ilyen helyeken kellett volna átkelnünk
Az Arka-patakon reggel sem tudtunk sehol biztonságosan átkelni, több kísérlet után sem, így maradt a bozótharc a patak bal partján.
Szerencsére a sár nem volt annyira rossz, mint az előző napokban, így gyorsabban haladtunk
Ákos piramis alakú sátra kiállta a hópróbát, ugyanis arról könnyen lecsúszik a nagy mennyiségű hó is. Viktor pechjére épp egy iglu cseresátorral volt (Ákoséhoz hasonló régi sátrát már eladta, az új meg még nem jött meg), amely lerázás után is pillanatok alatt újra roskadozott a hó alatt
Ezután a hó súlyától behajolt, kidőlt fák keresztezték utunkat. Mindezek ellenére hihetetlen szép volt a táj, Finnországban láttam hasonlót utoljára
A Zsidó-réten kaptak egy kis sarkvidéki ízelítőt, a kemény mínuszok és havazás mellé egy kis hófúvást is
A fentről lezúduló olvadt hó durva áradásokat okozott, sokszor patakká vált az ösvény
Végül sikerült az átkelés, „csak” bokáig süllyedtünk
A megunhatatlan kedvenc instant levesért megéri nem feladni
Miután sikerült beleimádkozni a lábamat a fagyos cipőbe, elindultunk
Persze reggelre minden fagyott volt, ennek ellenére egész gyorsan összekészültünk
Lefelé pedig szintúgy térdig havas csúszkálás következett
Benőtt, tüskés szederinda és behajolt havas ágak. Szívet tépő, jeges élmény minden lépés!
1160, ami ma már pár kilométerrel több. Nekem még „csak” 1000, de a végére bőven 1200+ lesz. Tavasszal vár még rám egy utolsó kb. 200-as Badacsonytördemictől Írott-kőig
Ezen a zokni is látszik. Viccet félretéve, a cipőben már nagyon sok kilométer volt, és eleve kicsit szakadt állapotban indult el benne Viktor. Ez volt az utolsó útja, és mintha tudta volna, az utolsó 10 km-en meg is adta magát, persze ehhez egy nagyon durva szederindás dzsungelharc is kellett