Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

JANUÁR: Sasharc

Ebben a hónapban tartják a téli sasszinkront hazánkban. A több éve folyó célzott monitoring vizsgálatok alapján látszik, hogy Magyarországon a legtöbb rétisas a Hortobágyon összpontosul ebben az időszakban. Teszik ezt azért, mert manapság már ritkán fagynak be tartósan a vizeink és jelentős mennyiségben vannak áttelelő vízimadár-csapatok (récék, ludak), amely a rétisasok legfőbb tápláléka.

1/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

FEBRUÁR: Nagy lilik deres fűben

A tartós fagy- és hómentes téli hónapokban egyre nagyobb számban találunk áttelelő vadludakat a Hortobágyon, amelyek akár a deres füvű pusztákon is vígan legelésznek ebben az időszakban. A Kárpát-medence, és ezen belül is a Hortobágy természetvédelmi jelentősége egyre inkább fokozódik a Szibériából érkező vadlúdcsapatok téli szálláshelye szempontjából. A nálunk mutatkozó és telelő vadlúdfajok közül a nagy lilik a leggyakoribb.

2/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

MÁRCIUS: Pusztai vizek, erek

A víz az éltető erő. A sekély vízborítás jól kirajzolja a puszta szikereinek bonyolult hálózatát, mintha a puszta véredény hálózatát látnánk. A néhány centiméteres szintkülönbségek jelzik, hol a mély és hol a magas. Negyed arasznyi szinteltérés a pusztán, olyan mértékű mikroklimatikus különbségek okoz, mint ami a hegységekben több száz méteren valósul meg.

3/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

ÁPRILIS: Tavaszi táj virágokkal, gémeskúttal

A korábbi száraz évek után maga a természet adta a legnagyobb ajándékot a területnek az 50 éves jubileumra. 2023. tavaszán a sok csapadék után virágtenger borította be a puszta felszínét.

4/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

MÁJUS: Gólyatöcs virágok közt

A csapadékos tavasz hatására a puszta megélénkült, felfrissült, a madarak is átlag feletti mennyiségben kezdtek költésbe. Azokon a helyeken, ahol néhány pár gólyatöcs szokott költeni, ott 2023-ban százszámra telepedtek meg.

5/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

JÚNIUS: A puszta ékkövei

Szalakótapár tanyázik beszállóágukon a nap utolsó fényeiben. A szalakóta korábban ritka vendég volt a Hortobágy térségében, hiszen odúlakó faj révén, az alapvetően fátlan területen nem tudott megtelepedni. Az utóbbi években, az aktív természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhetően számos mesterséges fészekodú került kihelyezésre, amelyet a madarak nagy sikerrel foglalnak el, olyannyira, hogy manapság már a 100 párt is meghaladja a költő párok mennyisége a területen.

6/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

JÚLIUS: Pettyes vízicsibe

Nagyon ritkán látható fészkelő madarunk. A költés során a sűrű mocsári növényzet között megbúvó madarakat csak a jellegzetes pittyegő hangja árulja el, azonban a fészkelést követően a család fiókái szétszélednek és felfedező útjuk során kimerészkednek a mocsarak szegélyébe is.

7/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

AUGUSZTUS: Gólyák gémeskúton

Augusztus közepén kezdik hosszas, Afrikába tartó vándorútjukat a gólyák. Előtte gyakran verődnek össze kisebb-nagyobb csapatokba, amely során nappal a pusztákon táplálkozó, erőt gyűjtő madarak az éjjelt a hodályok tetején, magányos fákon vagy éppen gémeskutakon töltik.

8/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

SZEPTEMBER: Vékonycsőrű víztaposó

Az ősz első hónapjaiban számos északról érkező partimadár jelenik meg hazánk területén. Ilyen ritkább vendég a vékonycsőrű víztaposó, amely nevét a jellegzetes táplálkozási technikájáról kapta. Úszóhártyás lábaival a vizet tapossa, a keltett örvények pedig a víz felszínére hozzák a lebegő táplálékot, amelyet tűszerű csőrével csippent fel a víz színéről.

9/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

OKTÓBER: Darvak naplementében

Hazánk egyik leglátványosabb természeti jelensége zajlik ilyenkor, a daruvonulás. A természet különleges ajándékkal lepte meg az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkot, 2023-ban ugyanis korábban soha nem látott mennyiségben gyülekeztek a darvak ebben a térségben. A Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai 194 750 példány számoltak meg egyidőben a nemzeti park területén. Felejthetetlen élmény, amikor egy gyönyörű őszi estén darvak húznak be az éjszakázóhelyekre.

10/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

NOVEMBER: Vörösnyakú ludak

Ekkor érkeznek Szibériából a vadludak nagy létszámú csapatai. A tömeget elsősorban a nagy lilik alkotja, de azok csapataiba gyakran vegyülnek a világszerte veszélyeztetett vörösnyakú ludak példányai. E faj populációja igen sérülékeny, létszáma kevesebb, mint 100 ezer példány. A Hortobágyi Nemzeti Park az utóbbi évtizedben egyre nagyobb jelentőséggel bír a vörösnyakúlúd-populációk védelme érdekében.

11/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

DECEMBER: Réti fülesbagoly

Az idei évben nagyon elszaporodtak az apró rágcsálók Magyarországon. Ilyenkor a tőlünk északabbra fészkelő fajok (ölvyek, rétihéják, baglyok) szintén nagyobb számban jelennek meg hazánkban, így a Hortobágy területén is. A réti fülesbagyoly tipikusan ilyen faj, amelyből a táplálékban gazdag években jóval több mutatkozik Magyarország területén.

12/12
Fotó: Szilágyi Attila

Lenyűgöző természetfotók az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkból

JANUÁR: Sasharc

Ebben a hónapban tartják a téli sasszinkront hazánkban. A több éve folyó célzott monitoring vizsgálatok alapján látszik, hogy Magyarországon a legtöbb rétisas a Hortobágyon összpontosul ebben az időszakban. Teszik ezt azért, mert manapság már ritkán fagynak be tartósan a vizeink és jelentős mennyiségben vannak áttelelő vízimadár-csapatok (récék, ludak), amely a rétisasok legfőbb tápláléka.

Fotó: Szilágyi Attila

FEBRUÁR: Nagy lilik deres fűben

A tartós fagy- és hómentes téli hónapokban egyre nagyobb számban találunk áttelelő vadludakat a Hortobágyon, amelyek akár a deres füvű pusztákon is vígan legelésznek ebben az időszakban. A Kárpát-medence, és ezen belül is a Hortobágy természetvédelmi jelentősége egyre inkább fokozódik a Szibériából érkező vadlúdcsapatok téli szálláshelye szempontjából. A nálunk mutatkozó és telelő vadlúdfajok közül a nagy lilik a leggyakoribb.

Fotó: Szilágyi Attila

MÁRCIUS: Pusztai vizek, erek

A víz az éltető erő. A sekély vízborítás jól kirajzolja a puszta szikereinek bonyolult hálózatát, mintha a puszta véredény hálózatát látnánk. A néhány centiméteres szintkülönbségek jelzik, hol a mély és hol a magas. Negyed arasznyi szinteltérés a pusztán, olyan mértékű mikroklimatikus különbségek okoz, mint ami a hegységekben több száz méteren valósul meg.

Fotó: Szilágyi Attila

ÁPRILIS: Tavaszi táj virágokkal, gémeskúttal

A korábbi száraz évek után maga a természet adta a legnagyobb ajándékot a területnek az 50 éves jubileumra. 2023. tavaszán a sok csapadék után virágtenger borította be a puszta felszínét.

Fotó: Szilágyi Attila

MÁJUS: Gólyatöcs virágok közt

A csapadékos tavasz hatására a puszta megélénkült, felfrissült, a madarak is átlag feletti mennyiségben kezdtek költésbe. Azokon a helyeken, ahol néhány pár gólyatöcs szokott költeni, ott 2023-ban százszámra telepedtek meg.

Fotó: Szilágyi Attila

JÚNIUS: A puszta ékkövei

Szalakótapár tanyázik beszállóágukon a nap utolsó fényeiben. A szalakóta korábban ritka vendég volt a Hortobágy térségében, hiszen odúlakó faj révén, az alapvetően fátlan területen nem tudott megtelepedni. Az utóbbi években, az aktív természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhetően számos mesterséges fészekodú került kihelyezésre, amelyet a madarak nagy sikerrel foglalnak el, olyannyira, hogy manapság már a 100 párt is meghaladja a költő párok mennyisége a területen.

Fotó: Szilágyi Attila

JÚLIUS: Pettyes vízicsibe

Nagyon ritkán látható fészkelő madarunk. A költés során a sűrű mocsári növényzet között megbúvó madarakat csak a jellegzetes pittyegő hangja árulja el, azonban a fészkelést követően a család fiókái szétszélednek és felfedező útjuk során kimerészkednek a mocsarak szegélyébe is.

Fotó: Szilágyi Attila

AUGUSZTUS: Gólyák gémeskúton

Augusztus közepén kezdik hosszas, Afrikába tartó vándorútjukat a gólyák. Előtte gyakran verődnek össze kisebb-nagyobb csapatokba, amely során nappal a pusztákon táplálkozó, erőt gyűjtő madarak az éjjelt a hodályok tetején, magányos fákon vagy éppen gémeskutakon töltik.

Fotó: Szilágyi Attila

SZEPTEMBER: Vékonycsőrű víztaposó

Az ősz első hónapjaiban számos északról érkező partimadár jelenik meg hazánk területén. Ilyen ritkább vendég a vékonycsőrű víztaposó, amely nevét a jellegzetes táplálkozási technikájáról kapta. Úszóhártyás lábaival a vizet tapossa, a keltett örvények pedig a víz felszínére hozzák a lebegő táplálékot, amelyet tűszerű csőrével csippent fel a víz színéről.

Fotó: Szilágyi Attila

OKTÓBER: Darvak naplementében

Hazánk egyik leglátványosabb természeti jelensége zajlik ilyenkor, a daruvonulás. A természet különleges ajándékkal lepte meg az 50 éves Hortobágyi Nemzeti Parkot, 2023-ban ugyanis korábban soha nem látott mennyiségben gyülekeztek a darvak ebben a térségben. A Természetvédelmi Őrszolgálat tagjai 194 750 példány számoltak meg egyidőben a nemzeti park területén. Felejthetetlen élmény, amikor egy gyönyörű őszi estén darvak húznak be az éjszakázóhelyekre.

Fotó: Szilágyi Attila

NOVEMBER: Vörösnyakú ludak

Ekkor érkeznek Szibériából a vadludak nagy létszámú csapatai. A tömeget elsősorban a nagy lilik alkotja, de azok csapataiba gyakran vegyülnek a világszerte veszélyeztetett vörösnyakú ludak példányai. E faj populációja igen sérülékeny, létszáma kevesebb, mint 100 ezer példány. A Hortobágyi Nemzeti Park az utóbbi évtizedben egyre nagyobb jelentőséggel bír a vörösnyakúlúd-populációk védelme érdekében.

Fotó: Szilágyi Attila

DECEMBER: Réti fülesbagoly

Az idei évben nagyon elszaporodtak az apró rágcsálók Magyarországon. Ilyenkor a tőlünk északabbra fészkelő fajok (ölvyek, rétihéják, baglyok) szintén nagyobb számban jelennek meg hazánkban, így a Hortobágy területén is. A réti fülesbagyoly tipikusan ilyen faj, amelyből a táplálékban gazdag években jóval több mutatkozik Magyarország területén.

Fotó: Szilágyi Attila
2023.12.19.