Katalin Fót és Mogyoród között fotózta ezt a pompás pipacsmezőt, és hogy az érzékeinkre amúgy is sokként érkező vöröset tovább fokozza, mindezt a Budai-hegység mögé lebukó nap sugaraiban örökítette meg. Természetesen a kép gyönyörű, és órákat el is nézegetnénk, de még rengeteg szép fotó vár ránk.

Nem tudom, ki hogy van vele, de kicsit sértő dolog egy ilyen csodás virágot gyomnak hívni. De nincs mit tenni, az. Egy mutatós, csábító közönséges gyomnövény, amely a 20. század közepén még a gabonatáblák tipikus dísze volt, azóta viszont a vegyszeres gyomirtás miatt kiszorult a szélekre, és most már csupán a parlagon hagyott földeken, tarlókon, utak szélén csábítják az emberi tekinteteket.

Azért gyomnövényként is be lehet futni szép karriert. A pipacs például komoly jelképévé vált az első világháború végének, ugyanis az 1918 november 11-én aláírt fegyverszüneti egyezmény tiszteletére a britek pipacsot ábrázoló kitűzőt hordanak minden év ezen napjához legközelebb eső vasárnapján. Ezt a napot Poppy day-nek, az emlékezés napjának hívják, és a kitűzött pipaccsal a háborúban harcolókra és a hősi halottakra emlékeznek.

A vadmáknak is nevezett pipacs a boglárkavirágúak rendjébe, ezen belül a mákfélék családjába tartozik. A 30–80 centiméter magasra növő egyéves növény sokszor más gyomnövényekkel társulva díszeleg, ahogy ezen a képen is láthatjuk, amely szintén Mogyoród környékén készült.

Gyönyörű fotó Körmendy Zizitől, amelyen mintha a még bimbós példányok bókolnának a már vérvörösen izzó társuknak. A pipacs gyakran bukkan fel mesékben, gyerekversekben is, ahol például pipacstündérként vagy csábító vörös ruhás kisasszonyként tűnik fel.

Katalin fényképén egyik tipikus gyomtársával, a kék színű búzavirággal látható, amely egyszerre tompítja és ki is emeli a pipacs szemet hipnotizáló vörösségét. A görög mitológiában Déméter Istennő szent növénye e két virág, aki a földművelés és a termékenység istennője.

Egy izgalmas fotó Katalintól, aki a pipacs vörösségét csak körítésként használja az érzéki pipacsbimbók körül. A pipacsnak sok népies neve is van: pipacsmák, büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák, vad mák.

És íme, galériánk címének forrása! Egy teljes pompájában virágzó pipacs sem képes felvenni a versenyt egy bimbóját nyitogató példány bujaságával. De még mielőtt mindenki elvesztené a fejét, inkább nézzük a képet növényhatározós szemmel, a pipacs bimbóját zöld színű, kétlevelű kehely zárja be, amely nem marad meg a kinyílt virágon, hanem virágnyíláskor lehull.

A pipacs májustól július végéig virágzik, de késői kelés esetén akár októberben is találkozhatunk vele. Zizi a képen látható pipacsmezőt Tárnokon fotózta.

Katalin közeli fotóján akár meg is tudjuk számolni a kinyílt pipacs négy sziromlevelét. Egyébként nem érdemes a pipacsot leszedni, ugyanis hamar elvirágzik, hazáig se bírná ki. Helyette hagyjuk csak a helyén, hogy még pár napig mások is gyönyörködhessenek benne. Hogy miért csak pár nap? Mert bizony ez a vörös virág amilyen tüzes, épp oly hamar el is virágzik. Ezért lehet jelképe a gyorsan ellobbant életnek is, melyre még egyiptomi sírkamrákban is találtak bizonyítékot, ahol toktermései maradványaira akadtak. Főként fiatalon elhunyt hercegnők múmiáit ékesítették hatalmas pipacsfüzérekkel.

Pipacsot így még biztos nem láttatok, nem egy szokványos látószög, de annál beszédesebb. Katalin képén remekül kivehetőek a pipacson belül rejtőző porzók és magház is, utóbbiból fejlődik ki a pipacs termése, amely szintén látszik már szirmok nélkül a kép bal oldalán. Termése fordított tojás alakú, kopasz, többrekeszű, lyukakkal nyíló tok, amit népiesen „borstartónak” neveznek, amelyből a szél rázza ki a magokat.

De kicsit függesszük fel a tudományos elemzést és csak gyönyörködjünk Orsolya fotóján, amelyet Ecsernél készített egy pipacsokkal tarkított virágmezőn megtorpanó őzről.

Ahogy galériánk nyitóképén is láthattuk, a napnyugta aranyszínű fénye hihetetlenül meg tudja dobni az amúgy is pazar látványt, és most ezt Attila Nemesvámos közelében készült fotóján is megcsodálhatjuk. De hogy egy kicsit ellensúlyozzuk e hatást, elmeséljük, hogy a korábban említett háborús emlékezésre miért pont a pipacsot használják. Ugyanis azt tapasztalták, hogy a háború által felbolygatott földeken tömegével nőttek ki a pipacsok. Ennek oka, hogy a pipacs magjai a földben szunnyadva hosszú évekig életképesek maradnak, de a csírázásukhoz fény szükséges. Így ez csak akkor lehetséges, ha a mélyebb rétegekből valamiképp a felszínre kerülnek, lehet az egy egyszerű talajművelés vagy épp egy becsapódó bomba. Utóbbi esetén a robbanóanyagban lévő nitrogén és a holtak bomló maradványai még inkább táplálták és segítették a növény fejlődését. Milyen szép „képe” ez a természet körforgásának.

Molnár Péter Kecskemét egyik városrészén, Hetényegyházán készült fotóján szintén búzavirágok lazítják a látványt. A pipacs leveleit akár nyersen vagy főzve is lehet fogyasztani, mint a spenótot, de csak a virágbimbók kifejlődése előtt. Magját sütemények és saláták ízesítésére is lehet használni, amely enyhe diós ízt ad nekik.

A vörösen izzó pipacs a művészetek szinte minden területére hat, legyen az költészet, festészet, és ahogy látjuk, a fotósokat is igencsak megihleti. Néha pedig keverednek ezek a műfajok, most jöjjön pár olyan fotó, amelyek akár festmények is lehetnének.

És nem is kérdés, hogy a múlt festészeti stílusai közül az impresszionistákra hatott a leginkább, híres pipacsos festménye van Claude Monetnak és Szinyei Merse Pálnak is. És most már Ravasz Balázsnak is, amely igazából egy fotó. Balázs a budapesti Naplás-tó környékén festette fényképezőgépének érzékelőjére ezt a gyönyörű képet, amelyen ismét csak búzavirágok kékje kíséri a pipacs vérvörösét.

A pihenő után ismét egy pipacsmező, ezúttal Kökénypuszta mellől. A pipacsvirág szirmait nagyon óvatosan, csakis teljesen száraz időben, derült napokon szabad szedni. Ezt általában július-augusztusban szokták. A szirmokat nem szabad megtörni, mert akkor megfeketedik, szárítani pedig napfénymentes, szellős helyen, nagyon vékony rétegben kell. Minél jobban sikerül megőrizni a pipacsszirom épségét, színét, annál nagyobb lesz a piaci értéke.

És még egy fényfestmény Balázstól, amelyet a kamera hosszabb záridejével és bemozdításával készített. Itt a pipacsok és búzavirágok egy repcemezőbe ékelődve teszik izgalmassá a látványt.

Katalin képe már sokkal fotószerűbb, de a különböző tereket, a mélységélességet és kisebb bemozdulásokat kihasználva ez is festményhatású lett. És ha már elmosódás, akkor szót kell ejteni a pipacs bódító hatásáról is, amelyet a gyógyszeripar is kihasznál, virágait megszárítva flores rhoeados név alatt árulják, és gyenge nyugtató hatása van, teáját alvászavar ellen fogyasztják.

További gyógyhatásai: könnyebb természetű tüdőhurut, asztma, mandulagyulladás gyógyítására is kiváló, valamint köhögéscsillapításra és toroköblítéshez is használják.

Egy valódi vérmező. És ha már itt tartunk, a pipacsot Krisztus véreként is szokták emlegetni. A kereszténység több antik termékenységi szimbólumot is átvett, így a pipacsot is, és az Eucharisztia jelképe lett, ahogy a búzakalász is. A kalász Jézus áldozati testét, míg a pipacs a vérét jelképezi. Így e vörös virág keresztény festményeken is felbukkan. Keresztény irodalomban elterjedt még az az elképzelés is, hogy a keresztre feszített Krisztus véréből sarjadt ki a pipacs.

Egy zseniális fotó Gábortól, aki immár a nagy mennyiségben ránk zúdult pipacsáradatban ezzel az egy szál vörös pipaccsal pihenteti meg szemünket. A képet Úrhidán készítette.

Nos, utolsó előtti képünkön a teljes vörös elborulás látható. De Beáta fotója jó inspiráció arra, hogy elmondjuk azt a nem meglepő tényt, hogy a pipacs vörös színanyagát festésre is lehet használni. Bőr, len, papír színezéséhez használják, de régebben bor, szörp, teák színét is javították vele.

Elérkeztünk utolsó képünkhöz, és persze, hogy egy pazar naplementés képpel zárunk, ez a pipacsmező Mogyoród és Fót között található.

Köszönjük a fotósoknak ezt a sok szép képet!

A pipacsról szóló szövegek forrása és inspirációja:

Wikipédia, zoldszeresz.hu, Élet és Tudomány: Pipacsüzenet