A képen az M42-es objektum, azaz az Orion-köd látható. A kép készítése sok tanulsággal járt István számára, a 13 órányi expozícióból csupán 3 órányi hasznos jött össze. Ettől függetlenül a végeredmény egészen mesés lett.

Ez a nagyon érdekes és sokféle asszociációt rejtő objektum a Tintahal-köd. Az OU4 jelű türkiz színű ködösség egy kétpólusú, úgynevezett bipoláris köd, amely a fényes, nagy tömegű központi csillag két, ellentétes oldali anyagkifúvása által jött létre. Egy egyébként nagyon halvány objektum, ami sokáig a csillagászok számára is láthatatlan volt.

Ezen a képen a kentaur csillagképben megfigyelhető NGC5128 galaxis látható, amelyet Bence egy 2023-as namíbiai expedíció keretén belül közösen készített Feltóti Péterrel. Az expedíció során párhuzamosan, ki-ki a saját rendszerével készítette a felvételeket, végül itthon a teljes anyag feldolgozását Bence végezte el.

Gyönyörű felvétel a Nap felszínéről, amelyen napfoltcsoportot láthatunk egy nagy protuberanciával. Utóbbi a napkoronában lebegő vagy mozgó, környezeténél sokkal sűrűbb és hűvösebb felhőt jelent. Ez lehetett a forrása a május 10-11-ei, Magyarországról is jól látható sarki fénynek.

Kígyó a csillagtengerben. Hihetetlen, de a képet sok-sok milliárdnyi csillag teszi szinte teljesen világossá.

Ez a fotó valójában egy viharvadászat alkalmával készült. Rafael a Zselici Csillagpark kilátójából örökítette meg egy hidegfront villámait, és közben azt találta ki, hogy a csillagos égboltot is rákomponálja. Ráadásul a Tejút is szépen kirajzolódott a több képből összerakott végeredményen.

Gyönyörű, letisztult kép a Vénuszról és a holdsarlóról. Ez a fotó nappal készült még 2023. novemberében. A Vénusz a harmadik legfényesebb égitest, így szabad szemmel is látni lehetett a fényes holdsarló mellett.

A delfinfejre emlékeztető, buborékszerű köd az Sh2-308, a közepén pedig az EZ Canis Majoris nevű Wolf–Rayet csillag látható, ami egy nagy tömegű változócsillag. Távolságát többen is próbálták már megbecsülni, az értékek 1875-től 4530 fényévig terjednek

Ez az elképesztően érdekes objektum a Rák-köd, szupernóva-maradvány a Bika csillagképben. Központjában egy neutroncsillag található, amelyet 1968-ban fedeztek fel. Ez másodpercenként 30-szor fordul meg a tengelye körül, és rendkívül erős rádióhullámokat bocsát ki magából, tulajdonképpen olyan, mintha pulzálna a fénye.

Ezen a fotón egy reflexiós ködöt láthatunk az Orionban. Tamás a képhez szükséges expozíciókat a kertjéből készítette egy hónapon keresztül, amelynek végeredményeként 28 órányi anyag gyűlt össze, amelyből kidolgozásra került a kép.

A Macskaszem-galaxis egy spirálgalaxis, amely 16 millió fényév távolságra van tőlünk.

Egy gyönyörű, részletgazdag kép Holdunkról, csak éppen színes verzióban

Az NGC 6357, vagy más néven Homár-köd Magyarországról nem figyelhető meg. A képhez szükséges expozíciókat Péter Namíbiában készítette. Ez a ködösség a Skorpió csillagképben található.

Ezen a képen az Omega Centauri látható, amely a Földről látható legnagyobb és legfényesebb gömbhalmaz. A 150 fényév átmérőjű égitestet körülbelül 10 millió csillag alkotja tőlünk 15800 fényévnyi távolságban.

Gergely Totalitás című fotóján egy teljes napfogyatkozást láthatunk. Ez volt élete első napfogyatkozása, igaz, amúgy sem sok ilyen adódik egy ember életében. Az élmény felejthetetlen volt számára, az elkészült fotó pedig egyszerűen varázslatos lett.

Maradunk a Napnál, ezúttal egészen közelről nézzük meg. A két napfolt közül érdemes a jobboldalit megfigyelni, amelyet olyan, mintha egy „fényhíd” szelne ketté. Ez a képződmény valójában plazmahullámokból áll.

Bertalan Karcok című képe rendkívűl kifejező. Ezzel a fotóval szerette volna bemutatni a civilizációnk okozta „karcokat” az éjszakai égbolton, amit a repülők és a műholdak okoznak. A képet pedig úgy komponálta, hogy a Tejút mozdulatlan maradjon" a forgó Földhöz képest.

Gyönyörű kép a Sarló-ködről, amely egy diffúz-köd a Hattyú csillagképben.

Nem hiányozhat válogatásunkból egy sarki fényes kép. Ez az egyik, amelyet Bertalan a már korábban említett május 11-e éjjelén készített, amikor rendkívül intenzíven jelent meg ez a jelenség a magyar égbolton.

Mintha egy égi zuhatagot látnánk. A képen az Sh 2-91 néven is ismert, nagyon halvány szupernóva maradványa látható, amely a Hattyú csillagképben van.

És itt egy másik sarki fényes kép, vagy mégsem? Gergely Az égbolt kincsei címet adta fotójának, amely a legnagyobb felbontású kép, amit eddig készített. Középen a Tejút boltíve alatt az állatövi fényben a Jupiter, jobbra pedig a sarki fényhez hasonló vörös SAR-ív látszik, amely másképp alakul ki, mint a sarki fény. A SAR a sub auroral arc rövidítése, aminek még nincs magyar neve. Talán így fordítható le a legkifejezőbben: sarki fény alatti ív.

Péter évekig nézte a Tejútban a Lagúna-ködöt, ami tiszta égbolt esetén és fényszennyezésmentes helyről akár szabad szemmel is látható. Egy kellően tiszta éjszaka pedig végre rászánta magát, és megfotózta ezt a gyönyörű égi objektumot, amelyre oly sokáig vágyott.

Összeállításunkat egy üstökössel zárjuk, amely a február végén napközelségbe került 12P/Pons-Brooks-ról készített Lionel. Az égitest több kitörést is produkált, a február végi pedig rendkívül impresszív látványt produkált március elejére, amikor ez a felvétel is készült. A kidobott anyag szinte pajzsként ölelte körül a kómát, csóváját pedig látványos módon formálta a napszél.