Kezdjük a sort ezzel a gyönyörű képpel, amelyen a salgói vár emelkedik ki a ködtengerből. Krisztián Szentendrén lakik, így nagy „futást” kellett teljesítenie az autóval, hogy még időben odaérjen.

„Ez nálam az utóbbi évek kedvenc képe, a hangulata nálam mindent IS visz! Nagyon kellett sietnem Endréről, mert az alacsonyszintű rétegfelhőzet folyamatosan emelkedett, és már csak fél órát tudtam fotózni, el is lepte a várat.”

Csaba varázslatos fotója egy november eleji napon készült készült a Páhi melletti mocsárréten napkelte előtt. Ahogy egyre magasabbra emelkedett a nap, a tejfehér köd úgy foszlott szét az őszi tájban.

Gábor idei kedvenc képe a Bükkben készült a Tar-kőtől nem messze. Nem egy klasszikus ködös felvétel, de annál különlegesebb. És itt se, lehetett sokáig mélázni ezen a látványon, ugyanis csupán 2 percig voltak ilyen szép rózsaszín-lilás fények a lemenő naptól.

Mintha egy mesekönyv festett illusztrációja lenne Tünde fotója. A mezőn sétálgató túzokokat szerette volna fotózni, amikor egyszer csak egy csapat őz rohant át a háttérben. Önmagában már ez is egy különleges pillanat, de az i-re a pontot a leheletfinom köd rakta fel csak igazán.

Bajorországban vagyunk a Königssee felett, csak épp a tó nem látszik a hömpölygő sekély köd miatt. De Sándornak sem volt sok ideje, hogy mindezt megörökítse.

„Nem semmi látvány volt, a szikrázó napsütés hatására percről-percre vékonyodott a ködtenger, és alig egy óra alatt teljesen felszállt.”

A köd persze nyári napokon is meglephet bennünket. Péter igazán szerencsés, hogy ezt a varázslatos látványt élőben láthatta. A fotó a Bodrogzug belsejében készült, ráadásul holdfényben.

Egy egészen friss kép a Mátrából, ahol Piroska jó szemmel vette észre ezt az izgalmas kompozíciót a ködben úszó, havas erdőről.

A ködről általában a fehér jut eszünkbe, pedig ahogy korábban is láthattuk, a nap állásától függően gyönyörű színekben pompázhat. Balázs a Börzsöny vonulatairól készült Vörös és kék című fotója valami megmagyarázhatatlan nyugalmat áraszt.

Attila Bükkszentekereszten él, ahol nem ritka télen az „tejfehér” látvány, de az ilyen ködös-hidegpárnás idő azért mindig ajándék számára is. Ahogy kisütött a nap, egyből felment kedvenc hegyére, a Kis-Délre, ahol kedvenc fájáról sikerült elkészítenie ezt a szép felvételt.

A Bodrogzugról már láthattunk egy képet, amely egyébként egy elég népszerű hely, ha ködfotózásról van szó, mivel gyakran ül meg a tejfehér fátyol ezt a tájat. Sokan fotózzák, mégis nagyon változatos képek készülhetnek. Attila hajnali fotója a ködből kibukkanó fákkal már önmagában nagyon látványos, az átrepülő hattyúk viszont igazán különlegessé teszik.

És hogy lássuk, tényleg lehet más hangulatú képet készíteni a Bodrogzugról, íme Irma fotója! Egy másik nézőpont, és egy szerencsés egybeesés, hogy a horizont alól épp kibukkanó nap sugarai ezúttal egy nagyon finom ködréteggel találkoztak. A végeredmény pazar lett.

Igazi téli, ködpamacsos reggel Abaligeten. Tomi még 2021 decemberében készítette ezt a felvételt, havazás másnapján. Szemfülesnek kell lenni a folyamatosan úszó és alakuló ködnél, hogy a főtéma még épp kellőképpen látszódjon, miközben minden mást sejtelmesen kitakar a fehérség.

Míg az előző kép a lágyságától volt nagyszerű, Imi idén készült fotója a szikrázó napsütéstől. A keményebb fények adják meg azt a hangulatot, mintha a mennyországban lennénk.

„December első harmadában már 50 cm hó lepte be a Börzsöny legmagasabb csúcsait és gerinceit, például a Nagy Hideg-hegyet, miközben odalent egy ködtenger takarta be a tájat.”

Újabb friss kép, méghozzá ismét színes köddel. Bulcsú fotóján a hajnali fények sötét narancsra színezték a ködöt, és az egész olyan lett ettől, mintha a balatonboglári Gömbkilátó egy hatalmas színpadon kapná a színes füstöt. Az eredmény egy igazán vidám hangulatú fotó lett.

Toszkána egyébként is fotóra, festményre kívánkozó táj, de ezzel a köddel egészen varázslatosan néz ki. Krisztina egy tavaszi hajnalon készítette ezt a képet, egy kicsit irigykedünk is, mert felejthetetlen élmény lehetett.

"Az egész völgyben hömpölygött a köd. Szerencsémre néha egy magasabb dombon álló fa, vagy egy kúria kibukkant, majd újra visszabújt a puha takaró alá."

Ez a Hármashatár-hegyről készült kép talán úgy tűnhet, hogy kilóg a természetfotók sorából, mivel mindössze két kémény fedezhető fel rajta. De pont ettől zseniális, hogy csak ennyi látszik ki a ködből az Óbuda felé készült fotóból, háttérben épp csak felsejlenek a hegyek vonulatai. Igazi minimalista kép, és persze szerencse is kell hozzá, hogy minden így összejöjjön.

Szintén egy kakukktojás fotó, mondhatni az előző kép pepitája. István nemrég készült fotóján a Somoskői várat láthatjuk éjszakai megvilágításban, és most mintha fordult volna a kocka, eddig a köd rejtette el sejtelmesen a tájat, most az éjszakai sötétség rejti el a köd jelenlétét. Csak épp felsejlik, hogy bizony mindenhol ott hömpölyög a vár alatt.

Ködös galériánkat egy újabb bodrogzugi képpel zárjuk, és egyáltalán nem csodálkozunk rajta, hogy Krisztiánnak is ez az egyik kedvenc helye.

„Sok szép emlék köt ide a Bodrog környékéhez, és olyan érzés megpillantani itt egy napkeltét, mintha valami távoli szavannában lennék.”