Amikor kiszálltunk az autóból, az enyhe időben még szemerkélt egy kis eső, majd pár perc múlva már szikrázó napsütésben csodálhattuk meg a Sebesvíz Panziót és a mellette található kis tavat a pompás havas környezetben.

Hótól roskadó kis fenyők sorakoznak a tó mellett.

Körbesétáltuk a tavat, az egyik végében pedig ez az izgalmas látvány fogadott a tóba dőlt fával és a szikrázó napsütéssel.

Az éjszakai fagyoknak köszönhetően a tó felszínét jég borította.

Különleges látvány a gyékénnyel díszített tó a hegyen.

Elsétáltunk a tó közelében lévő Sebesvíz forrása felé is, az oda vezető híd ezzel a havas körítéssel olyan meseszerű volt.

Hótól roskadozó bokrok és fák mindenhol, csak az állatok nyomait látjuk a frissen hullt hótakaróban.

Következő állomásunk Jávorkút volt, ahol a megfáradt túrázók helyett a padokon és az asztalokon ezúttal olyan 30 centis hóréteg pihent.

Az előző napi korlátozások miatt nem túl sokan voltak itt, de azért néhány szánkó és túrázó akadt. A nagy hóban nem hagyhattuk ki, hogy gyorsan egy hóembert is életre keltsünk.

Felkerültek a kamáslik, és elindultunk Bánkút felé a legrövidebb úton, a piros sáv jelzésen. Szerencsére fentről épp érkezett lefelé két túrázó, így a sok helyen 30-40 centis hóban az ő kitaposott nyomaikban tudtunk egy fokkal könnyebben haladni.

Hatalmas törzsű, kidőlt fákon keresztül vezet az út.

A hófehér tájban csak úgy rikítanak az ágakon megmaradt sárga bükkfalevelek.

Igazi havas túra a Bükkben, szerencsére csak néhányan vágtak neki ennek az útnak, így végig egy érintetlen havas tájban gyönyörködhettünk.

Itt-ott érintettünk egy-egy erdészeti utat, ahol még szintén szép fehér volt minden.

A lipicai ménes téli szálláshelye mellett vezetett el az utunk, a lovakat is láttuk fentebb egy csoportba összegyűlve, de nem mentünk közelebb, hogy ne zavarjuk őket.

Valahol a hóban való négykézláb mászást is bevetettük, itt épp egy hatalmas kidőlt fa alatt kellett átbújni.

Megérkeztünk a Csipkéskúti-víznyelőhöz, ami épp alattunk van.

Itt is gyönyörű látványt nyújtott a fatörzseket beborító vastag hóréteg.

Ahogy egyre magasabbra értünk, úgy fokozódott a havas élmény, a kevésbé napos részeken szépen megmaradt a fák ágain is a hó. Itt két hatalmas fenyőre festett turistajelzések színesítették az izgalmas látványt.

Nem tudtunk betelni a fehérből kiugró sárga bükkfalevelek szép látványával.

Bánkúthoz közeledve a turistaút kis patakká változott, így mellette próbáltunk szárazak maradni.

Mintha apró lények bujkálnának a hóban, facsemeték ágai meredeznek felfelé. A baloldalit el is neveztük hószarvasnak.

Itt már határozottan egy masszív patak fut a turistaút helyén.

A hegytetőn a nap melege miatt a hó is erősebben olvad, próbálunk hóbuckáról hóbuckára lépkedve haladni a vízben gázolás helyett.

Megérkeztünk Bánkútra, kicsit nagyobb hangzavarra számítottunk, de csak némi „emberzajt” hallunk innen a fák mögötti sípályáról.

A sífelvonók még nem üzemelnek, ezért a pályákat a szánkósok vették birtokba, és természetesen hóemberből is akadt néhány.

A Bánkúti turistaházhoz vezető meredek pályán is sokan bepróbálkoztak, és amint látjuk, nem csak a gyerekek hódoltak a szánkózás örömeinek.

Egy igazi hóangyallal is találkoztunk, és ezzel a hangulatos képpel zárjuk is képes élménybeszámolónkat, ránk még várt egy visszaút Jávorkútra, hogy még sötétedés előtt leérjünk, így szedtük is a lábainkat, ami lefelé menet sokkal könnyebbnek bizonyult, mint felfelé, a havas terep ellenére is.