Szevasz, Negro! A rosszcsont madár beszélőkéjét egy kis lábfürdővel a legkönnyebb beindítani

Dr. Déri János a madárkórház őszi dekorációval ellátott portája előtt

Dr. Déri János a madarak gyógyítására tette fel az életét. A Madárkórház Alapítványt 1999-ben hozta létre

A fal a Borsós I. kényszermunkatábor lakóinak emlékét őrzi

A négy évszak szerint berendezett kiállításon a madarakra leselkedő veszélyekről kapunk képet, úgy mint áramütés, elgázolás, mérgezés, lelövés, csapdák

Sajnos nemhogy kevesebb, de az utóbbi években inkább több lett a mérgezéses esetek száma

A gólyák sajnos könnyen esnek a villanyoszlopok áldozatául

A látványkórház folyosójáról detektívüvegen keresztül vehetjük szemügyre a lábadozó madarakat, de egy műtétet is végignézhetünk

A műtőben mindig minden steril, és készen áll a sürgős esetekre

„Ez arról szól, hogy a madarak megőrizzék a vadságukat és a küzdőképességüket. Nem szelídítjük, puszilgatjuk őket, az ember csak egy zavaró tényező, aki megfogja, megkötözi, megszurkálja őket”

A domináns egyedek feljebb foglalnak helyet. A cél, hogy minden egyes példány szépen sorban felküzdje magát a hierarchiában, ekkor válnak elengedhetővé

Dr. Déri János mellett mindig segédkezik valaki a műtéteknél. Az altatógépet például mindenki tudja kezelni, aki a kórház környékén dolgozik

Szegény héja nekiütközhetett valaminek, és most nem lát, a pupilláján is tetten érhető, hogy valami gond van vele

A látványkórházat 2006-ban alakították ki az épületben

Ebben a röpdében barátkoznak a gólyák a villanyoszloppal, ha minden jól megy, a kiképzés után többet a közelébe sem mennek

Saspár

A Hortobágyi Madárparkban fehér gólyából van a legtöbb, most összesen 160 egyedet gondoznak

A madarak ellátásban önkéntesek is segítenek a húsz állandó alkalmazott mellett