A tanácstalannak tűnő őszapópár nagyon is tudja, mit szeretne a kis tátott csőrű fióka. A szülők mindent együtt csinálnak, a fészek építése és a fiókák etetése is közös feladat.

Szerencsére van bőven mindenféle finomság a környéken, rovarok, pókok, hernyók és apróbb lepkék is kerülnek a fiókák menüjébe.

Érkeznek a finom falatok, a fiókák csak akkor dugják ki a fejüket, ha már hallják közeledő szüleik jellegzetes szri-szri-szri hangját.

Az őszapó évente egyszer költ és 9-11 tojást rak. Ebben a szép műgonddal elkészített, hosszúkás, tojás formájú fészekben most négy fióka kelt ki, bár a képen ebből most csak három éhes csőrt láthatunk kibújva a biztonságos otthonból.

A fészket elég alacsonyra, dús aljnövényzetű bozótosba, vagy fatörzsek elágazásába építik mohából, pókhálóból, fakéregből és zuzmókból, ez utóbbi álcázásra is szolgál. Belsejét rengeteg tollal bélelik ki, így igazi puha és meleg fészke lesz a fiókáknak. A bejárat egy apró nyílás, amit szintén tollakkal fednek be.

Egy kis pihenő a nagy munka közben, így megfigyelhetjük az őszapó jellegzetes alakját. Ez az aprócska madár csupán 13–15 centiméteres, de ennek nagy részét a hosszú, 7–9 centiméteres farktoll adja ki. Ennek megfelelően súlya is igen csekély, mindössze 7–10 gramm.

A szülők napkeltétől napnyugtáig hordják a környéken összeszedett finomságokat a fiókáknak.

Bár az őszapók elég jól viselik az ember közelségét, azért folyamatosan szemmel voltam tartva, és ha túl közel merészkedtem, akkor a fészek körül repkedve hangosan pöröltek velem.

Míg a szülők újabb adagért mennek, a kis fiókák kíváncsian nézelődnek. Messziről alig lehet észrevenni a fészekből kukucskáló buksikat, ráadásul a fészek alacsonyan is van, ágas-bogas faágak között, így természetes ellenségeik, a szarkák, varjak se tudják könnyen kiszúrni és megközelíteni őket. Nem úgy a szabadon lófráló kutyák. Sajnos saját szememmel láttam, ahogy szagot fogva indult meg egy póráz nélküli eb a fészek felé. Szóltam a gazdának, hogy hívja vissza a kutyát, persze azt hitte én tartok tőle, fogalma sem volt, hogy épp egy fiókákkal teli fészekre startolt rá.

Érkezik egy újabb adag finomság. A szülők nem repülnek egyből a fészekhez, hanem előbb a környező fák és bokrok ágain ide-oda repkedve felmérik, hogy biztonságos-e a terep.

Ha pedig tiszta a levegő, akkor huss, torpedóként már reppennek is a kicsikhez.

Teljesen elképedtem azon, ahogy tényleg egész nap jöttek mentek a szülők az újabb és újabb adag ennivalóval, nem álltak le egy pillanatra se. A csőrük mindig tele volt, amit kb. öt perc alatt gyűjtöttek össze.

Ha jól megnézitek, ebben az adagban egy araszoló is van. Csapzott tollazatuk alapján azért a szülőket rendesen megviseli ez a pár hét, de a fiókákért mindent!

Ezek a fiókák már kéthetesek voltak, ami azt jelenti, hogy az utolsó napokban érkeztem, ugyanis az őszapófiókák 18-19 naposan már ki is reppennek.

Előre is elnézést, de egy nem túl gusztusos, de annál érdekesebb pillanatot láthattok most itt. Nyilván a fiókák is ürítenek, de ha ezt a fészekbe tennék, akkor abból fertőzés is lehetne. Az őszapók ezt úgy oldják meg, hogy a fióka hanyatt fekve kidugja a kis hátsóját a fészekből, majd a szülők lecsippentik a kis „csomagot”, amit a fészektől messzebb dobnak el.

Érkezik az újabb adag a non-stop házhoz szállítással.

Előfordul hogy a szülőknek más őszapók is besegítenek. Egyrészt az őszapók nagyon összetartóak, másrészt lehet, hogy a besegítő őszapó költése nem sikerült, és így teszi hasznossá magát. Ennél a fészeknél is megfigyelt egy harmadik őszapót Balázs a korábbi napokban.

Újabb adagért reppen el az egyik szülő, pár nap és a fiókák is vele repülnek. Az őszapócsalád pedig még hónapokig együtt marad, ágról ágra reppenve keresik majd tovább a finom falatokat. Jövőre pedig újra fészket raknak, az addig teljesen felnövő fiókák is.