Érkezés Lalkhoriba. A Kaukázus ezen vidéke egész évben elérhető, de a turisták jellemzően júniustól szeptember végéig jönnek ide túrázni

Utcakép Ushguliból. A Rolitúra csapata évente megy Georgiába, így tapasztalhatták hogyan fejlődik a turizmus. Egymás után nyílnak a vendégházak, éttermek, kisboltok, bár a kivitelezésük igen szegényes, de a célnak megfelel

A túra négy napig tartott egyik faluból a másikba, naponta kb. 20 kilométert túráztak hágókon keresztül, hegycsúcsokra fel és le. A csapat 2000-3000-es magasságokban mozogott, közben elég nagy szintkülönbségeket kellett leküzdeniük, volt hogy akár 700-800 métert

Nem jellemző, hogy turistajelzések legyenek, ez is csak egy rövid, 5 km-es túra útvonalát jelzi Mestia közelében. A túrázóknak azonban nem kell aggódniuk, mert a kijárt ösvényeket elég jól lehet követni

Ellenben többször is patakon kell átkelni...

... valahol pedig tehenek állják el a turisták útját.

Érdekesség, hogy itt a sziklás részek csak úgy 4000 métertől kezdődnek, ezért egész könnyen fel lehet mászni 3000-3500 méter magasra. 3500 méteren még földes a talaj, sőt, 3000 méteren még erdő is van. Persze ami előny, az hátrány is lehet, hiszen Gábor szívesen mászott volna fel sziklás helyekre is

A Szvanéti tartomány településein több ilyen érdekes építménnyel találkozhatunk, ezek a Szván lakótornyok, amiket a 9-13. században építettek. Ezen a vidéken védelmi célból nem várakat, hanem ilyen tornyokat húztak fel maguknak a családok, amelybe csak létrán lehetett bejutni egy több méter magasan lévő ajtón keresztül

Ezekbe a tornyokba rejtették a kincseket, fegyvereket és élelmet, sőt az alsóbb szinteken istálló is volt, ahová a haszonállatokat rejtették. De vérbosszú időszakában is menedéket nyújtott, ami egykor hozzátartozott a szvánok szokásaihoz

Georgiában északon a Kaukázus, délen a Kis-Kaukázus láncai húzódnak, és igen változatos vidék, hiszen vannak magashegyvidéki és szubtrópusi éghajlatú részei is

A turizmus mellett viszont nem túl sok lehetőségei vannak errefelé az embereknek, a fiatalok, ahogy a világ más tájain, nagyobb városokba mennek szerencsét próbálni, és itt is már csak az öregek foglalkoznak azzal, amivel a régiek

A tehenek és a romos épületek látványa is jellemző erre a vidékre

De a romokat is kihasználják, az egykori lakóépületekből trágyatároló vagy akár karám is lehet

A Kaukázus 5000 méteres havas csúcsai és a virágokkal teli hegyi ösvény kombója felejthetetlen élmény

Rengeteg rododendron pompázott, amikor Gáborék kint jártak, a havas háttérrel és a csodaszép lovakkal olyan a látvány, mintha egy alpesi táj lenne

Ezen a vidéken nagyon sok ló van, az itteniek kiskoruk óta lovagolnak. Adta magát, hogy a lovas turizmus is beinduljon itt a gyalogos mellett. Gáborék csapatából többen lóra pattantak az utolsó napon, olyanok is, akik még életükben nem ültek lovon, de ez nem okozott problémát, mert ezek a lovak nagyon jól vannak trenírozva a turistákra

Egy szván torony itt is felbukkan a hegyoldalban

Falusi hangulat a Kaukázusból

Bár a szván tornyok UNESCO védettséget élveznek, sajnos sok helyen romosan állnak. Egykor 3500 lakótorony is volt ezen a vidéken, ma már csupán 160 lehet belőlük, és csak egy részét tartják karban, főként a turisztikailag kiemelt helyeken

Ushguli alkonyatkor

Az említett filmrendezővel Ushguliban találkoztak Gáborék. A hölgy Mariam Khatchvani, aki a Dede (Dina választása) című filmet is rendezte. Ő itt nőtt fel, szülei és nagyszülei pedig még mindig Ushguliban laknak. Épp hazalátogatott hozzájuk, mert egy újabb filmet forgat a faluban

Egy falusi mozi is van Ushguliban, ahol naponta többször vetítik a Dede című filmet a turistáknak. A főszereplő, Dina özvegyen marad kisgyermekével, és az ő sorsát dolgozza fel ez a filmdráma, hogy hogyan boldogul ezen a vidéken, ahol az évszázados hagyományok határozzák meg a mindennapi életet. A film Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon a Kelet-Nyugat szekcióban különdíjat nyert

Pihenő a Kaukázus egyik kis falujában

A grúz konyha igen híres, és Gáborék is remek ételeket ehettek a túra során. A fűszereket nagyon jól használják, az egyik kedvencük a friss koriander. Sok tojást, zöldséget esznek a helyiek, kedvelik a ragukat leveseket, húsból pedig leginkább disznóhúst fogyasztanak. Gábornak a hacsapuri elnevezésű töltött "kenyér" ízlett a legjobban, amit naponta többször is kaptak

Falusi hangulat

Mintha megállt volna az idő több száz éve

Gábor számára ez az út, azért is jött jókor, mert így ki tudott szakadni a mindennapokból, itt elég volt csak a másnapot átgondolni, nem kellett távlati célokat kitűzni

Egy álmoskás tehén figyeli a messziről jött vendégeket

Egy képen a georgiai hangulat: havas hegycsúcsok, virágok és szván tornyok

Ez már itt Tbiliszi, Georgia fővárosa, ahová a túra befejeztével utaztak. Bár nagyvárosról van szó, azért itt is jellemző a szegénység, ahogy az egész országra

A reptér melletti piac viszont igen olcsó, az elzártabb településeken, annak a piacán voltunk, Itt ez olcsó is volt, de az elzártabb településeken, mint pl Mestiában jóval drágább minden

Időutazás Georgiában, ez akár Budapest is lehetne a 80-as, 90-es években

Búcsúzunk a Kaukázus gyönyörű hegyeitől. Gábor szívből ajánlja ezt a túrát, sőt, maga is visszamenne bármikor. Persze akkor már kifejezetten csak fotózna, és főként tájképeket, mert még ha a dokumentarista fotózás ki is kapcsolja, és azt is szereti, azért a tájképfotózás marad számára az igazi szerelem