Szarvasok vágnak át egy időszakos vízállásban a Bockereki-erdőben. Ez a terület Bereg egyik jelentős természeti értéke, a Bockerek-erdő a Beregi-sík egyik legnagyobb megmaradt összefüggő erdeje. A területen számos mocsaras és lápos terület is található.

Gólyatöcs fürdőzik a Kiskunság egyik értékes vizes élőhelyén, a Csongrád-Bokrosi Sóstónál

Milyen kifejező kép ez a víz éltető erejéről. Mocsári békaliliom fejlődik a víz alatt, ez az érdekes kompozíció egy Kisizsák közeli csatornában készült.

A békák szaporodása elképzelhetetlen víz nélkül. A gyepi békák általában hóolvadás után, még a varangyok előtt jelennek meg, hogy párt találjanak és lerakják petecsomóikat. Ez a nagy kupac béka a Börzsöny egyik kisebb vízállásában ringatózik a petetengeren.

A börzsönyi rokonokhoz képest kevésbé szerencsés ez a tavi béka, amely egy szürke gém csőrében próbál még reménykedni a túlélésben. A Hortobágyon megörökített jelenet mondhatni mindennapos a vizes élőhelyeken.

Bodrogzug 1989-től Ramsari terület. A Tisza árterének ez egy varázslatos érintetlen része, ahol nedves rétek, mocsarak, puhafás ligeterdők, nyíltvizes és vízinövénnyel benőtt területek váltják egymást.

Esti napsugarak festik aranysárgára a mórahalmi Nagyszéksós-tó vizét, amelyben egy kecses gólyatöcs sétál.

Kis halak réme, vizes élőhelyek éke a jégmadár. Az egyik legszínpompásabb madarunkat egész évben láthatjuk folyók, patakok, tavak felett elsuhanni, vagy víz fölé hajló faágon, nádon mozdulatlanul zsákmányra lesni. Ez a példány egy kiskunsági élőhelyen járt épp sikerrel.

Nem sok helyen látni már ilyen érintetlen folyómedret. Az Ipoly a magyar-szlovák határon kacskaringózik ilyen szépen. Áradáskor pedig kilép medréből, hogy így töltse meg még több élettel ezt a vizes élőhelyet.

A bölömbika nem egy magamutogató fajta, főként a nádasba rejtőzve tartózkodik, de szerencsére ez a bokros-pusztai példány körbenézett a nádason kívül is.

A mocsári teknős Magyarország egyetlen őshonos teknősféléje, minden más fajta teknős a hazai vizekben veszélyt jelent erre a védett hüllőnkre. Ez a példány egy kiskunsági vizes élőhelyen napozik épp.

Lehet sokan nem hinnék, de a Balaton is szerepel a Ramsari Jegyzékben. Európa legnagyobb édesvízi tava 1989-ben került be a kiemelten fontos vizes élőhelyek közé, bár talán ez az egyik leginkább terhelt, az emberi zavarást tekintve mindenképp. Télen viszont sokkal nyugodtabb a tó és környezete, így az ilyenkor hazánkba érkező vándormadarak is szívesen pihennek meg a Balaton vizében.

A Hortobágyi halastavai és vízzel borított területei is fontos pihenőhelyek, a darvaknak az egyik legkedveltebb megállója vándorlásuk során.

Kevésbé népszerű, de ugyanolyan hasznos láncszeme a vizes élőhelyek ökológiai rendszerének a nagy kárókatona. Ez a Kiskunságban lencsevégre kapott példány épp nászruhás tollazatot visel, háttérben pedig egy szürke gém pózol.

Ha már népszerűség, akkor meg kell említeni a hódot is, mint a vizes élőhelyek egyik legszélsőségesebben megítélt szereplőjét. Pedig a hód az, amelyiktől a legtöbbet tanulhatunk, ha vízgazdálkodásról van szó. Ez a példány a Tisza-tónál tölti be ökoszisztéma-mérnöki posztját, remélhetőleg még jó sokáig.

Egy különleges tó a Bükk nyugati csücskében. Az egerbaktai tőzegmohás láptavakat 1978-ban nyilvánították védetté, A három tó közül kettő felszínét már erősen benőtte a növényzet, viszont a Felső-tó még látható.

Hegyvidéki vizes élőhelyeken találkozhatunk akár foltos szalamandrákkal is. Szaporodásukhoz számukra is nélkülözhetetlen a víz jelenléte, és amúgy is kedvelik a nedves árnyas környezetet, ezért lomberdőkben található tiszta vizű patakok és csermelyek környékén bukkannak fel leginkább. Ez a példány a Bükkben található Sebes-víz mellett élvezi a párás klímát.

A récék közül sok különleges faj élvezi vizes élőhelyeink vendégszeretetét. Ez a gyönyörű csörgő réce a tőserdei Holt-Tiszában tölti idejét.

Ez a tavi béka a soltvadkerti tavon lesi a közönséges rencéken megpihenő rovarokat. Lehet nem tudja, hogy tulajdonképpen húsevő növények között lebeg? Igaz, a békára nem veszélyesek a rencék, a pihenő rovarokra viszont nagyon is fáj a breki foga, illetve gyomra.

Kanalasgémek csatája a Kiskunságban. Ez a madárfaj különösen érzékeny arra, hogy megfelelő élőhelyet találjon magának, ahol mindig rendelkezésére áll megfelelő mértékben sekély víz, ugyanis abban gyalogolva keresi táplálékát. A kelletténél mélyebb vízben már nem boldogul. A kanalasgémnek tehát teljes életciklusában kiemelten fontos, hogy táplálékban gazdag, sekély vizű vizes élőhelyet találjon.

Vízibivalyok trappolnak ki egy szikes tóból Zabszéken. A bivalyok is fontos és hasznos szereplői a vizes élőhelyeknek. Legelésükkel és taposásukkal ugyanis felnyitják a növényzettel benőtt tómedreket és nyílt vízfelületeket hoznak létre, megakadályozzák az özönnövények elszaporodását és a túlzott nádasodást. Ezzel hozzájárulnak a szikes mocsarakra jellemző fajgazdag madárvilág visszatelepüléséhez.

Gemencről talán nem is kell mondani, mennyire fontos vizes élőhely. Ezúttal szándékosan nem szarvasokat mutatunk innen, hanem egy sokkal ritkább pillanatot, amikor két aranysakál üdvözli egymást a hajnali napsugarakban.

Ahol víz van, ott élet van, még akkor is, ha városokon robog át a víz. A dunavirágok hosszú idő után újra nagy tömegekben rajzanak a Dunán. Szaporodás után bár elpusztulnak, de ezzel sok más állatfajnak biztosítanak gazdag fehérjetáplálékot, így fontos szereplői a vizes élőhelyeknek. A felvételen az elmúlt évek legnagyobb milliós, tömött dunavirág serege közeledik Szentendre kivilágított korzójához.

Gyönyörű látvány ez a magasból a Hortobágyi Pusztáról, a vízzel rajzolt pusztai tájról. Egykor az Alföld nagy részére jellemző volt ez a látvány, ma már nagyon kell keresni a madaraknak ezeket az életet jelentő oázisokat.

A fokozottan védett fehérszárnyú szerkő hazánkban ritka fészkelőnek számít, nagyrészt a Hortobágy védett területein találnak nyugodt, fészkelésre alkalmas helyeket.

A pajzsos cankók rendszeresen és nagy számban vonulnak át hazánkon, viszont nem fészkelnek nálunk. De ez nem jelenti azt, hogy udvarolni nem udvarolhatnak. Ezen a Hortobágyon készült képen egy nászruhás hím kelleti magát a tojónak.

Természetesen nem maradhat ki válogatásunkból a tiszavirág sem. Ma már a Hungarikumok Gyűjteményébe is bekerült legismertebb kérészfajunk, azonban örömre nincs sok ok, ugyanis rohamosan fogy az állománya, leginkább a számára megfelelő vizes élőhelyek fogyatkozása miatt. Ez a tiszavirág a szentesi Tiszaparton vedlik át élete utolsó nagy táncára a lemenő nap sugarában.

Ez az érdekes kinézetű madár az üstökös réce. Az 1980-as években jelent meg költőfajként hazánkban, előtte csak kóborló egyedeit figyelték meg. Mára országszerte regisztrálták költését a jelentősebb vizes élőhelyeken, de még mindig csak kisszámú fészkelőnek számít nálunk.

A Ramsari területek közé 2003-ban került be a felső Tisza-vidék, így a képen látható Olcsvaapáti melletti Tiszaszakasz és környezet is.

A vízes élöhelyek egyik jellemző madara a fecske. A partifecskék különösen kötődnek a folyókhoz, a homokos partfalakhoz, amelyek költőhelyet biztosítanak számukra. A Tisza szakadófalain is előszeretettel fészkelnek, bár ma már nagyon kevés erre alkalmas helyet találnak a folyók mentén, így jobb híján homokbányákban keresnek költőhelyet.

Ezek a hatalmas szemeknek tűnő valamik valójában békapeték, amelyeket a Visegrádi-hegységben, a Bükkös patakba raktak le erdei békák.

Persze a madarak vannak a lista elején, ha a vizes élőhelyek fajairól esik szó, de ne feledkezzünk meg többek között a rákokról sem. A képen látható kecskerákkal azért is találkozhattok ritkábban, mert rejtőzködő életmódot folytat. Ez a példány viszont Tiszabecsnél megmutatta magát.

És hát ne feledkezzünk meg a legapróbbakról sem. A vízben is él jó pár érdekes kis lény, mint például ez a levéllábú rákok osztályába tartozó pár milliméteres vízibolha. A kép egy időszakos vízállásban, a főváros egyik legkiterjedtebb területű és legértékesebb vizes élőhelyén, a Mocsárosdűlőnél készült. A nagyobb vízibolha a hátán cipeli petéit, míg egy kisebb fiatal példány követi őt.

Egy helyes pettyes vízicsibe lépked elégedetten a Hortobágyon egy vízzel teli helyen. Érthető is, ilyen méretes zsákmánnyal mi is elégedettek lennénk.

A Tiszaalpár melletti Holt-Tisza az egyik leggazdagabb vizes élőhelynek számít Magyarországon. Természetesen a nagy kócsagok is kedvelik az itt fellelhető nagy kiterjedésű sekély vizeket.

A Kis-Balaton, amely 1979 óta Ramsari terület, egy mesterségesen kialakított vizes élőhely. Ma már a térség számos madárfajnak ad otthont, köztük több védett és fokozattan védett fajnak is, mint például a kis kócsag, a fekete gólya vagy a fattyúszerkő.

Sajnos ez a gyönyörű látvány már eltűnt erről a helyről. A Barcsi-ősborókás vizes területeiről mára már teljesen eltűnt a víz, pedig ilyen hatalmas fehértündérrózsa-mezők is voltak itt.

A mórahalmi Nagyszéksós-tó sincs sokkal jobb helyzetbe, mert már többször került a teljes kiszáradás szélére. 2024 szeptemberére is már csak egy kis területen maradt meg a víz. Ez a kép még egy jobb időket idéző évben készült egy gulipánfiókáról.

Egy izgalmas kép az esti Börzsönyből, ahol egy eldugott vízállásba gyepi békák rakták le petéiket. A petetengerből kitüremkedett kocsonyás puklit alán egy korábban, a víz alól emelkedő békafej nyomhatta fel, ami aztán így maradt.

Nem maradhatnak ki a Kiskunság szikes tavai sem, amelyek látványnak sem utolsók. Ez a kép a Kelemen-szék közelében készült. A hosszan tartó meleg hatására a tóban elszaporodtak az algák, ez adja ezt az élénk zöld színt a víznek. A vízben szedegető madarak árnyéka pedig még izgalmasabb hatást adnak a képnek.

Ezzel a virágmezős képpel búcsúzunk a vizes élőhelyektől, de reméljük nem örökre. A képen valójában egy vízzel elöntött helyet látunk a Tisza-tónál. A sárga virágú tündérfátyol vízben élő hínárnövény, amelynek virága és levelei a víz felszínén lebegnek. Nemcsak ez a gyönyörű üstökösgém kedveli ezt a helyet, hanem rengeteg beporzó is látogatja ezt a vízen lebegővirágmezőt.