Etetés a Kis-Dunán

Angyalszárnybetegségben szenvedő fiatal bütykös hattyúk a Ráckevei-Duna-ágban

Kenyérért verekedő szárcsa és dankasirályok

Dankasirály egy lihogó töredezett és kásás jegű vizében. A vízimadarak lába különlegesen alkalmazkodott a hideg vízhez, ezért az állatok nem érzékelik a befagyást, ami az éjszakai pihenés óráiban a lihogók töredezett, kásás jegű vizében különösen nagy veszélyt jelent

A kevésbé szerencsés madarak lába, a has, a szárnyak és a farok tollazata erősen befagyhat, ami a szabadulni képtelen állatot napokig elhúzódó éhhalálra ítéli. A képen egy befagyott szárcsa látható

Amint azt ennek az összefagyott csőrű bütykös hattyúnak a példája is mutatja, a veszély napközben is jelentkezhet

A kép közepén fekvő, piszkos tollazatú madár egy napokig haldokló fiatal bütykös hattyú a vízimadarak téli etetőhelyén a Soroksári-Kis-Dunán

Ez az a madár. A legyengült állat képtelen volt tisztálkodni, a tollazata ezért ilyen szennyezett

Nem volt békés halála, mivel a felnőttek folyamatosan csipkedték, zaklatták, miközben a tüneteket nem ismerő emberek folyamatosan próbálták étellel tömni