Üdülőház az 1940-es évekből. A szigeti séta különösen ajánlott a Bauhaus kedvelőinek, hisz itt jó néhány ilyen stílusban épült villát láthatunk. Az épületek magas lábakon állnak, hogy a Duna áradásakor ne folyjon be a víz.

Budakalászon, az Ebihal büfétől – amely egy igazi retró hangulatú „úszó” vendéglátóipari egység – indulva egy kis komppal közelíthető meg a Luppa-sziget, de a sportosabbak kenuval, kajakkal és csónakkal is érkezhetnek.

A szigetnek saját unikornisos címere van, amelyet kőbe is véstek, és a szigeti révnél, a sétány kezdetén fogadja a látogatókat.

Az 1930-40-es években épült modernista villák mellett a 20. század utolsó évtizedeiben megjelentek a könnyű szerkezetes, magas tetős faházak is.

Az üdülősziget szíve és közösségi központja a néhai Diós Sándorról elnevezett Sanyi bácsi büféje. Előtte oszlop, mely a dunai áradások évszámát és a folyó akkori vízszintjét mutatja.

Sanyi bácsi büféje hamisítatlan 80-as évekbeli vízparti retró hangulattal, amely nyáron minden nap italokkal és remek debrecenivel várja a vendégeket.

Letisztult vonalú vízparti üdülő az 1930-as évekből. Kezdetben még kápolna is volt a sziget északi végében, azonban az 1962-es árvíz elvitte.

Luppa-sziget madártávlatból. A mai napig egy kedves kis maradványa a Dunának.