A sarudi strandon még fél 11-kor is ködbe rejtőzött a táj, cserébe száraz lábbal csoszoghattunk be a mély vízbe

Napfelkelte helyett tejköd fogadott a kiskörei parton. Viszont így ez a gyönyörű ártéri erdőrészlet és nádas tökéletes körítést kapott egy sejtelmes és hangulatos fotóhoz.

Az érkezés napján egy kis napsütést is kaptunk, de már látszik a távolban az érkező sűrű hófelhő, amely megpecsételte a következő napok fényviszonyait. Mindenesetre jó hátteret adott a hófödte part jégformái között heverő óriási kagylóknak. A Kelet-Ázsiából származó amuri kagyló nem őshonos nálunk, így nem is ideális élőhely ez neki. Ezért lehet az, hogy a nyári melegben sok, vízfelszínen lebegő, elpusztult példánnyal is találkozhattok, amelyeket állítólag horgászok össze szoktak szedni, hogy harcsát fogjanak vele.

A kunyhót már lebontották a Jóreménység-szigetről, ahogy Dimi nevezte el, és amely végül készülő nagyfilmjének fontos helyszíne lett.

Gyönyörű jégformákat is fotózhatunk, ha egy kicsit leereszkedünk a jégfelszínhez.

Már csak a stég maradt a sziget csücskén, amelyet maga Dimi épített fel. Elég jól sikerült az építmény, nyáron erős viharoknak, most pedig a jeges víznek is ellenáll. Muszáj is neki bírni a strapát, hisz még egy fontos jelenet forgatása hátravan itt.

A nyugodt és csendes hely igazából madárhangoktól hangos, a közelben egy hatalmas lihogóban pihennek ludak, szárcsák, sirályok, hattyúk és még ki tudja hányféle madár.

A hatalmas lihogó ezernyi madárral a levegőből

Míg apró fotótémákra vadásztunk a szigeten, folyamatosan húztak el felettünk vadlúd- és hattyúcsapatok

Drón segítségével a lihogó sirályait is meglestük. Dimi azt figyelte meg, hogy a ludak, récék, sirályok általában mind úgy rendeződnek, hogy mindig a víz, azaz a lihogó közepe felé nézzenek. A hattyúk állítólag nem követik ezt a divatot. Nem tudtam kinyomozni, hogy ennek a viselkedésnek van-e valami praktikus magyarázata, hisz a veszély elvileg pont a jég felől érkezhetne, de ha valaki tudja, vagy szintén megfigyelte ezt a szokást, az írjon nekünk!

A mesterségesen létrehozott Tisza-tó vízszintjét a kiskörei erőművel szabályozzák. Ősszel leengedik, de természetesen nem teljesen, csak egy téli vízszintet állítanak be, de ez már kellően alacsony ahhoz, hogy ilyen érdekes dolgok bukkanjanak elő. A köveket teljesen belepték az apró vándorkagylók, amelyek nevükből is adódóan elég könnyen tudnak utazni hajókon és egyéb alkalmatosságokon, elterjedve így olyan területekre is, ahol egyébként nem őshonosak. A horgászok kecskekörömnek is hívják őket.

Megpróbáltuk megközelíteni a lihogót a másik oldalról is, hátha én is közelebbi képeket tudok készíteni az ott pihenő madarakról, de ide még a 600 mm-es gyújtótávolság is kicsi volt.

Út közben nagy csivitelésre lettem figyelmes, és egy fára, ahol varjakként gyülekeztek ezek az apró és fürge madarak. Közelről már jól látszik, hogy ezek tengelicek, vagy más néven stiglicek. A tengelicet 2017-ben az Év Madarának választották

Az első nap végén kaptunk egy kis drámai hangulatot, fölöttünk már sűrű fellegek, de a nap még pont narancsosra tudta színezni a horizontot.

Másnap reggel hiába tértünk vissza napkeltére a kiskörei partra, napot már nem láttunk, csak ködöt, cserébe több lábnyomot is megvizsgálhattunk. Úgy tűnik, nagy volt a rókaforgalom az éjjel. Vajon a jégnek háttal pihenő madarak biztonságban voltak?

Így nézett volna ki a kiskörei strand csúszdája fentről, ha láttunk volna bármit is itt. Ezt a képet még tavaly télen készítette Dimi. A strand egyébként felújítás alatt van, remélhetőleg idén már meg tudják nyitni a strandolni vágyók számára, ha a Covid-19 is úgy akarja.

Bíztunk benne, hogy talán a tó többi részén, ha felhős is az ég, de legalább nincs köd. Sajnos már jócskán benne voltunk a délelőttbe, amikor még mindig alig lehetett látni valamit. A sarudi Élményfalu strandján sétálni, ilyen időben, elég érdekes élmény volt. Egyszerre lett urrá rajtam a nyugalom és jutott róla eszembe az 1980-as A köd című horrorfilm. Inkább az előbbire koncentráltam.

Ahhoz, hogy nádast is lássak, egészen a stég végére ki kellett sétálnom.

Mintha a mennyország kapujába értem volna. Ég és föld összeért, mintha tényleg a felhők között sétálnék.

Fuldokló miatt most biztos nem kell senkit se riasztani az életmentő toronynál, viszont érdemes a lábunk, hasunk, kezünk alá figyelni, főleg ha hason fekve akarunk fotózni, ugyanis a part tele van a Tisza-tó ikonikus, védett vízinövényének szúrós termésével, a sulyommal. Tudtad, hogy pálinkát és csokoládét is készítenek belőle?

Végre lassan kezd oszlani a köd, Sarudról Poroszló felé haladva a nádasok mögött feltűnik a tó fagyott felszínén kialakult repedések mintázata.

A parton több helyen láthatunk hangulatos csónakokat, amelyek ringatózás helyett, mozdulatlanul várják az olvadást

Érdemes a partot folyamatosan figyelni, ugyanis rengeteg madár telel a tónál. Sőt, nyáron biztos nem lehet látni ennyi gémet együtt. Akkora most itt a nyugalom, hogy egy nagy csapat a parthoz nagyon közeli nádas szélén húzta meg magát a szél elől. A képen nagy kócsagok és szürke gémek láthatók, igen félénk madarak, amit mi sem bizonyít jobban, hogy csak a növényzeten keresztül sikerült lefotóznom őket. Amint kibukkantam a takarásból, egyikük már jelzett is a többieknek, és huss, mind elrepültek.

Békésen pihenő hattyúkat, tőkés récéket, kormoránokat és kis bukókat is láttunk ezen a helyen.

Tőkés récéből rengeteg van itt a tavon. Ezt a szép képet még tavaly készítette Dimi a tó túloldalán, a tiszaderzsi kikötő közelében

De hattyúból sincs hiány, ők ráadásul nem is túl félősek. De csak, ha emberről van szó. A képen ugyanis azt látni, ahogy már sokadszorra zavarja el az előtérben látható kis családot a háttérben pöffeszkedő hattyú. Valószínűleg a területét és a párját is védte.

Ilyet csak igazi fagyos teleken láthatsz. Szerencsénk volt, egy a Sarud és Poroszló közötti nagy területen elég vastagra hízott a jég a tó felszínén ahhoz, hogy lékhorgászok vegyék birtokba.

Nem tétováztam, ha a horgászok rá mernek menni a jégre, akkor én is, és közelebbről is megnéztem, mert még sose láttam ilyet. A képen egy praktikus, rövidített pecabot látható, és általában csukára szoktak menni.

Úgy tűnik ezek a lékek nem voltak túl nyerők. Ha valahol nincs kapás, akkor mennek tovább, ütnek még egy lyukat a jégbe, aztán próba, szerencse.

Nemcsak a tó környékéről, hanem messzebbről is érkeznek ide horgászni. Ez az úr is Miskolc mellől jött barátjával. Reggel 9-től délután 3-ig kint vannak a jégen, aminek a gondolatától is fáztam, de ők rutinosak már, alaposan felöltöztek a kalandra. Egyikük bevallása szerint, nem is a kapás a fontos - amúgy aznap még nem volt semmi -, hanem hogy kint lehetnek a jó levegőn.

A hatalmas jégfelület teljesen befagyott, igaz a minimum 8 centiméter néhol csak 5 volt, valahol pedig 9, de állítólag a legkeményebb lékhorgászok már a 3 centis jégre is felmennek.

Ha kellően tartós a fagy, és elég vastag a jég, akkor jégvitorlázni is szoktak a Tisza-tavon. Az idei szezonban még nem volt ilyen időszak, és ki tudja lesz-e. Ez a kép még tavaly készült, az Abádszalóki-medencénél, akkor szerencsések voltak a szél lovagjai.

Mire Poroszlóra értünk, szerencsére felszállt a köd. Igaz, a felhős idő maradt, de még így is elképesztően szép látvány volt a Poroszlói-medence félig befagyott vize. A szabad vízfelületen itt is sok madár pihent, rengeteg récét, pár szürke gémet és nem túl sok kormoránt láttam.

A nagy kárókatonák mindenhol ott vannak, és sokan nem szeretik őket, ami érthető, hisz hatalmas étvágyuknak és kifinomult vadásztechnikájuknak köszönhetően elképesztő pusztítást tudnak végezni a halállományban. Ha nem láttál még kormoránfiókákkal teli telepet, akkor kattints ide, és nézd meg Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes kárókatonákról készülő filmjének egyik kis részletét, amelyet itt vett fel a Tisza-tónál.

A közelebbi képen jól látható a sok pihenő réce, hátrébb pedig nem madarak, hanem a tóra jellemző rengeteg, megmaradt fatuskó látszik a leengedett víz miatt. A tó területén sok helyen erdők és gyümölcsösök voltak, amelyeket a terület elárasztása előtt kivágtak, de a tuskók maradtak, sőt, sok helyen a fák is. A madaraknak szuper szárítkozó és pihenőhelyek ezek nyáron, ha kilógnak a vízből, a víz alattiak azonban veszélyesek lehetnek a csónakokra, így jó ha óvatosan közlekedünk a tavon. Egészen hátul a nádasban pedig a Tisza-tavi Vízi Sétány egyik madármegfigyelő építménye látható.

Szintén egy tipikus hely a Tisza-tónál, egészen pontosan a tiszaörvényi Kormorán kikötő mellett. Én legalábbis rengeteg képet láttam már innen, ezzel a vonalkódszerű fasorral. Magam is készítettem itt már szép nyári naplementés képet ezekkel a fákkal, ugyanis pont a fasor mögött bukik le a tájat narancsos fénnyel színező Nap.

A befagyott tiszafüredi Holt-Tisza, a fasor mellől. A csónakok most itt is a jég fogságába kerültek.

Ha Tisza-tó, akkor tiszafüredi morotva. Ezt semmiképp se hagyjátok ki, ha erre jártok nyáron. Ez a kacskaringós út egy természetes csatornája a Holt-Tiszának. A képen látható szakasz az a rész, amikor egy nádason kanyarog keresztül, de a folytatása egy gyönyörű ártéri erdőben halad. Ha tehetitek, kajakkal vagy kenuval menjetek rajta végig, felejthetetlen élmény lesz.

Lassan lemegy a nap, de még van egy kis idő, hogy kinézzünk a Tiszafüredi szabadstrandra, ahol most a pancsolók helyett néhány sétálót és egy elég furán viselkedő tőkés récét találunk.

Szegény vadkacsa minden járókelőhöz odament, és úgy kéregetett mint egy kóbor kutya. Valószínű, hogy elszakadt a csapatától, de hogy pontosan mi történt vele, azt nem tudjuk.

Ami biztos, hogy nagyon éhes volt. Megetettük, és a jeget feltörve neki inni is tudott.

Ettől eléggé felélénkült, úgyhogy reméljük, hogy egy pihentető éjszaka után újra csatlakozott társaihoz.

A tó felszínén kialakult rianások a levegőből.

Szintén egy drónfelvétel, ez tavaly télen készült, jobb oldalon a Kormorán kikötő, szemben a tiszafüredi Holt-Tisza, itt találkozik az élő Tiszával, amely, ha le tudnánk nézni, pont alattunk lenne.

Utolsó nap is felhős idő várt. Ezt a képet a tiszafüredi Morotva kerékpáros pihenőparkból készítettem. A vízpart szélén sorakozó ártéri fák gyönyörű rajzszerű látványt nyújtanak. Különösen a fehér törzsű nyírfák tetszettek.

A pihenőparkban mosdók is vannak, és ahogy látjuk mozgássérülteknek is raktak le egy vizesblokkot. Bár most nem volt nyitva egyik sem, a nyári szezonban mind ingyenesen használható volt.

Valaki túl gyermetegnek tartja, de nem készülhet galéria anélkül, hogy ezek a jópofa szénabálából készült halacskák ne legyenek benne. Főleg, ha Tiszafüredet is mutatjuk. A játékos uszonyosokat a gáton, a Tisza-tavi Sporthorgász Központ mellett láthatjuk. Keresni se kell igazán, ha erre sétálunk vagy kerékpározunk, egyszerűen ki se tudjuk kerülni őket.

Ismét egy drónfotó, ezúttal az élő Tiszát láthatjátok Tiszaderzs és az Aranyosi-sziget közelében.

Utolsó célpontunk a Tiszavirág Ártéri Sétaút és Tanösvény, amelynek a végén ott van egy tó a tóban. Ez nem más mint a gyönyörű, fekete vizű Göbe-tó. Télen még nem jártam itt, de másfél éve, egy nyárias szeptemberi napon végigjártam, és akkor teljesen elvarázsolt ez a vadregényes ártéri hely. Ide kattintva meg is nézheted, akkor hogy nézett ki. Ezúttal első célpontunk, a tanösvény interaktív táblája mögött felbukkanó Gémek tornya nevű kilátó volt.

A kilátóból pazar panoráma nyílik a Borzanat és a Poroszlói-medence irányába. És ahol máskor a víz az úr, most lékhorgászok sétálnak a jégen, a tanösvényen keresztül vezet ugyanis a legrövidebb út a jó horgászhelyek felé a tó ezen oldalára. A háttérben lévő nádason egyébként szépen látszik, meddig szokott érni itt a víz nyáron.

Természetesen itt is rengeteg kiálló fatuskó látható.

Mi is lemerészkedtünk a jégre, de azért óvatosnak kell lenni, ugyanis a nádasok szélén mindig vékonyabb a jég. Ezt a fatuskót Dimi fedezte fel, ami úgy néz ki, mintha egy Star Wars szereplő lenne. Igazából próbáltam is rákeresni, melyik lényre hasonlít, de bevallom, nem találtam. Ha valaki tudja, az írja meg nekünk!

A nádas kaland után irány a sűrű erdő. Sietnünk kellett, hogy még sötétedés előtt megjárjuk a Göbe-tavat, és visszaérjünk a tanösvény elejére, ahová a Szabics Kikötőből lehet átjutni, onnan hozzák át motoros csónakkal a látogatókat. A belépőjegyet még a kikötőben kell megvenni.

Tanösvény a tanösvényben. Ez itt a Pákász-tanösvény bejárata, ahová a vízen keresztül, egy csónakban húzhatjuk át magunkat. Télen persze a csónak parton pihen, de ha eléggé befagy a víz, akár meg is próbálhatunk gyalog átmenni a túlpartra. Persze. csak óvatosan, mert nincs annál bosszantóbb, mint iszapillatú cipőben és ruházatban hazabattyogni.

Tavaly télen Dimi át is ment, és készített erről a részről egy felvételt. Jól látszik, hogy hol szokták áthúzni magukat a csónakkal a látogatók.

Még egy kilátó van a tanösvényen, amely egyébként nevéhez híven a tiszavirágokat mutatja be, illetve a Tisza-tó élővilágát. Erről a kilátóról szépen beláthatjuk a Göbe-tavat. Jég- és hótakaróban is gyönyörű.

A kilátóból a tanösvény végét is megpillanthatjuk, amely egy a fák között megbújó halászkunyhó.

Utolsó pillantás innen fentről. Egy hídon kell még átkelnünk, de ajánlatos nagyon óvatosan átmenni ezen és a tanösvény elején lévő hídon is, mert a havas, jeges lépcsőkön könnyen megcsúszhatunk.

Sejtelmes és vadregényes látvány fogad az út végén. Itt még egy padon eltöltünk pár percet a csendben, aztán sietünk vissza a partra, hogy még alkonyatig át tudjanak vinni minket a partra.

Diminek egyébként ez az egyik kedvenc helye, amely csak másfél kilométer séta az erdőn keresztül a tanösvény kiindulópontjától.

„Szeretek ide kisétálni télen, hogy a ködbe vesző fekete vizű tavat csodáljam a végtelen csendben.”

És ahogy a bevezetőben írtam, az út végén megmutatta magát a nap is, már-már giccsbe hajló rózsaszínre festette az ég egy részét. Bár a kék órában készült fotóban inkább ez utóbbi szín dominál, a Tisza tényleg ilyen nyugodt volt ezen az estén, ahogy itt látjátok. Felejthetetlen pár nap volt ez ismét, köd és felhők ide vagy oda, a Tisza-tó minden évszakban gyönyörű!

Köszönöm a drónfelvételeket és a cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget Ljasuk Dimitrynek!