Kétemeletnyi lépcsőzéssel jutunk le az irodaépület bejáratához a közút szintjéről

Az irodaépület foghíjas homlokzata

Látványosak a katedrálisszerű, óriási terek

Az ablakban már látszik a tízemeletnyi magas, ikonikus aknatorony

Mintha egy templomban járnánk

A szerkezet erős és jó állapotban van, összeomlani nem fog alattunk, de a korlátok hiánya miatt veszélyes lehet a magasabb szinteken

Neoklasszicista belső tér, száz éve még adtak az ipari épületek színvonalára is

A nemi szervek és tulajdonosaik neve mellett kellemesebb falfirkákat is találunk

Lépcsőház korlátok nélkül

Az elmúlt két évtizedben minden mozdíthatót elvittek

Romos belső tér

A legfölső, félköríves ablakokon benézve

A tetőről szemügyre vehetőek a szomszédos épületek: a kapcsoló- és transzformátorház is

Kicsit távolabb egy magas lépcsőház, mögötte további épületek sorakoznak. Az épületeket összekötő számos híd közül egy sem maradt meg sajnos

Az L-alakú irodaépület és az aknatorony között is híd volt. Ennek híján az aknatoronyba jelenleg klasszikus módon nem is lehet fölmenni

Újabb betekintés az egyik tetőtéri ablakon át

Érdekes elmélázni, hogy micsoda élet lehetett itt a bánya aktív korában...

Hiányos tetőtér, mögötte az aknatorony

A torony magassága a 41 métert is meghaladja! És akkor a tetején növő fákat még nem is számoltuk bele...

Az ipari csarnok hodálya a Zeneakadémia szerkezetéhez hasonlít

Gigantikus belső tér az ipari csarnokban, kőlépcsővel

Elég jó az akusztika, kár, hogy nem szerveznek ide hangversenyeket

Újabb izgalmas népművészeti alkotás a falon

Ebben az állapotukban is szemet gyönyörködtetőek a százéves ipari műremekek!

A déli épületekhez vezető lépcsőház – az összekötő híd már nincsen meg, de a magas lépcsőháznak csaknem a tetejéig föl tud menni, aki elég bátor

Az ipari csarnok déli homlokzata

Az István-akna bányaépületei madártávlatból

A szürke idő passzol a terület hangulatához

Érdekes iránymutatások ezen a pincébe vezető lépcsőn

A kék csempe érdekes színfolt a bányaépületek között