Fagyos rengetegben kutattuk a Börzsöny egyik legizgalmasabb rejtekét, és annak téli varázslatos díszletét. Megleltük, de katarzis a vártnál kisebb volt.
A legtöbben nem vágynak a természetbe, ha az erdőt fagyos szelek járják, és csak úgy röpködnek a mínuszok, pedig a zord téli táj is tartogathat látványos csodákat. Fotós kollégámmal, Attilával, olyan lenyűgöző helyekről beszélgettünk a Turista Magazin szerkesztőségében, melyek a hideg évszakban a legszebbek, és amelyek kevésbé ismertek. Így került szóba egyik kedvenc helyem - ahol korábban még én sem jártam télen, de mesés díszletéről már láttam izgalmas fotókat -, ami Attila érdeklődését is felkeltette. Elhatároztuk, hogy a saját szemünkkel is látni szeretnénk ezt a legendás helyszínt, hiszen az elmúlt napok időjárása is elviekben garantálta a pompás látványt.
A Börzsöny keleti oldalában húzódó Diósjenőről indultunk útnak kezdetben turistautakon, majd jelzetlen gyalogúton, hogy felkutassuk a bakancsosok által kevésbé ismert és festői Csepegő-követ. Bár én már jártam itt korábban, az időjárási körülmények számomra is nehezítették a tájékozódást. A Kámor-hegy oldalában és a sűrű ködben kanyargó meredek jelzetlen ösvényünk többször is elbizonytalanított minket a helyes irányt illetőleg. Ráadásul több alkalommal is vadcsapásokat kezdtünk követni a valós út helyet, melyekből jó pár futott a hegyoldalban.
Diósjenőtől sokáig a sárga jelzést követtük, majd a Kámor oldalában járatlan utakon ereszkedtünk le a Csepegő-kőhöz
A hegyre ráült a fagy dermedt és ködben úszó csendje, melyet csak a jeges léptünk ütemes ropogása tört meg. A tél vékony hólepellel altatta a néma tájat, és ebben a fagyos világban a fák is csupán tüskés zúzmarával díszíthették szürke és csupasz testüket. Már csak ezért a mozdulatlan és fehérségben úszó hangulatért is megérte kimozdulnunk - mondtuk magunkban -, de az úti célunk fő attrakciója még hátra volt.
A tél tüskés zúzmarával díszítette az erdőt
Végül alig egy órás túrával és meredek lejtmenettel értük el a hőn áhított Csepegő-követ, mely voltaképpen egy széles sziklaeresz a Kámor oldalában. Ez a Börzsöny vulkanikus kőzetében ritkának számító, barlangnak is nevezett üreg hatalmas szájként ásítozik a hegy oldalában. Kietlen környezetének csendjét csupán a sziklapárkány tetejéről aláhulló vízcseppek csepegése töri meg, melyek még a legmelegebb nyári napokban sem apadnak el. Ebből nem nehéz kitalálni, miért kapta a hely a Csepegő-kő elnevezést, valamint azt sem, hogy télen miért érdemes ide ellátogatni.
A Csepegő-kő most is csepegett, de ezúttal az óriás jégcsapok elmaradtak
Míg nyáron a csepegés saras tócsát duzzaszt a barlang szájában, addig télen, megfelelő hidegben hatalmas jégcsapokat hizlal az aláhulló nedvesség. Olykor a földig is leérnek, és össze is nőnek ezek az óriások, melyek ilyenkor egy csodálatos kristályfüggönyre emlékeztetnek, de sajnos ottjártunkkor a reményinkkel ellentétben csak csenevész példányokat figyelhettünk meg. Még indulásunk előtt abban bíztunk, hogy az elmúlt napok hőingadozása kiválóan hatottak az ilyen képződmények keletkezésére, és a korábban a fotókon látott fantasztikus látványt mi magunk is megörökíthetjük.
...helyettük sokkal kisebbekkel kellett beérnünk
Ezúttal nem volt szerencsénk, de néhány csalódottsággal teli perc után elkezdtük beérni a szolidabb élménnyel, amely azért így is fotózásra inspirált minket. A jégcsapok alatt a lecsöpögő víz jégpáncéllal vonta be a talajt, melynek olvadt üvegtömbre hasonlító látványában felfedezhettük a korábbi - a jelenleginél jóval vastagabb - jégcsapok maradványait. Tehát úgy fest, későn jöttünk, mert az igazi jégdíszek már leszakadtak, vagy túl korán, mert a beérkezett hidegfront még nem tudta felhizlalni a jelenlegi kezdeményeket. Hiába. Ha a megálmodott jégcsodát látni akarjuk, akkor sokkal tartósabb hideg idő után kell ide ellátogatnunk.
Ha már itt jártunk a Kámor oldalában, úgy gondoltuk, jégcsapvadászatunkat folytatva szerencsét próbálunk a közeli Hugó-villánál is. Gigantikus képződményeket itt sem találtunk, de a ködös hegyoldalban megbúvó sziklaüreg így is látványos téli hangulatot árasztott. A szélvédett kőfülke számunkra igazi menedékként szolgált arra a fél órára, amíg meguzsonnáztunk.
A Hugó-villa egy igazi téli menedék
A Hugó-villától alig egy kőhajításnyira megnéztük a Kámori-rókalyukat is, amelynek „felfedezéséről” korábban született egy rövid cikkünk. Az izgalmas látványt nyújtó vulkanikus képződmény ezúttal is fotózásra csábított minket.
Kapcsolódó cikkek:
A SZARVASBŐGÉS ÉS EGY HARAMIA NYOMÁBAN
VÁRAK ÉS VULKÁNOK KÖZT FOTÓZTUK A SZELLEMVONATOT
Ha Mátra és vártúra, akkor első helyen kétségkívül Sirok áll.
Kékes – az ország legmagasabb pontja, amelynek meghódítása nagy kihívás minden bringás számára.
Van a Mátrában egy település, amelynek neve egybeforrt a kommunizmus áldozatainak emlékével.
