Hírek

Két évezred lombkoronás túlélői - I. rész

Az idők során a táj alapjaiban változott meg körülöttük, ők viszont átvészeltek mindent: vihart, tűzvészt, háborúkat, vízrendezést és erdőirtást. Legtöbbször csak a véletlennek köszönhető, hogy több száz év elteltével, még ma is itt vannak köztünk. Ezek a fák ma már olyan emlékművek, akik puszta létezésükkel figyelmeztetnek bennünket arra, vigyázzunk természeti értékeinkre. Most ötöt mutatunk be a legszebbek közül.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Ökotárs
Takács Gábor
Tóth Judit
Vágó Zotán
Boltresz Attila
2015. június 18.

Az idők során a táj alapjaiban változott meg körülöttük, ők viszont átvészeltek mindent: vihart, tűzvészt, háborúkat, vízrendezést és erdőirtást. Legtöbbször csak a véletlennek köszönhető, hogy több száz év elteltével, még ma is itt vannak köztünk. Ezek a fák ma már olyan emlékművek, akik puszta létezésükkel figyelmeztetnek bennünket arra, vigyázzunk természeti értékeinkre. Most ötöt mutatunk be a legszebbek közül.

1. Nagykőrösi Basafa

A Nagykőrös melletti erdő 31 méter magas, matuzsálemi korú kocsányos tölgyének korát 400-500 évre becsülik. Basafának vagy Pálfájának hívják a helyiek, bár azt mondják, az eredeti Basafa egy másik, ennél is idősebb fa volt, de azt évtizedekkel ezelőtt kivágták.

 

01(12).jpg

Fotó: Ökotárs, Az Év fája

 

A nagykőrösi erdőkből már a török időkben is százszámra vitték a fákat a budai várba, ahol salétromfőzéshez, sáncépítéshez, bőrcserzéshez is használták azokat. A Nagykőrös melletti erdők ma már csak töredékei az egykor voltaknak, s mára az ország pusztai tölgyeseinek utolsó hírmondói lettek, melyek ligetes facsoportjaikkal és a köztük elterülő homoki gyepekkel őrzik még az Alföld egykori erdős pusztáinak képét.

S hogy miért Basafa? Erre egy több változatban is fennmaradt mese ad magyarázatot. Az egyik szerint a budai pasa megbízottja adót behajtani érkezett Kőrösre, ahol nagyon megtetszett neki az egyik gazda gyönyörű lánya. El is határozta, hogy egy év múlva visszatér, és feleségül veszi. A lány nagyon megijedt, az apja pedig elhatározta: megakadályozza, hogy lánya háremhölgy legyen. Egy év múlva az öreg, koldusnak öltözve, kiült az út mellé. Mikor a török megérkezett, nagy jajveszékelésbe kezdett, és arra kérte, a közeli tölgyről hozza le a mankóját, amit egy legény feldobott a fa tetejére. A török felmászott a fára, ám az egyik ág letört alatta, ő pedig azonnal nyakát szegte. A törököt ott temették el a fa tövében, amit azóta Basafának hívnak.

 

2. Gödöllői vackor

Az ország egyik legidősebb és legterebélyesebb vadkörtefája a gödöllői Szent István Egyetem Botanikus Kertjében áll, legalább 280 éve. A fa sokat látott és nehéz időszakokat is átvészelt, de tavasszal még ma is virágözönbe borul, nyáron pedig gyümölcseivel kényezteti a madarakat és a rovarokat. A 20 méter magas óriást a legenda szerint gróf Grassalkovich Antal ültette, aki egy vadászat során egy sebzett vadkan elől egy vadkörtefán talált menedéket. Hálája jeléül állítólag elrendelte, hogy a birtokon ezer vadkörtefát ültessenek. Ezek közül ma már csak egyetlen hírmondó maradt, de a 20. század elején még hét hasonló korú fa élt.

 

02(10).jpg

Fotó: Takács Gábor


Állítólag az isaszegi csata után Kossuth Lajos ennek a fának a tövében fogalmazta meg a függetlenségi nyilatkozatot. A matuzsálem Erzsébet királyné szívének is kedves volt, minden évszakban szívesen időzött a fánál, és állítólag itt ismerkedett meg Andrássy Gyula gróffal is, ezért a gödöllőiek azóta is szerelmesek fájaként emlegetik. A gödöllői vackor 2013-ban az Év Fája lett itthon, majd egy év múlva második helyezést ért el az Év Európai Fája versenyen.

 

3. A budafoki Ősök Fája

Budafok a bor és a pezsgő városa, a főváros egyik legkevésbé ismert városrésze, amely ennek ellenére sok érdekességet rejt. Mészkőbe vájt pincerendszert, barlanglakásokat, a hazai bor- és pezsgőkultúra dicső múltjának és jelenének jelentős szereplőit, és egy nagy tiszteletnek örvendő fát is.
1739-40-ben pestisjárvány söpört végig az országon, amely az egykori Promontort, a mai Budafokot is érintette. A település leggazdagabb embere, a serfőzde-tulajdonos Knoll József fogadalmat tett: ha családja túléli a járványt, kápolnát építtet Péter és Pál apostolok tiszteletére. Bár ő és felesége nem élték túl a pestist, lányuk a járvány utáni évben felépítette a kápolnát, és annak kertjében temettette el szüleit.

 

03(7).jpg

Fotó: Tóth Judit


A kápolnát Budafok legszebb utcájában, a Péter-Pál utcában találjuk. Előtte egy gyönyörű mezei juhar, az Ősök Fája áll, és itt volt a település első temetője is. A fa történetéről szóló mese így ír az öreg juharról: „Érezte, az itt jártak kincset bíztak őrizetére. És ő szolgált: a mélyben lágyan fonta körbe a földbe rejtett nyugvókat, miközben felettük terebélyesedő lombkoronájával örök altatót suttogott.” A juhar már több mint 250 éves, és nagy tiszteletnek örvend a budafokiak körében. Minden év júniusában, a Péter-Pál-napok keretében, tiszteletük jeléül megkoszorúzzák a fa elé állított kopjafát.

 

4. Szőkedencsi öreg hárs

Ha valaki Budapest felől Nagykanizsa felé halad a 7-es úton, Somogy megyében, Marcali közelében, valahol a 183-as kilométernél egy hatalmas fát pillant meg egy domb tetején. A szőkedencsi öreg hárs igazi matuzsálem, már legalább 700 éve kémleli innen a tájat. Itt, a dombon volt egykor a régi Dencs is, de ma már a falut a forgalmas út túloldalán találjuk. Az öreg hárs azonban maradt itt a dombon, ahogy a falu temetője is.

 

04(4).jpg

Fotó: Vágó Zoltán

 

A kislevelű hárs korábban tölggyel, gyertyánnal alkotott erdőségeket az országban, ma már idős példányait is csak mutatóba láthatjuk. Ezt a fafajt mindig is kedvelték és használták az emberek, illatos virágaiból gyógyteát, jól megmunkálható fájából pedig épületdíszeket faragtak.
A szőkedencsi öreg hársat ma is nagy becsben tartják és lelkiismeretesen gondozzák, és ez a régi korokban is így volt, mert még a legszűkebb időkben sem használták fel tüzelőnek. A fa nemcsak szemtanúja, de a szó szoros értelmében őrzője is a múltnak, hisz a köré készített támfal építésekor, néhány éve egy Árpád-kori templom romjaira bukkantak.

5. Vajali szürke nyár


A Mór közelében álló fa tekintélyes méreteivel lenyűgözi az embert. 9,1 méteres törzskerületével a faj legnagyobb ismert példánya az országban, magassága 18 méter, kora 150 és 300 év között lehet. A fa közelében fekvő lakott települést Vajal-pusztának hívták, amely ma már Mór része, történetéről, ha tudna, az öreg nyár bizonyára sok érdekességet mesélne.

 

05(4).jpg

Fotó: Boltresz Attila


A szürke nyár a fehér és a rezgő nyár természetes kereszteződéséből létrejött hibrid faj, a hullámtértől a száraz homokig sokféle élőhelyen előfordul, de legjobban a jó vízellátású talajokat kedveli. A vajali szürke nyár nem egyedül állt itt, egykor fajtársai és füzek sokasága vette körül, az idők folyamán azonban, hol a szükség, hol a fokozódó földéhség miatt, egyre kevesebben lettek. A fa élőhelyét jelentő, a Vajal-forrás által táplált, vizenyős, ingoványos terület mérete mára egy hektárnál is kisebbre zsugorodott a művelt földek, szőlőskertek, gyümölcsösök, hétvégi házak gyűrűjében, épp ezért Mór önkormányzata a Móri-árok Természeti Öröksége Alapítvány kezdeményezésére helyi védettség alá vonta a területet.

A témáről bővebben a Turista Magazin 2015. februári számában olvashatsz.

Kapcsolódó cikkünk:

Szilárdság, erő, keménység

 

Cikkajánló