História

Középkori időutazás a Villányi-hegység lábánál

Magyarország ötödik legnagyobb vára, a siklósi, amolyan kötelező látnivaló. Én gyerekkoromban jártam itt utoljára, és az az igazság, hogy nem emlékeztem rá túl jól, így éppen ideje volt feleleveníteni az élményt. Nem csalódtam, a várban tényleg minden van, a kínzókamrától a középkori kiállításon keresztül a bormúzeumig.

Szöveg:
Hidvégi Brigi
Fotó:
Gulyás Attila
2020. január 18.

Magyarország ötödik legnagyobb vára, a siklósi, amolyan kötelező látnivaló. Én gyerekkoromban jártam itt utoljára, és az az igazság, hogy nem emlékeztem rá túl jól, így éppen ideje volt feleleveníteni az élményt. Nem csalódtam, a várban tényleg minden van, a kínzókamrától a középkori kiállításon keresztül a bormúzeumig.

Amikor látogatásunk elején megemlítem lelkes szakvezetőnknek, Magyar Lilla Diánának, hogy utoljára nagyjából 20 éve jártam a várban, mosolyogva rögtön leszögezi: azért azóta rengeteg minden változott itt. És valóban. Az épület külsejét például még fel tudom idézni, az akkor sárgásbarna falak most egységesen fehérek, mint a reneszánsz idején. A festést a legutóbbi átalakítás során ejtették meg 2010-ben és 2014-ben, és akkor alakították ki a bejárat közelében a modern látogatóközpont épületét is, ahol most a pénztár van. De ne szaladjunk ennyire előre, a vár története ugyanis egészen messzire, a 13. századig nyúlik vissza.

Siklos-kulso-var-FOTO-Gulyas-Attila

A vár alatti park szabadon látogatható

Fotó: Gulyás Attila


Két perc vártörténet

Az évszázadok alatt rengeteg minden történt az épület falai között, így lehetetlen vállalkozás lenne minden egyes részletre kitérni. A főbb eseményeket azonban érdemes ismerni, ha igazán élvezni szeretnénk a várlátogatást.

A Garai család felett például semmiképp sem siklanék el, hiszen amíg az övék volt a vár, 1395-től 1481-ig, azt az ország egyik legfontosabbjaként tartották számon, és hatalmas gazdagságot tükrözött.

Ebben az időben (1401-ben) tartották itt házi őrizetben Luxemburgi Zsigmondot, Magyarország királyát is. A Perényi család (1515–1543) szintén fontos szerepet játszott a siklósi vár életében. Ebben az időszakban jelentős átépítésen esett keresztül, a reneszánsz szellemében. Perényi Imre halála után özvegye, Kanizsai Dorottya lett a birtok irányítója. Ő volt az, aki jobbágyaival eltemettette a mohácsi csata áldozatait, és a nevét egész Európában ismerték.

Siklos-varudvar-FOTO-Gulyas-Attila

A várudvar

Fotó: Gulyás Attila

Az oszmán hódoltságot – azt a „röpke” 145 évet 1541-től 1686-ig – a vár viszonylag épségben megúszta. Elfoglalása többnapos ostrom, majd megegyezés után történt: a védők és a vár népe szabadon elvonulhatott. A törökök fegyvereket, lőszert és élelmiszereket tároltak az épületben, közigazgatási központ is volt, nagy változáson viszont nem esett át. 1728-ban a vár a Batthyány családhoz került, akik barokk stílusban építtették át. Batthyány Kázmér, aki 1849-ben az ország külügyminisztere is volt, ma a vár kápolnájában nyugszik. Hamvait egy siklósi pedagógus, Perics Péter közbenjárására 1987-ben hozták haza Párizsból, majd ünnepélyes keretek között itt temették el újra.

A siklósi vár utolsó birtokosai a Benyovszkyak voltak, 1873-tól 1944-ig. Gróf Benyovszky Móric (a híres világutazó ükunokája) fontos közéleti személyiség volt, a siklósiak pedig nagyon szerették. Ez már csak abból is kitűnik, hogy amikor végső nyugalomra helyezték – szintén a kápolnában – 1936-ban, a virág- és koszorúhalom szinte eltakarta a szentélyt. Neki köszönhető, hogy a vár 1929-ben műemlék lett, hiszen saját vagyonából újíttatta fel. 1944-ben a vár a Honvéd Kincstárhoz került. A terv az volt, hogy tiszti üdülővé alakítják, de a hadi helyzet ezt meghiúsította. Egy darabig üresen állt, majd 1956-ban felújították, ekkor múzeum, szálloda és étterem kapott helyet benne egészen a rendszerváltásig.

Siklos-var-vasosbol-FOTO-Gulyas-Attila

Az épületet mára félig körbenőtte a város

Fotó: Gulyás Attila

A 2010–11-es rekonstrukció során a kiállításokat is megújították. A vár azóta is folyamatosan újul és gyarapodik, a tervek pedig sosem fogynak el. Tervben van egy földbe süllyeszthető színpad kiépítése a várkertben, valamint egy, a Villányi borvidékhez kapcsolódó programhelyszín kialakítása is.

Egy amerikai író is tollhegyre tűzi Siklóst

Tartalmas vártúránkat a barbakán területére lépve kezdjük, ahol megtudjuk, hogy a körbástya már csak azért is különleges, mert innen látszik az a hely – a belső kapu és a nyugati szárny első emeleti ablakai között –, ahonnan 2014-ben egy falkutatás során szenzációs lelet került elő. A 15. századi Krisztus-faragványt teljes épségében emelték ki a falból, még a vért szimbolizáló piros festés is kivehető rajta. Bartos György művészettörténész, a falkutatás vezetője azt valószínűsíti, hogy a szobor a várkápolna egykori oltárához tartozott, s a törökök elől menekítették ki és építették be a homlokzat falába.

Siklos-rondela-FOTO-Gulyas-Attila

A bástya falán emléktáblákat is elhelyeztek: az oszmán hódoltság alóli felszabadulás, illetve a második világháborúban internálótáborban itt tartott hadifoglyok emlékére. Ezzel kapcsolatban hallhatunk egy érdekes sztorit is. Történt ugyanis, hogy 10 évvel ezelőtt egy kaliforniai úriember, Tyler Bridges kereste fel a siklósi Tourinformot, hogy szeretné meglátogatni a várat. A gond csak az volt, hogy akkoriban az épület éppen zárva tartott a felújítási munkálatok miatt, így kapásból elutasították volna a kérést, de aztán kiderült, hogy a férfi édesapja volt az első magyarországi, illetve az első siklósi várbéli amerikai hadifogoly, és erre már nem tudtak nemet mondani. Tyler a kápolnába lépve teljesen megrendült. Elmondta, hogy azóta elhunyt édesapja mesélte neki, itt imádkozott azért, hogy túlélje a háborút. A férfi egyébként író és újságíró, a történet pedig szerepelni fog a hamarosan megjelenő könyvében is, amelyben nemcsak a vár, de maga Siklós is felbukkan, egy teljesen újszerű perspektívából.

Csak a földön fekhettek a bebörtönzött jobbágyok

A kiállítások sorát a vár legrégebbi részében kezdtük, amelyet az 1200-as évek második felében húztak fel. Később ez jobbágybörtönként funkcionált, amelynek hangulatát ma is sikerrel idézik meg odabent. A szűk, fénytelen helyiségekben se fekvő-, se ülőalkalmatosság nem volt, fűtésről nem is beszélve, ellenben egyszerre húszan-harmincan is összezsúfolódtak, szökni pedig nem lehetett, hiszen a cellákon kívül őrök álltak, és az apró ablakokra több sorban is rácsokat helyeztek. Egy szinttel feljebb, a nemesi börtöncellák már egy fokkal komfortosabbak és világosabbak voltak, jobban szellőztek, a foglyoknak pedig ágy, szék, asztal állt a rendelkezésükre, és papírt, tollat is kaptak, nem utolsósorban pedig vaskályhával fűtöttek nekik.

Siklos-var-borton-FOTO-Gulyas-Attila

A kínzókamra-kiállítás azon kevesek egyike volt, ami még gyerekkoromból is rémlett. Mint megtudom, nem véletlenül, hiszen – bár szinte minden más megváltozott – ez a legrégebbi állandó tárlat.

Érdekesség, hogy valójában nincs rá bizonyíték, hogy a várban valaha is volt kínzókamra, a mostani kiállítás is az egykori kovácsműhelyben kapott helyet.

A második világháború utáni első nagy felújítás során azonban úgy gondolták, enélkül nem igazi vár a vár, és az atmoszféra is adta magát. Válogatott középkori és kora újkori megszégyenítési és vallatási módszerekkel ismerkedhetünk meg a kalodától kezdve a malacpofát formázó szégyenálarcon át a nyújtólétráig.

Skype-on lehet elérni az utolsó tulajdonos fiát

A vár leggyönyörűbb része a kápolna, amely egészen fényes, köszönhetően a hatalmas és finom, világos színezetű ablaküvegeknek. A 15. században épült, így legnagyobbrészt gótikus, de már reneszánsz elemekkel kiegészítve. A szakértők úgy tartják, ilyen szép, épségben megmaradt függönyíves ablakokat Magyarországon csak itt lehet látni, de az 1400-as évekbeli freskómaradványok is megérnek egy misét. A már emlegetett Krisztus-faragványt az oltár előtt csodálhatjuk meg.

Siklos-varkapolna-FOTO-Gulyas-Attilaq

A kápolnában egyébként koncerteket, sőt esküvőket is tartanak, ráadásul két évvel ezelőtt az utolsó vártulajdonos, gróf Benyovszky Móric dédunokája itt házasodott össze a menyasszonyával. Alex egyébként már Amerikában született, a felesége orosz, és Írországban élnek, mégis ide jöttek egybekelni.

Siklos-varkapolna-szentely-FOTO-Gulyas-Attila

A szertartáson részt vett a vőlegény nagypapája, aki 10 éves koráig itt nevelkedett a várban. A 90 éves Pali bácsi jó egészségnek örvend, a memóriája kitűnő, és az ott dolgozóknak még privát tárlatvezetést is tartott, amikor elmesélte, mi hogyan nézett ki a falak között az ő idejében. Búcsúzóul azt mondta, ha kérdésük van a vár történetével kapcsolatban, nyugodtan keressék őt Skype-on.

Páncélban nehéz volt pisiszünetet tartani

Az egyik legérdekesebb a várban kétségkívül a középkori fegyvertörténeti kiállítás, ahol a Luxemburgi Zsigmondhoz köthető Sárkány Lovagrend ceremoniális kardjának egyetlen magyarországi hiteles másolata és a csatakalapács mellett érdemes a ruhákat is megfigyelni. A bábuk ugyanis nem jelmezbe, hanem viseletbe vannak öltöztetve, a különbség pedig az, hogy ez utóbbi korabeli ábrázolás alapján, kézi festéssel és varrással, korhű anyagból készült. Magyar Lilla elmondja, hogy tárlatvezetések alkalmával ő is viseletbe bújik, és úgy vezeti körbe a látogatókat, ugyanis nagyon fontos, hogy az érdeklődők hiteles képet kapjanak a középkorról.

Siklos-pancel-kiallitas-2-FOTO-Gulyas-Attila

Variációk páncélokra

Fotó: Gulyás Attila

„Ez az egyik kedvenc részem, mert itt szoktam lerombolni a tévhiteket a látogatókban” – mondja Lilla a páncélok mellé érve, aztán ki is tér arra, mennyi hiteltelen vagy pontatlan információt lehet összeszedni az amerikai filmekből. Kezdve azzal, hogy sokaknak a 35-40 kilós vértről egyből az ugrik be, mégis hogyan lehet ebben mozogni – pedig lehet. Mivel a páncélok méretre készültek, így az együtt mozgott a testtel és kevéssé akadályozta az illetőt a szabad mozgásban. Alá gambezont, vagyis egyfajta párnázott fegyverkabátot vettek, amely (nyilván egy bizonyos fokig) felfogta az ütések erejét. A páncél súlya eloszlik a testen, és azt se felejtsük el, hogy a férfiak már egészen fiatal koruktól edzettek.

Az is tény, hogy ezt senki nem tudta volna egyedül magára ölteni, többek között erre kellettek az apródok, és így nagyjából fél óra alatt teljes harci díszbe öltözhetett az ember. Ebből következik, hogy amennyiben csata során hívta őt a természet, általában nem ért rá egy alsó hangon egyórás vécészünetre, így egyszerűen elengedte magát, úgy, ahogy volt.

A vívás olyan, mint a sakk – tudjuk meg. Egy-két lépéssel a másik előtt kell járni fejben, így ugyanolyan erőteljes szellemi munkát igényelt az illetőtől, mint fizikait, a pillanat törtrésze alatt kellett átlátni, mit akar az ellenfél, és azonnal reagálni rá. Így valójában egy-egy összecsapás szemmel szinte követhetetlen volt, és nem is tartott sokáig, nem úgy, mint a filmekben, amikor hosszú perceken keresztül vívnak egymással a küzdő felek. A cél nem az volt, hogy addig szurkálják a másikat, amíg az holtan összerogy, inkább arra törekedtek, hogy minél hamarabb minél komolyabb sérülést okozzanak, amelybe az ellenfél legfeljebb majd később belehal.

Siklos-pancel-kiallitas-3-FOTO-Gulyas-Attila
Fotó: Gulyás Attila

A lovak vértjével kapcsolatban szintén általános az a tévhit, miszerint szegény párának nem elég, hogy a felpáncélozott katonát el kellett bírnia, de még a sajátját is cipelte, és ez biztosan megerőltető volt számára. Valójában a lónak ez nem okozott gondot, és az amúgy is nagy teherbírású állat, a robusztus, izmos „csatamén”, amelyet kifejezetten harcra tenyésztettek, képeztek, szintén direkt rászabott, észszerűen felépített harci viseletet kapott. Egyébként megtanították harapni, rúgni és szúrni a homlokát fedő páncélból meredező tüskével, úgyhogy nem volt kellemes találkozni vele a csatamezőn.

Siklos-pancel-kiallitas-FOTO-Gulyas-Attila

A lovasság bemutatása is külön fejezetet kapott

Fotó: Gulyás Attila

Attila, a fotósunk, egy percig sem tétovázik, amikor kiderül, hogy egy láncinget, egy mellvértet és egy sisakot fel is lehet próbálni. Egyébként szuperül áll neki. Azt mondja, teljesen kényelmes az öltözet, csak a fényképezőgépet érzi egyszerre pillekönnyűnek a kezében.

Még nem ér véget a látnivalók sora

Bár azt hinnénk, hogy a javán már túl vagyunk, a siklósi vár még ennél is sokkal több érdekességet tartogat. A déli szárny második emeletén most I. és II. világháborús kiállítást találunk, egy-egy tárlatot berendeztek a siklósi szerb és horvát kisebbség tiszteletére, emellett az északi szárnyban panorámaterasz, határőr-kiállítás és középkori játszóház, a keleti szárnyban időszaki kortárs képzőművészeti kiállítás, valamint a déli szárnyban reneszánsz bútorkiállítás és bormúzeum is van.

Tehetünk egy romantikus sétát a rózsakertben, és meg lehet nézni Kanizsai Dorottya Magyarországon egyedülállónak tartott imafülkéjét is, amelyet 2010-ben találtak meg.

Jelen pillanatban ez az egyetlen épített emlék, amely hozzá köthető a siklósi várban.

Siklos-Tenkes-kapitany-filmmuzeum-FOTO-Gulyas-Attila

A „Tenkes kapitánya” szoba

Fotó: Gulyás Attila

Persze „A Tenkes kapitánya”-emlékszoba sem hiányozhat a sorból, ahol a bábukra a filmben viselt ruhákat adták. Az 1963-ban itt forgatott, nagy sikerű filmsorozattal kapcsolatban szinte minden helyinek van egy kedves története, hiszen akkoriban mindenki, aki élt és mozgott Siklóson, az statisztaként szerepelt a filmben. Szakvezetőnk elmeséli, hogy számára az egyik legmeghatóbb találkozás „Eke Mátéval” és „Buga Jakabbal” 2000-ben történt. A Dolce Hegedűegyüttest – amelynek 24 éve tagja – kérték fel, hogy játsszon azon a ceremónián, amelyen a színművészek átvették a Siklós Város Díszpolgára kitüntetést. „Tudni, hogy valami olyat adtunk ezeknek a fantasztikus embereknek, amire később is meleg szívvel, meghatottan emlékeztek vissza, örök élmény marad.

Siklósi vár

7800 Siklós, Vajda János tér 8.

Tel.: +36-20/616-7575

Honlap: siklosivar.hu

Árak

Felnőtteknek 1900 Ft/fő

Diákoknak, nyugdíjasoknak 1000 Ft/fő

Gyermekeknek (6–10 éves korig) 700 Ft/fő

A vár aktuális nyitvatartásáért kattints ide.


A cikk a Turista Magazin 2019. márciusi számában jelent meg. Korábbi számainkat ide kattintva tudod megrendelni, előfizetni pedig itt tudsz ránk.



Cikkajánló