Legendák nyomán a Pécs feletti hegyekben

Október második felében volt egy fél napon Pécsen, ami pont elég volt egy rövid túrához a város közelében. A Misina-tetőt mindenképpen bele akartam venni a túrába, és szerettem volna olyan helyeket is megnézni, ahol korábban még nem jártam.

Dömör király és a mecseki törpék

Reggel érkeztem Pécsre, és a vasútállomástól egyenesen felbuszoztam a Dömörkapuhoz, túrám kiindulópontjára. Dömörkapuból ugye van egy másik is, pár száz kilométerrel északabbra, a Visegrádi-hegységben. Az oszmán-török eredetű „dömör” szó megerősített szorost jelent. A Visegrádi-hegységben ez meg is van, itt azonban nem nagyon értettem, honnan jön az elnevezés.

Némi kutakodás után aztán kiderül, hogy a magyarázatot egy helyi mondában kell keresni, amelynek egyik főszereplője Dömör, a törpekirály, aki a sziklákban lakott.

A kapun senki idegen nem léphetett be, csak egy pásztorfiú, aki szépen szóló sípjával sokszor megörvendeztette a törpéket. Hálájuk jeléül nekiadták a palota falában lévő gyógyító követ, amivel a fiú meggyógyíthatta beteg kedvesét.

Ez a mese és még más pécsi legendák is megelevenednek Dömörkapunál, az egykori vidámpark helyén létrehozott Meseerdő tematikus parkban. A pécsi vidámpark 1961-ben nyílt meg a Mecsekben, amit jórészt társadalmi munkában építettek meg a város lakói, és 2011-ig működött. Az 1962 óta üzemelő kisvasút azonban még most is megvan. Az Állatkert és a Dömörkapu között, 570 méteres szakaszon jár ide-oda.

Pécs ikonikus hintája és egy gigantikus tájseb

Természetesen, ha már itt voltam, kisétáltam a közeli Flóra-pihenőhöz is. A kilátót 1896-ban építette Hamerli József egy korábbi menedékház helyén, és édesanyja tiszteletére nevezte el Flóra-pihenőnek. A kilátó közelében találjuk azt a rejtélyes hintát, amiről nem lehet tudni, hogy ki tette fel, de mára Pécs ikonikus hintája lett.

Ahogy körbenéztem, az alattunk tátongó hatalmas tájsebről nem tudtam levenni a szemem. A szomszédos település is eltörpült mellette. A Gyükés és Pécsbánya között, vagyis még Pécs belterületén található Karolina-külfejtés területén 1975-ben kezdték meg a jura korú fekete kőszén kitermelését.

A 120 hektáros, eredetileg 80 méter mély tájseb alján korábban egy tó is volt, de a vizet már kiszivattyúzták, és jó pár éve folyik a terület rekultivációja. A külfejtés helyén 9,6 millió köbméternyi követ és félmillió köbméter termőföldet töltenek vissza a területre, ahol a tervek szerint rendezett, gyepesített, erdősített területet alakítanak ki.

Amíg ott nézelődtem, addig is jó pár teherautó megfordult a bányában, apró kis játékautónak tűntek az óriási mélyedésben, az általuk hozott föld pedig alig észrevehető mennyiségnek a hatalmas mesterséges kráterben. Innen nézve sziszifuszi munkának tűnt az egész, el sem tudom képzelni, hogy mikorra fogják ezt a hatalmas lyukat betemetni.

A Lámpás-völgy meséje

Visszasétáltam Dömörkapuhoz, de a szénbányászat tematika velem maradt, ugyanis a Lámpás-völgy felé mentem tovább. Kezdetben fiatalos erdőben ereszkedtem, majd egy sokkal szebb öreg bükkösbe értem le. Itt már megszaporodtak a mecseki szénbányászatra utaló táblák. Itt halad a Mecseki bányász emlékút, és a közelben nyílt a Felső- és az Északi-táró, és egy bozótosban nagy nehezen a Gyula-akna emlékkövére is ráakadtam.

Maga a Lámpás-völgy is a szénbányászatról kapta a nevét, itt kezdték fejteni ugyanis a kiváló minőségű feketekőszenet a 18. században. A kőszén felfedezése persze elég titokzatos dolognak számított, és ezzel kapcsolatban is született egy mese.

A történet egy szegény favágóról szól, aki elindult a völgybe kincset keresni. Annak létezéséről a környékbeli öregektől hallott, akik ezt arra alapozták, hogy gyakran lehetett látni, ahogy kékes lángok csapnak fel a földből. A fiú elindult, ráesteledett, így hát gallyakból tüzet rakott. Hogy a lángokat megóvja, kövekkel rakta körbe a tüzet.

Másnap arany helyett ezekből a fekete kövekből vitt haza, otthon pedig rájöttek, hogy ezek a kövek jobban melegítenek, mint a fa. A legény ezután rendszeresen kijárt a völgybe, hogy köveket gyűjtsön, idővel egyre többen csatlakoztak hozzá. A bányászok lámpáinak imbolygó fényét a hegytetőről is jól lehetett látni, ezért is nevezték el a helyet Lámpás-völgynek.

A rablólovag vára

A völgy végén megpihentem egy kicsit a Kantavári-forrásnál, ahol egy pihenőhelyet alakítottak ki, padokkal, tűzrakó hellyel, esőbeállóval. Innen nem messze található maga Kantavár, vagyis annak romja.

Kantavár nevét írásos emlékek nem említik, a feltárások alapján azt feltételezik, hogy a 13. században épülhetett a kis vár, ami egy jól védhető kúp alakú csúcson helyezkedik el. Nem is egyszerű feljutni a tetejére, és lejutni arról. A várból mára csak néhány falmaradvány maradt.

Volt olyan elképzelés, miszerint a pécsi kántor kanonok lakhelye volt a 15. században, innen is a neve Kántor-, Kantavár. Más vélemények szerint a Kanta inkább a birtokos család neve lehet, mert a 16. századból ismert több Kantha családnevű ember.

A vár eredetével kapcsolatban természetesen egy helyi monda is született, e szerint a rablólovag Kanta vára állt itt, aki kincseit itt rejtette el. A történet szerint Kanta betyárok között nevelkedett, és édesanyjáról csak egyetlen emléke volt, egy medál, anyja arcképével. Egyszer találkozott egy szép lánnyal, akit szeretett volna feleségül venni, a lánynak viszont volt már egy szerelme, és őt siratta naphosszat. Egyszer egy lovag érkezett az erdőbe, aki szerelmét kereste. Kanta felismerte benne a lány vőlegényét, ezért megölette őt. A nyakában talált egy medált, ami ugyanolyan volt, mint az övé, ekkor jött rá, hogy saját fivérét ölette meg. A lány is követte szerelmét a halálba, Kanta pedig megbánva bűneit, kincseit a népnek adta, és remeteként visszavonulva gondozta kettejük sírját a vár alatt élete végéig.

Körpanoráma a város felett

Már csak túrám utolsó állomása volt hátra, a Misina-tető és a tetején álló tévétorony. Kantavártól visszatértem a Kantavári-források feletti elágazáshoz, ahonnan a S●, majd a S+ és a S▲ jeleket követve hamarosan el is értem az ország második legmagasabb kilátóját.

Az 535 méter magas Misina tetején álló pécsi tévétorony 197 méter magas. A torony eredetileg 191 méteres volt, de 1995-ben antennát cseréltek rajta, aminek köszönhetően az építmény 6 méterrel magasabb lett.

A mostani torony helyén az 1960-as évekig a Kiss József-kilátó állt. Az 1908-ban épült kilátó a Mecsek Egyesület főtitkáráról, több Mecsek-könyv szerzőjéről kapta a nevét. A kilátót a 60-as évek végén bontották le a tévétorony építése miatt. A kilátó Zsolnay Miklós által készített dísztábláját ma is láthatjuk a tv-toronyban.

A tévétornyot 1973. április 4-én adtak át. Tetejére 459 lépcsőfok vezet fel, de persze a torony tetejébe sokkal kényelmesebben, egy gyorslifttel is fel lehet jutni.

72 méteres magasságban egy üvegfalú presszót találunk, a 77 méteres magasságban található nyitott, és meglehetősen szeles kilátóteraszról pedig gyönyörű panoráma tárul a szemünk elé. Előttünk Pécs és a Mecsek dombjai, hegyei, kicsit távolabb a Villányi-hegységet és a horvát Papuk-hegységet is látjuk.

2023-ban nyitották meg a Misina-Tetőpont Családi és Mozgástér elnevezésű helyet a torony mellett. Sajnos, hétfőn épp zárva vannak, így nem tudtam bent körülnézni, de a szomszédos kávézó ezen a napon is nyitva volt. Az épület mellett játszóteret és kültéri edzőtermet alakítottak ki, és van egy lombkoronastég is. Ez utóbbi tulajdonképpen egy fák közé benyúló hosszú terasz, ahol a közeli fák lombjaira és a városra is rálátunk.

Akinek van ideje és kedve, innen gyalog is lesétálhat a Dömörkapuhoz, vagy akár a városba is, kényelmesebb opcióként pedig ott az óránként közlekedő 35-ös busz, ami a belvároson át egészen a Főpályaudvarig visz.