Kéktúra

Szemlélet és útmutatás - 31 éve nincs köztünk Rockenbauer Pál

A hazai televíziós ismeretterjesztés és természetfilmezés kiemelkedő alakja munkásságával napjainkban talán még nagyobb hatással van a hazai természetjárásra, mint életében.

Szerző:
Lánczi Péter
Fotó:
MTI / Kozák Albert
MTV
Dabis Balász Silvius
2018. november 27.

A hazai televíziós ismeretterjesztés és természetfilmezés kiemelkedő alakja munkásságával napjainkban talán még nagyobb hatással van a hazai természetjárásra, mint életében.

Ma a televíziós ismeretterjesztés már fogalmaiban is teljesen mást jelent, mint harmincegy évvel ezelőtt. Nemcsak a mondanivaló minősége és közlésének sebessége változott meg a technikai eszközöknek köszönhetően, de talán a műfaj célja is. Mostanában villózó, színes képsorokkal kápráztatják el a nézőket, és a képernyőn keresztül egy szemvillanás alatt repítenek el a világ bármely csodájához, csupán a szenzációs látvány kedvéért. Talán ez a kapkodásba átcsapó felgyorsulás áll annak a hátterében, hogy Rockenbauer Pál munkássága, szellemisége és üzenete ma még értékesebb, mint bármikor, főleg azok számára, akik a dolgokat felfedezni, megismerni és megélni szeretik.

 

Fotó: MTI / Kozák Albert
Fotó: MTI / Kozák Albert

 

Hazánkban nincs olyan természetjáró, aki ne tudná, ki volt Rockenbauer Pál, vagy ne ismerné az általa rendezett Másfélmillió lépés Magyarországon című országjáró sorozatot. A film szimbolikussá vált főcímdalát („Indulj el egy úton, én is egy másikon...”) hallva azoknak az embereknek is beugrik az a bizonyos keréktoló vándorcsapat, akik különösebben nem érdeklődnek a természet vagy az ismeretterjesztő műsorok iránt. Kétségtelenül ez volt Rockenbauer és csapatának a legismertebb és legnagyobb hatású filmje, amely 14 részen keresztül mutatta be Magyarország tájait és a benne élő embereket, és amely a turistavénájú nézőkön kívül is bőven toborzott magának lelkes közönséget. De ne rohanjunk ennyire előre. Ha Rockenbauer munkásságában időrendben haladunk, sokkal jobban kibontakozik előttünk annak a nagy hatással bíró embernek a jelleme, aki nemcsak a hazai ismeretterjesztő filmezésben hagyott nyomot, hanem barátai, kollégái és tisztelői szívében is, akik a ma napig csak Paliként emlegetik.

 

Fotó: MTI
Fotó: MTI

 

Ha Rockenbauer Pál korábban élt volna, nevét ma bizonyosan a nagy felfedezőké között tartanánk számon. Életét és személyiségét már gyerekkora óta a természet iránti kíváncsiság és a világjárás csillapíthatatlan vágya jellemezte. Aki a 20. századi Magyarországon ilyen álmokat akart megvalósítani, annak több nehézséggel is szembe kellett néznie. Rockenbauer ezeket műveltséggel, olvasottsággal, kitartással és nem utolsósorban kiváló kapcsolatteremtő képességgel hidalta át, ami lehetővé tette számára, hogy 1956-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának földrajz-biológia-kémia szakáról egyből az újonnan alakuló Magyar Televízióhoz kerüljön, ahol az ismeretterjesztő műsorain keresztül később lehetősége nyílott útitervei megvalósítására.

 

Fotó: MTV
Fotó: MTV

 

Első és egyetlen munkahelyén már a kezdetekkor felismerte a televízióban rejlő lehetőségeket. Az általa szerkesztett műsorokban elhivatottan és kiváló érzékkel szólaltatta meg egy-egy téma szakértőit. A komoly szakmai háttérrel és kreativitásával rendelkező szerkesztő elsődleges célja a szemléltetés, a tudásismeret átadása volt. Műsorai kezdetben az ifjúsághoz szóltak, de a későbbiekben is a tudományok fantasztikus és a természet varázslatos világába engedtek betekintést, ami az 50-es évek végén és a 60-as években még nem mindennapi dolognak számított a hazai televíziózásban.

 

Nagyobb filmjei


1965-ben elérkezett a lehetőség, hogy Rockenbauer Pál a Földközi-tenger keleti medencéjét bebarangolva elkészíthesse az első magyar expedíciós filmsorozatot, amelyet a nézők a Levante vizén címen ismerhettek meg. A Székesfehérvár nevű magyar Duna-tengerjáró kereskedelmi hajó fedélzetén töltött közel három hónapos utazást a film rendezője jóformán egymaga szervezte meg, élményeiről és a forgatócsoport munkájáról pedig könyvet is írt Szívességből a mediterránban címmel.

 

A következő hajóút 1968-ban már sokkal távolabbi vizekre vezetett. A közel öt hónapig tartó forgatással Rockenbauer egyik álma vált valóra azzal, hogy eljuthatott az Antarktiszra, és filmet is készíthetett a déli kontinensről, amelynek messzi és végtelen világáról addigra már olvasmányain keresztül szinte mindent tudott. A stáb egy szovjet kutatóhajó fedélzetén kalauzolta el a magyar tévénézőket a Déli-sark addig még számukra ismeretlen és fagyos világába, bepillantást engedve több antarktiszi kutatóállomás mindennapjaiba. Repülővel pedig a kontinens belsejében található Vosztok állomásra is eljutottak. A film operatőre Szabados Tamás volt, aki a későbbiekben gyakorlatilag állandó tagjává vált a Rockenbauer Pál által készített produkcióknak. Rockenbauer erről az utazásról is írt könyvet Csipetnyi Antarktisz címmel.

 

A 70-es évek elején Rockenbauer Pál szerkesztőként, rendezőként, forgatókönyvíróként is részt vett a magyarországi kisvasutakról szóló dokumentumfilm-sorozat elkészítésében. A film az utolsó pillanatokban örökítette meg a gazdaságtalanságuk miatt lezárásra ítélt kisvasutakat, az azokhoz kötődő embereket és történeteiket.

 

A következő nagy sikerű alkotás a 73-ban képernyőre került, mindössze 6 ezer dollárból forgatott, Napsugár nyomában című, 13 részes világjáró sorozat volt, amely annak ellenére is nemzetközi elismerést vívott ki magának, hogy a film képminősége a nyersanyagokból kifolyólag rosszabb lett a várnál, ami Rockenbauernek nagy csalódást okozott. A kis létszámú forgatócsoport eljutott Ausztráliába, Észak- és Dél-Amerikába, Óceániába és többek között az Antarktiszra is, a Föld ökológiai sokszínűségét pedig rendkívül hűen mutatták be.

 

1976-ban nagy lelkesedéssel és elszántsággal készült a következő útjára. Állóképességét sziklamászással, téglával megrakott hátizsák cipelésével, kerékpározással fejlesztette, hogy képes legyen megmászni Afrika legmagasabb pontját, a Kilimandzsárót. Az 5895 méter magas hegyet az expedíció tagjai nem a szokványos turistaúton, hanem a komoly sportteljesítményt jelentő nehezebb oldalon mászták meg. Kalandjukról filmet is készítettek, amely Jöjj, nézd a Kilimandzsárót! címen vált ismertté.

 

Fotó: MTV
Fotó: MTV

 

A Magyar Televízióban 1978 áprilisában alakult meg az első természetfilmezéssel foglalkozó műhely, amelynek Rockenbauer is alapító tagja volt, sőt, egy ideig a szerkesztőségvezetői posztot is ő látta el. Közvetlenül a Natura szerkesztőségének megalakulás után - más műsorok mellett - megkezdődött a kéktúrafilm előkészülete. A Magyarországot bemutató sorozat megvalósításáról sokáig folyt a vita Rockenbauerrel, aki az Országos Kéktúra mintegy 1100 km-es távját egyhuzamban végigjárva, nem pedig évszakos bontásban szerette volna bemutatni.

 

Végül az utóbbi tematika valósult meg, s talán ennek is köszönhető a „Másfél millió lépés” varázsa, ami a mai napig generációkat csábít vándortúrázásra.

 

Fotó: MTV
Fotó: MTV

 

Rockenbauer Pál és Sáfrány József előzetesen 78-ban bejárták a forgatási helyszíneket, és ebből az útból született meg a film forgatókönyve. Az előkészületek során helytörténészekkel, lokálpatriótákkal, tudósokkal, természetjáró egyesületekkel vették fel a kapcsolatot, akik elmaradhatatlan szereplői voltak a táj és a helyi emberek hiteles bemutatásának. A csapat végül 1979. július 31-én vágott neki az Országos Kéktúrának, amelyet a Nagy-Milictől 76 napon át tartó vándorlással jártak végig az Írott-kő alatt található Szent Vid-hegyig.

 

A forgatócsoportnak a táv megtétele mellett a nehezen beszerezhető és gyakran silány minőségű turistakellékekkel (sátor, hálózsák, kempingfőző), valamint a filmezés súlyos felszerelésének cipelésével is meg kellett birkóznia. Ráadásul a hazai természetjárás akkori körülményei messze nem tették elérhetővé azt a komfortot, amelyet egy mai turista már alapvetőnek tart. A szálláslehetőségek szűkös voltát a csapat sátrazással és nomád körülményekkel hidalta át, ezzel talán még hitelesebbé téve a vándorfilm és Rockenbauer személyes üzenetét: induljatok el, fedezzétek fel a természetet, ismerjétek meg Magyarországot!

 

Fotó: MTV
Fotó: MTV

 

Közel kétéves utómunka után a tévénézők 1981 májusában láthatták a Másfélmillió lépés Magyarországon első epizódját. A 14 részes sorozat máig tartó sikere több mindenben rejlik. Túl azon, hogy egy kiváló rendező és összeszokott stábja alaposan és jó érzékkel mutatja be hazánk tájait és látnivalóit, a néző úgy érezhette magát - és érezheti ma is -, hogy együtt baktat a csapattal a kék ösvényen, és részese annak az atmoszférának, amelyet Rockenbauer személyes varázsa teremtett meg.

 

Ez a varázs az egyszerűségében rejlett, amelyet nemcsak a filmben kamatoztatott, hanem emberi kapcsolataiban is. Őszinteségével, nyíltságával ugyanúgy tudott közeledni a mesterségét szemléltető paraszt bácsihoz, mint a terepet bemutató geológushoz vagy botanikushoz. Rockenbauerben mindenki partnerre találhatott, mert rendkívüli módon tisztelte az emberi értékeket és a tudást. Talán e képernyőn keresztül is átható tulajdonságának köszönhető, hogy olyan emberek is a szívükbe zárták, akik személyesen nem, csak filmjeiben ismerhették meg.

 

Fotó: MTV
Fotó: MTV

 

A Másfélmillió lépés Magyarországon a természetjárás - és kimondottan a kéktúra - népszerűsítése mellett komoly szociológiai dokumentum is egyben. Azzal, hogy a stáb az országot átszelve rögzítette a 70-es évek végi Magyarországot, olyan felbecsülhetetlen néprajzi kincset hoztak létre, amely idővel csak még értékesebbé válik. Utolsó pillanatban kapták lencsevégre a klasszikus vidéki életformát, az eltűnő falusi közösségeket, illetve szólaltattak meg kihaló mesterségeket űző embereket. Mindemellett a film bemutatja az egyre iparosodó és városiasodó világ előnyeit és hátrányait is, természetesen az 1979-es Magyarország szemüvegén keresztül.

 

És még egymillió lépés


A sikeres kéktúrafilm hét évvel később, 1986-ban folytatódott. Ezúttal a stáb Velemből vágott neki a délnyugati országrész bejárásának, hogy a már bevált tematika elvét követve ezt a vidéket is bemutassák a közönségnek. Az És még egymillió lépés című filmnek külön célja is volt, mégpedig a Velemtől Kaposvárig tartó, hiányzó útszakasz kijelölése, amely ma összeköti a Dél-dunántúli Kéktúrát az Országos Kéktúrával. A Szekszárdig tartó vándorlást a stáb később, a 90-es évek elején az Alföldön keresztül folytatta, hogy bezárják a kék sávval jelzett kört. Sajnos ebben az utazásban Rockenbauer már nem vehetett részt.

 

Fotó: MTV
Fotó: MTV

 

Viszont a két kéktúrafilm között is születtek alkotások: 1982-ben Rockenbauer saját sportolói ambíciójától is vezérelve készítette el a Kecskeméttől a Pamírig című, a hegymászás világát bemutató filmjét. A cél a Szovjetunió legmagasabb pontjának, a 7495 méter magas Kommunizmus-csúcs (ma Iszmoilí Szomoní-csúcs) meghódítása volt, amelynél magasabb hegyen akkoriban még magyar hegymászó nem járt. A korábban a Tátra, a Kilimandzsáró és az Alpok hegyein edződött Rockenbauer nem volt kimondott hegymászó, de erre a kihívásra is komolyan készült, amit ezúttal kamerák is rögzítettek. A hegymászó stáb tagjait két héten keresztül terhelték és vizsgálták laboratóriumi körülmények között a kecskeméti repülőorvosi intézetben, hogy felkészítsék őket az extrém körülményekre. A csapatból végül hárman értek fel a csúcsra. Rockenbauernek nem voltak egészségügyi problémái, de 6400 méteres magasságban már nagyon lelassult, ezért visszafordult. „A hegymászás és a filmezés is csapatjáték. Nem húzhattam vissza a gyorsabb többieket. 6400 méter. Ennyi.” - magyarázta az így is elismerést érdemlő teljesítményt.

 

De nem csupán a hegyeket és hazánk eldugott tájait szerette bebarangolni a nemzetközileg is elismert filmes világjáró. 1982-ben Közép-Amerikában forgatott filmet Magyar búvárok kubai vizeken címmel. Mivel Rockenbauernek semmiféle tapasztalata nem volt a búvárkodást illetően, edzéseket vett, továbbá a sportuszodában gyakorolta a merüléseket. Kollégái szerint Pali annak ellenére is kíváncsian tanulmányozta a tengereket, hogy számára talán a víz alatti világ idegen maradt.

 

Fotó: MTV
Fotó: MTV

 

Számos munkája közül mi most csak pár filmjét soroltunk fel, hogy valamennyire megpróbáljuk szemléltetni termékeny és változatos munkásságát, amely bizonyára sokkal gazdagabb lett volna, ha csak rajta múlik. Fáradhatatlan ember volt, tele megvalósításra váró ötletekkel, köztük olyan tervekkel, mint a kéktúra mintájára épülő bringa- vagy vízi körtúra. Több könyvet és cikket is írt. Ismeretterjesztő rádióműsorokat készített, előadásokat tartott. Mindig buzgott benne a közlésvágy, amellyel értéket és valami fontosat akart átadni. Azok a dolgok, amelyekről mesélt, mindig szeretettel és tudással voltak átitatva, amitől nemcsak a mondanivalója vált hitelessé, de a téma iránti lelkesedése hallgatóságát is magával ragadta.

 

Elpazarolt tehetség


Nyughatatlan ambíciójával nehezen boldogult a televízió világában. A bürokrácia, a műsorokra kapott szerény költségvetés és a mellőzöttség, valamint a szórakoztató és politikai műsorok sokkal erősebb lobbija szüntelenül gátat emelt elképzelései elé. Akkoriban a tévé csak egy csatornán sugárzott adást, és ezért a kevés műsoridőért és a forgatásra szánt nyersanyagért folyt a küzdelem. Rockenbauert és stábját gyakran csodabogaraknak nézték, amiért nomád körülmények között kint aludtak a szabad ég alatt, amiért jóformán szerelemből forgatták a filmjeiket.

 

Fotó: MTV
Fotó: MTV

 

Saját maguk által beszerzett vagy gyártott kellékekkel és minimális költségvetéssel olyan színvonalú produkciót valósítottak meg, amelyért külföldön előbb kaptak elismerést, mint itthon. Bátran kijelenthetjük: a Magyar Televízió egyszerűen elpazarolta Rockenbauer Pál tehetségét, akit a nyomasztó mellőzöttség gyakorlatilag egész életén át végigkísért. Nagyságát mutatja, hogy a nehézségek ellenére is maradandót tudott alkotni a természetfilmezésben és a hazai természetjárás népszerűsítésében, aminek hatásai napjainkban is érzékelhetők.

 

A mai kéktúra nem lenne az, ami, és nem örvendene ma akkora népszerűségnek, ha nincs Rockenbauer és „Másfél millió lépés”. Ennek az elévülhetetlen értékű filmnek kapcsán sokakban felmerülhet a kérdés, miért kellet pár éve egyeseknek ugyanezzel a címmel egy egészen más felfogású és gyengébb minőségű sorozatot gyártaniuk, amivel nemcsak az eredeti filmet és alkotóit vették semmibe, hanem a rajongóit is. Mindettől függetlenül nem kell attól tartanunk, hogy az igazi Másfélmillió lépés Magyarországon feledésbe merülne. Az érték mindig érték marad, csak legfeljebb alkotói és közvetítői hagynak minket hátra a mulandóságban, ahogy ezt Rockenbauer Pál is tette immáron harmincegy évvel ez előtt.

 

Fotó: MTV
Fotó: MTV

 

Lehet, sosem tudjuk meg, mi vezetett pontosan 1987. november 26-ai tragédiájához. Nekünk, tisztelőinek, talán nem is az a feladatunk, hogy öngyilkosságának okait firtassuk. Inkább Pali üzenetét és a természethez való viszonyát kell megértenünk és ízlelnünk, amely a dolgok felfedezésére, megélésére, az élményszerzésére, ezáltal a világ megismerésére sarkall bennünket.

 

„Bármilyen hosszú is egy természetfilm, bármilyen szép is egy kép, bármilyen csodás is egy-egy leírás, nem hihetjük azt, hogy ez pótolja a személyes élményt. Márpedig ezek a helyek bárki számára könnyen elérhetők, felkeresésük, felfedezésük − kinek-kinek a maga számára − jószerivel csak elhatározás kérdése.”
Rockenbauer Pál (1933. január 14. - 1987. november 26.)

 

Fotó: Dabis Balász Silvius
Fotó: Dabis Balász Silvius

 

 

Kedvenc helyén temették el
Rockenbauer barátai, tisztelői minden év novemberében közös megemlékezést tartanak sírjánál, Zengővárkony gesztenyésében. Pali itt akart nyugodni, ez volt az egyik kedvenc helye. Művein kívül nevét és emlékét ma a Dél-dunántúli Kéktúra és a Rockenbauer Pál Természetjáró Egyesület is őrzi, valamint egy emlékfával is tisztelegtek előtte követői az Országos Kéktúra vértesi szakaszán. 2003-ban, születésének 70. évfordulóján, a Natura szerkesztőségének munkatársai emléktáblát avattak egykori lakóháza falán, a Bródy Sándor u. 26. szám alatt.
 
 

A cikk elkészítésében Rockenbauer Pál egykori munkatársai, barátai nyújtottak segítséget. Külön köszönet Gyenes Károly szerkesztőnek, Szabados Tamás operatőrnek és Faludi Sándor hangmérnöknek.

Megjelent a Turista Magazin 2017. novemberi számában.

 

Cikkajánló