Alföldi területeink leghíresebb vadon termő növénye a kamilla. Bizonyítottan hatásos, évszázadok óta alkalmazott gyógynövényként ismerjük elsősorban, de jellegzetes aromáját fűszerként is érdemes kipróbálni. Kamillás édességeket készítettünk.

Volt olyan idő, amikor az eperfákat akkora becsben tartották, hogy 25 pálcaütés is járhatott annak, aki kivágott belőlük egyet is. A fekete, fehér vagy rózsaszín gyümölcsű fehér eperfa és a sötétpiros gyümölcsű fekete eperfa egyaránt bőtermő, zamatos gyümölcsük és levelük pedig sokféleképpen felhasználható.

Májusban már kezdenek érni a hazai erdők talán legzamatosabb és legillatosabb gyümölcsei, a szamócák. Több fajukat is ízlelgethetjük ilyenkor frissen, de a szerencsések és kitartóak, no meg a jó derékkal rendelkezők akár annyi apró gyümölcsöt is gyűjthetnek, hogy otthoni finomságok is készülhetnek belőle.

Szinte egész évben elérhető ez a vadon termő fűszer-, saláta- és főzeléknövény, amelyet régen a gazdagok is különösen kedveltek. A patakpartjainkat sokfelé borító podagrafűből főztünk.

Itt a bodzaszezon, amit érdemes kihasználni, hogy virágjából finom szörpöt készítsünk. A bodzaszörp ásványvízzel hígítva, citromkarikákkal kiváló hűsítő, de teába és sütibe is teheted.

Szervezetünk igencsak kívánja a friss „zöldeket” a tavasz közeledtével. Szerencsére áprilisban már sokfelé szinte terített asztal vár bennünket a természetben zöld levelekből, illatos fűszerekből, hajtásokból.

Pár éve elég trendi lett, és nem tudjuk, ki hogy van vele, de nekünk nagyon bejön ez a karakteres ízű, fokhagyma-snidling kombóra emlékeztető erdei vadzöldség. Három gyorsan elkészíthető medvehagymás receptet megosztunk veletek, amit többször teszteltünk, és nagyon megszerettük.

A naptár szerint a tél nagy részén már túl vagyunk. Hogy mit hoz az előttünk álló február, még nem tudjuk, de ilyenkor már jó eséllyel találhatunk frissen kibújt vadnövényhajtásokat. Következzen most két ismert, de talán nem eléggé elismert vadzöldség, amelyekkel már tél végén is találkozhatunk.

A mézet már hosszú ideje ismeri és használja az ember, nem csak édesítőszerként. Gyógyhatásáról már az ókori görögök is tudtak, szépítőszerként, szamártejes fürdőjébe keverve Kleopátra is élvezte jótékony hatásait. Természetes hát, hogy a méznek már több ezer éve komoly kultusza van: többek között az istenek eledelének és az örök ifjúság forrásának is tartották.

A friss fenyőillat a hegyvidéki túrák fenyveseinek nyugalmát és a karácsonyt is bizonyára sokakban felidézi. Arra viszont biztosan kevesebben gondolnak, hogy a fenyők üdeségét, a kicsit citromos, gyantás ízt akár a karácsonyi menü finomságaiba is becsempészhetjük.

A régi korokban még tömegesen felhasznált kökényről úgy tartják, akkor igazán jóízű, ha már megcsípte a dér. Az első fagyok után a gyümölcs puhább lesz, fanyar íze mérséklődik, cukortartalma megnő, így sokoldalúan felhasználhatóvá válik.

A naptárreform előtt Luca napján, december 13-án volt az év leghosszabb éjszakája, s ehhez a naphoz több olyan rítus is kapcsolódik, amelynek valamely növény az alapja.

A természetben fellelhető zöldségek és gyümölcsök remek kiegészítői lehetnek táplálkozásunknak. Ha tudjuk, miként használjuk megfelelően azokat.

A szeptember nemcsak aranyló, őszi napsütéssel ajándékoz meg bennünket, de vadon termő finomságokkal is. A színes, kora őszi étlapról most három növényt választottunk.

A húsos som sárga virágai tavasszal már lombfakadás előtt virítanak, ősszel pedig gyümölcsei is elsőként érnek. Érdemes megjegyezni, hol látjuk virágozni, mert oda szeptemberben is megéri visszanézni. Piros, olívabogyóhoz hasonló alakú gyümölcse ugyan kissé fanyar, de igen értékes és sokféle módon felhasználható.

Azt hiszem, sokan egyetérthetünk abban, hogy a teázás és az erdőjárás is boldogságot okoz. Erdőben teázva pedig kétszer boldogabbak vagyunk – így olvastam valahol. Azt már nem írták, hogy amennyiben a teának való növényt is saját magunk gyűjtjük ehhez, akkor az további boldogságfaktor lehet.

Nyáron a természet számos finomságot kínál, közönséges, de ehető gyomnövényeket, népszerű vadon termő gyümölcsöket, és több olyan növény is most érleli termését, amely mára már megritkult, védelemre szorul, ugyanakkor régen kedvelt eledelnek számított.

Kedvelt magyar szokás a bundázva, panírozva sütés. Ennek lehetőségei szinte végtelenek, így természetesen erdei-mezei finomságokat is panírozhatunk, legyenek azok akár virágok, levelek vagy éppen gombák.