Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

Óbánya falu jelenlegi formájában alig 250 éve létezik a Mecsek egyik legnagyobb völgyének mélyén. A jelentős részben ma is svábok lakta, alig százfős falucskát munkanapokon öt buszjárat szolgálja ki, de az utolsó már délután öt órakor elmegy, így egyre kevesebb család vagy kétkezi dolgozó él itt. Üdülő- és részben múzeumfalu-jellege viszont biztos pont, évszázados, érintetlen utcaképét pedig egyre több kiránduló csodálja meg.

1/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

A becsületkasszás eladóhelyek létezése a falvakban olyasmi, mint a természetben a Natura 2000 jelölőfajoké: ahol ilyet látunk, biztosan lehetünk benne, hogy a környék jó kezekben van.

2/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

Egy utolsó impresszió a falu vendégszerető hangulatából, majd következik a "vadon", az Óbányai-patak völgye, hóban ropogós léptekkel, és a jól ismert táj ellenére sok-sok kíváncsisággal a völgy téli arca felé.

3/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

A mintegy hat kilométer hosszú, 1-1,5 kilométer széles és 200 m mély Óbányai-völgy aljában éppen csak elfér egymás mellett az azonos nevű patak, és a Dél-dunántúli Kéktúra ösvénye.

4/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

Az Óbányai-patakot tucatnyi forrás táplálja, amelyek közt karsztvizeket adó is akad, így a víz nemcsak bőséges egész évben, de egy-két fokkal melegebb is a környezeténél. Ennyi persze nem sokáig lesz elég, hogy ellenálljon a fagynak, ami cseppről cseppre, a szemünk láttára veszi birtokba méltó helyét a víz körül.

5/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

A völgy belső szakaszának egyik magányosan álló épülete a Krémer-tanya, ami eredetileg malomként kezdte pályafutását, részben a mellette fakadó forrás vizére is támaszkodva. A völgy bőséges vizét több másik malom is hasznosította, amelyek a szokásos gabona őrlése helyett itt az üveggyártás alapanyagait őrölték.

6/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

A völgy egy másik házikójáról sajnos semmit nem sikerült megtudni utólag, egy városi asztal mögül. Bárkié is lehet, láthatóan olyan érték birtokában van, amiről például a Balaton fölötti panorámás villák gazdái nem is álmodhatnak: elzártság, csend, évszázados állandóság.

7/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

A völgy aljának vízesései között előbukkan a kétszázmillió éves alapkőzet, amelynek vízszintes rétegeit a későbbi földmozgások gyűrték és temették be.

8/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

A kőzetrétegek formálásának soha véget nem érő játékába az Óbányai-patak vize is beszállt, létrehozva a Mecsek egyik legérdekesebb vízesését. Persze a hegység más részén bőven akadnak ennél nagyobbak is, például a Melegmányi-völgyben, de a Ferde-vízesésként ismertté vált képződmény kétségtelenül egyedi látványosság.

9/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

A kőzet és a víz másik különleges képződményét alig pár méterre a Ferde-vízeséstől találjuk: a Csepegő-kő kiálló mésztufa sziklái a fagy idején jégcsapok oszlopcsarnokaiként díszítik a völgyet.

10/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

A patak fölé nyúló sziklák anyagát a mélyebb rétegeket is megjáró vízben oldott ásványi anyagok építik, hasonlóan például a szilvásváradi Fátyol-vízesés lépcsőihez. A hegyoldal alján, egymás mellett közel harminc méter hosszan, több forrásból szivárgó víz nyári csepegését most a néma jégformák látványa váltja fel.

11/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

A védett, nedves sziklaeresz alatt mohafajok sokasága rejtőzik.

12/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

Az Óbányai-völgy nem az egyetlen hasonló, vadregényes völgy a környéken, két közel párhuzamos társa is van, amelyek szintén térerőtől mentes, csendes kirándulások lehetőségét ígérik, a járvány alatt is távol maradva a tömegektől. A szomszédos Réka-völgyben sajnos szintén a vírusnak köszönhetően nem fogadhat látogatókat a Réka-kunyhó, de talán érdemes eltenni a hírét a későbbi időkre. A nyomtatott Turista Magazin 2018. márciusi számában közelebbről is megismerkedtünk vele.

13/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

Még egy hegygerinccel délebbre, immár a Pécs-Szekszárd főút zajával aláfestve találjuk a Varasdi-patak völgyét. Ennek aljában már nemcsak jelzés, de semmiféle út nincs, a tíz emelettel magasabban autózók pedig észre sem veszik, hogy hazánk egyik legnagyobb ívhídján haladnak éppen át. Az egészen Apátvarasd faluig húzódó, érintetlen völgy és környéke a közeljövő egy újabb cikkének témája lesz.

14/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

Óbányára visszatérve, még a kis házak sora is olyan mély merítés a civilizációból, mintha egy forgalmas városközpontba tértünk volna vissza. Talán ilyenkor látszik igazán, micsoda értéke lehet akár egy egész rövid kirándulásnak is, főleg ha a természet ritka, fehér ruhája adja hozzá a dekorációt.

15/15
Fotó: Gulyás Attila

Képeslapok a Mecsek fehér oldaláról

Óbánya falu jelenlegi formájában alig 250 éve létezik a Mecsek egyik legnagyobb völgyének mélyén. A jelentős részben ma is svábok lakta, alig százfős falucskát munkanapokon öt buszjárat szolgálja ki, de az utolsó már délután öt órakor elmegy, így egyre kevesebb család vagy kétkezi dolgozó él itt. Üdülő- és részben múzeumfalu-jellege viszont biztos pont, évszázados, érintetlen utcaképét pedig egyre több kiránduló csodálja meg.

Fotó: Gulyás Attila

A becsületkasszás eladóhelyek létezése a falvakban olyasmi, mint a természetben a Natura 2000 jelölőfajoké: ahol ilyet látunk, biztosan lehetünk benne, hogy a környék jó kezekben van.

Fotó: Gulyás Attila

Egy utolsó impresszió a falu vendégszerető hangulatából, majd következik a "vadon", az Óbányai-patak völgye, hóban ropogós léptekkel, és a jól ismert táj ellenére sok-sok kíváncsisággal a völgy téli arca felé.

Fotó: Gulyás Attila

A mintegy hat kilométer hosszú, 1-1,5 kilométer széles és 200 m mély Óbányai-völgy aljában éppen csak elfér egymás mellett az azonos nevű patak, és a Dél-dunántúli Kéktúra ösvénye.

Fotó: Gulyás Attila

Az Óbányai-patakot tucatnyi forrás táplálja, amelyek közt karsztvizeket adó is akad, így a víz nemcsak bőséges egész évben, de egy-két fokkal melegebb is a környezeténél. Ennyi persze nem sokáig lesz elég, hogy ellenálljon a fagynak, ami cseppről cseppre, a szemünk láttára veszi birtokba méltó helyét a víz körül.

Fotó: Gulyás Attila

A völgy belső szakaszának egyik magányosan álló épülete a Krémer-tanya, ami eredetileg malomként kezdte pályafutását, részben a mellette fakadó forrás vizére is támaszkodva. A völgy bőséges vizét több másik malom is hasznosította, amelyek a szokásos gabona őrlése helyett itt az üveggyártás alapanyagait őrölték.

Fotó: Gulyás Attila

A völgy egy másik házikójáról sajnos semmit nem sikerült megtudni utólag, egy városi asztal mögül. Bárkié is lehet, láthatóan olyan érték birtokában van, amiről például a Balaton fölötti panorámás villák gazdái nem is álmodhatnak: elzártság, csend, évszázados állandóság.

Fotó: Gulyás Attila

A völgy aljának vízesései között előbukkan a kétszázmillió éves alapkőzet, amelynek vízszintes rétegeit a későbbi földmozgások gyűrték és temették be.

Fotó: Gulyás Attila

A kőzetrétegek formálásának soha véget nem érő játékába az Óbányai-patak vize is beszállt, létrehozva a Mecsek egyik legérdekesebb vízesését. Persze a hegység más részén bőven akadnak ennél nagyobbak is, például a Melegmányi-völgyben, de a Ferde-vízesésként ismertté vált képződmény kétségtelenül egyedi látványosság.

Fotó: Gulyás Attila

A kőzet és a víz másik különleges képződményét alig pár méterre a Ferde-vízeséstől találjuk: a Csepegő-kő kiálló mésztufa sziklái a fagy idején jégcsapok oszlopcsarnokaiként díszítik a völgyet.

Fotó: Gulyás Attila

A patak fölé nyúló sziklák anyagát a mélyebb rétegeket is megjáró vízben oldott ásványi anyagok építik, hasonlóan például a szilvásváradi Fátyol-vízesés lépcsőihez. A hegyoldal alján, egymás mellett közel harminc méter hosszan, több forrásból szivárgó víz nyári csepegését most a néma jégformák látványa váltja fel.

Fotó: Gulyás Attila

A védett, nedves sziklaeresz alatt mohafajok sokasága rejtőzik.

Fotó: Gulyás Attila

Az Óbányai-völgy nem az egyetlen hasonló, vadregényes völgy a környéken, két közel párhuzamos társa is van, amelyek szintén térerőtől mentes, csendes kirándulások lehetőségét ígérik, a járvány alatt is távol maradva a tömegektől. A szomszédos Réka-völgyben sajnos szintén a vírusnak köszönhetően nem fogadhat látogatókat a Réka-kunyhó, de talán érdemes eltenni a hírét a későbbi időkre. A nyomtatott Turista Magazin 2018. márciusi számában közelebbről is megismerkedtünk vele.

Fotó: Gulyás Attila

Még egy hegygerinccel délebbre, immár a Pécs-Szekszárd főút zajával aláfestve találjuk a Varasdi-patak völgyét. Ennek aljában már nemcsak jelzés, de semmiféle út nincs, a tíz emelettel magasabban autózók pedig észre sem veszik, hogy hazánk egyik legnagyobb ívhídján haladnak éppen át. Az egészen Apátvarasd faluig húzódó, érintetlen völgy és környéke a közeljövő egy újabb cikkének témája lesz.

Fotó: Gulyás Attila

Óbányára visszatérve, még a kis házak sora is olyan mély merítés a civilizációból, mintha egy forgalmas városközpontba tértünk volna vissza. Talán ilyenkor látszik igazán, micsoda értéke lehet akár egy egész rövid kirándulásnak is, főleg ha a természet ritka, fehér ruhája adja hozzá a dekorációt.

Fotó: Gulyás Attila
2022.01.22.