Az esztergomi bazilika szokatlan perspektívából a Várhegy oldalában kanyargó keskeny és meredek Macskaútról vagy Macskalépcsőről. Ez a kis ösvény a Bazilikát és a Várat köti össze a Vízivárossal, és ha ide kattintotok, még többet megtudhattok róla.

A városháza árkádos barokk stílusú épülete, amely eredetileg Bottyán Jánosnak, a Rákóczi-szabadságharc „Vak Bottyán” generálisának háza volt. Ez ma az ország legöregebb, folyamatosan városházaként szolgáló épülete, amely 1723 óta tölti be ezt a szerepet.

A város főterén álló épületek jelentős része műemlék, szóval itt is hosszan el lehet nézelődni, pláne, hogy sok ház falán egy kis táblát is elhelyeztek, ahol az adott épület történetéről olvashatunk. Ez itt például a Szerencsés-Gróh-ház, amely a főtér egyetlen teljes szépségében fennmaradt rokokó lakóháza.

A titokzatos és sejtelmes Sötétkapu. A 80 méteres alagutat 1824-ben a bazilika építésekor készítettek, azzal a céllal, hogy a kanonokházak és a papnevelde között egy rövidebb úton is el lehessen jutni. A nevét egyébként – nem meglepő módon – onnan kapta, hogy megfelelő világítás hiányában meglehetősen sötét volt bent.

A Sötétkapu 1956-ban az esztergomi események egyik fő helyszíne volt. A Sötétkapu elzárt, katonai terület volt, ahonnan október 26-án tankkal lőttek egy odaérkező fegyvertelen embereket szállító buszra, amelynek utasai a forradalom 16 pontját szerették volna felolvasni. A lövöldözésben 14 ember meghalt, hatvanan megsebesültek.

A Várhegy és a Duna között fekvő hangulatos városrész a Víziváros, amelynek története a 13. században kezdődött. IV. Béla 1239-ben engedélyezte, hogy a Várhegy alatti területen Róbert érsek várost alapítson az érsekség szolgálatában állók számára. A Víziváros házait védő egykori várfal darabjai ma is láthatók még.

A Vízivárosban található a török időkből fennmaradt dzsámi, ami az egykori Török Birodalom egyik legtávolabbi helyreállított imahelye. Az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi a 17. század elején épült. A török kor után érseki magtárként használták, később lakóházként funkcionált, 2007 óta pedig megszépülve múzeumként várja a látogatókat.

Érdemes felsétálni a Szent Tamás-hegy tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a belvárosra. A hegy tetején álló Becket Szent Tamás-kápolnához egy nagyon szép kálvária vezet fel.

A mai kápolnától nem messze álló eredeti templomot Bánfi Lukács esztergomi érsek építette Becket Szent Tamás tiszteletére, akivel együtt tanult Párizsban. Ez az épület a török időkben elpusztult, a most látható barokk stílusú kálvária 1781-ben készült el, a klasszicista stílusú kápolna pedig 1823-ban.

Érdemes nyitott szemmel sétálgatni Esztergomban, mert lépten-nyomon csoda szép épületek kerülnek elénk.

Az 1888-ban épült zsinagógát Baumhorn Lipót, Lechner Ödön munkatársa tervezte. A 2. világháborúban a város zsidó közösségének nagy részét elhurcolták, az épület pedig bombatalálatot kapott. A zsinagóga ezután már nem töltötte be eredeti szerepét, a nyolcvanas évektől itt működött a Technika Háza, majd volt konferenciaközpont, jelenleg pedig a város művelődési házaként funkcionál.

A Duna Múzeum is jó kis program lehet, főleg egy esős őszi napon. Az 1730-as években épült barokk káptalan ház egykor a főkáptalan gazdasági hivatala volt. 1790. február 20-án, Bécsből Budapestre tartva a magyar királyi korona és a koronázási jelvények itt töltöttek egy éjszakát. A múzeumot mi is bemutattuk már, cikkünket ide kattintva tudjátok elolvasni.

Az esztergomi Elő-hegyen találjuk a Magyar Nemzeti Múzeum Babits Mihály Emlékházát, amit a költő egykori nyaralójában alakítottak ki. 1924-től Babits 1941-ben bekövetkezett haláláig, a család kora tavasztól késő őszig ide települt át Budapestről. A múzeumot ebben a cikkben hosszabban is bemutatjuk.

Esztergom környékének legszebb kirándulóhelye a Búbánat-völgy, ahol már a 13. században is lehettek duzzasztott tavak és talán malmok is. A mostani állapot kialakítása az 1960-as években kezdődött, akkor kezdték el létrehozni, elsősorban horgászati céllal, a ma is látható négy tavat. A Búbánat-völgyről és a környékbeli látnivalókról ebben a cikkben írtunk.